Szájhagyomány útján ránk maradt, általában természeti képpel kezdődő alkotás, mely az ember érzelmeit, gondolatait fejezi ki. Ez a népdal fogalma, mellyel bizonyára sokan találkoztunk már énekórán. Azt azonban sosem mondták el, hogy a népköltészeti alkotásokban megjelenő képek erotikus jelképként is értelmezhetőek. Titkok, csalafinta szimbólumok bújnak meg ezekben a népi alkotásokban, amiket most Ti is megismerhettek!
Te gondoltad volna?
Manapság a szexualitás egyre kevésbé számít tabu témának, viszont régebben ez teljesen máshogy volt. A kicsiny falvak zárt és szigorú erkölcsű világában bizonyos témák esetében szükség volt arra, hogy burkoltan fogalmazzanak az alkotók. Az erotikus vágyak, kalandok mind ilyen témának számítottak, ezért csak virágnyelven lehetett megfogalmazni róluk gondolatokat. Aki nem így tett, azt mélyen elítélte a falu közössége. A régi ember, tehát igyekezett különböző szimbólumok és természeti képek segítségével megfogalmazni érzéseit a szerelemről és a hozzá kapcsolódó testiségről. Ennek köszönhetően számos olyan népdalt, mondókát ismerünk, melyek soraiban ilyen gondolatok rejtőznek. Nézzünk is meg párat!
Nyitva van az „aranykapu”
„Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
Bent maradt a macska.”
Hát igen, amikor az óvodában ezt a dalt énekeltük nem hiszem, hogy bármelyikünknek is eszébe jutott volna mélyebben elemezni, illetve a sorokat eltérő jelentéssel felruházni. Így újra elolvasva és értelmezve azonban teljesen más jelentést hordoz. Az ágacska, melynek végén lévő rügyből szinte robbanásszerűen tör elő az élet a férfi, az aranykapu, pedig a női nemiszervet jelképezi. A pajta leszakadása által bent maradt macska, pedig a szűziesség elvesztését, az élet fogantatását szimbolizálja.
Női jelképek
„Arra alá van egy kis ház fehérre meszelve.
Abba lakik, abba lakik egy barna menyecske.
Piros függöny az ablakán, félre vagyon hajtva,
De sok szőke, barna legény betekintett rajta.”
Számos női jelkép található a népdalokban. Jelen esetben például az ablak (amin betekint a legény), de a korábban említett kapu (amin át kell bújni), illetve a kerek udvar is ezen szimbólumok közé sorolható. Így azt hiszem elég világos, hogy a sok fiatal legény mit is tesz, amikor bekukucskál azon a bizonyos ablakon…
További női szimbólumok
„Piros alma kigurult a sárba.
Ki felveszi, nem veszi hiába.
Én felvettem, megmostam a sártól.
Mégis elváltam a szép babámtól.
Piros alma ne gurulj, ne gurulj.
Barna kislyány ne búsulj, ne búsulj!
Lám én babám akkor sem búsultam,
Mikor szerető nélkül maradtam.’’
Gyakran találkozhatunk különböző gabonafélékkel, gyümölcsökkel ezekben a népi alkotásokban, melyek mindegyike a termékenységet, együttlétet, de leginkább a női testet szimbolizálja. Így egyből érthetővé válik „A piros alma kigurult a sárba” kezdetű népdalunk jelentése is. A sárossá vált gyümölcs itt egy szégyenben maradt, teherbe esett vagy rossz hírbe keveredett lányra utal, akit mégis „felvett” és „megmosott” a szerelmes férfi, hogy aztán végül ő is pórul járjon. A férfi azonban nem bánkódik, hanem a tapasztalatai alapján levonja a tanulságot, és előre néz: szerető nélkül sem kell búsulni.
Az elvesztett zsebkendő…
„Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja, csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni.”
Ismert népdalunk nem másról, mint az ártatlanság elvesztéséről szól, ami a falusi lányok egyik legnagyobb értékének számított. Így érthető, miért is szidta édesanyja a leányzót, akinek a zsebkendő elvesztése után már „szabad volt szappanozni”.
Mit szimbolizál a rózsa?
„Gyönyörű, rózsa szára
Hegyet völgyet megjára:
Mégis helyből ki nem szállt,
Mely a gatyában felállt.”
A virágszimbólumok jelentősen gazdagítják a magyar népi kultúra szimbolikáját. A rózsa az egyik leggyakrabban előforduló ilyen szimbólum, ami elsősorban a szépség, fiatalság, szerelem virága. Jelen esetben a szál virág (rózsa), mely a gatyában feláll, egyértelműen a hímvesszőt jelképezi.
Ezeket a fantáziádra bízom…
Persze az előbb felsorolt szimbólumok mondhatni csak egy kis ízelítőként szolgálnak, népi kultúránkban ugyanis rengeteg tárgy, szín, illetve élőlény fejez ki áttételes módon különböző gondolatokat a testiség, illetve szerelem témájában. A végére hoztam számotokra különböző népdalrészleteket, melyekhez nem füzök magyarázatot, hiszen magukért beszélnek. Kellemes olvasgatást!
„Ürge van a gödörben,
nincsen aki kiöntse.
Megállj ürge jól kiöntlek,
hazaviszlek megeszlek.
Ürge van a gatyába,
nincsen aki babrálja,
Szegény ürge hol lelapul, hun föláll,
míg egy tisztességes lyukra rátalál.”
„Hej, Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra? Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra, lettél volna katona! Dunáról fúj a szél.”
„Én kiskertet kerteltem, bazsarózsát ültettem
Szél, szél fújdogálja, eső, eső veregeti, huss!”
