Drága görög mitológia, szerelmek záloga és furcsaságok világa.
Tudtátok, hogy Zeusz akkora nőcsábász volt, hogy semelyik férfit sem lehetne hozzá hasonlítani? Még bikává is változott, hogy egy nőt megszerezzen. Gondoltátok, hogy innen származik az egyik személyiségtípus is? Mindezt a következő szerelmi történetekből bővebben is megtudhatjátok.
Europa és a bika
Europa egy gyönyörű föníciai hercegnő volt és sok férfi kereste a kezét házasság miatt. Egyikük sem tudta azonban megnyerni a szívét, és ő hajadon maradt. Egy nap, amikor Europa virágot szedett a réten, a távolban meglátott egy csodálatos bikát. Ez volt a legszebb és legerősebb állat, amit valaha látott, ragyogó fehér bundával és arany szarvakkal. Europa-t lenyűgözte a bika szépsége, és úgy döntött, hogy megközelíti.
Ahogy közelebb ért, a bika furcsán kezdett viselkedni. A lány se volt rest, így kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a bika fejét, mire az hirtelen leeresztette a szarvát és rárontott. Europa sikoltva próbált elszaladni, de a bika a szarvai közé kapta és elragadta a tengeren túlra. A lánynak fogalma sem volt, hová megy, vagy hogy mit akar vele tenni a bika. A bika átúszott a tengeren, és Kréta szigete felé vette az irányt. Amikor megérkeztek, a bika átváltozott egy jóképű fiatalemberré, aki nem más volt mint Zeusz, az istenek királya.
Zeusz beleszeretett Európába, és elhatározta, hogy elrabolja őt. Tudta, hogy ha felfedné neki valódi alakját, a lány túlságosan félne vele menni. Ezért bikának álcázta magát, hogy becsapja őt.
Zeusz sok ajándékot adott Európának, köztük gyönyörű ékszereket és Kréta királynőjévé tette őt. Europa sok éven át boldogan élt Zeusszal, és több közös gyermekük is született.
Pygmalión és Galatea
Pygmalión Ciprus királya volt. Egyszer gyönyörű női szobrot faragott elefántcsontból; önmaga számára is meglepetés volt, hogy alkotása döbbenetesen élethűre sikerült. A nőalak annyira szép volt, arcvonásai mintha csak éltek volna, épp hogy meg nem szólalt, meg nem mozdult. Pygmalión egyszer csak azon kapta magát, hogy beleszeretett saját művébe. Csókolta, beszélt hozzá, megölelte, becézgette, még ajándékokat is hozott neki, drága ruhákba öltöztette és felékszerezte – azonban hiába, a szobor hideg maradt és élettelen.
Egy napon, Aphrodité ünnepén a király azért fohászkodott az istenekhez, hogy bárcsak életre keltenék szerelmét. Imája meghallgatásra talált, a szerelem istennője megkönyörült rajta. Hazaérve Pygmalión egyből a szoborhoz sietett, és amikor megérintette, érezte, hogy meglágyul az elefántcsont. Ahogy végigsimított rajta, bőrén már kitapinthatta a vér lüktetését is. Amikor a király megcsókolta, a lány elpirult és kinyitotta a szemét. Összeházasodtak, frigyükből született Paphos, aki Ciprus szigetének Aphrodité szentélyéről híres városát, Paphost alapította.
Ekhó és Nárcisz
Nárcisz születésekor rejtélyes, ám kissé baljóslatú jövendölést kapott: csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát, a saját, igazi arcát.
Nárcisz szép szál ifjúvá serdült. Sok nimfát bolondított magába, ám mindet elutasította – köztük Ekhót is. A csalódott nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába; Nemesziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult panaszával, aki meg is hallgatta és teljesítette kívánságát.
A minderről mit sem sejtő Nárcisz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel megszomjazott, a folyó fölé hajolt, így pillantotta meg tükörképét. Az átok beteljesült: abban a pillanatban magába szeretett. Egész nap ott maradt és vágyakozva nézegette a saját arcát. Reggelre már csak néhány sárga nárciszt találtak a helyén – a daliás ifjút elsorvasztotta az önszerelem. Ezért nem szabad nárciszt adni a szeretett nőnek, ugyanis ez a beteljesületlen szerelem jelképe, illetve innen származik a nárcisztikus személyiség is.
Ámor és Psziché
Psziché görög királylány volt, akinek messze földön híres szépségéért annyian rajongtak, hogy Aphrodité elkezdett rá féltékenykedni. Az istennő haragjában ráparancsolt fiára, Ámorra, hogy ébresszen szerelmet a lány szívében egy hozzá nem méltó halandó iránt. Ráadásul csapásokkal sújtotta apja országát, melyeknek kiengeszteléséül kikötötte, hogy a királylányt fel kell áldozni.
Pszichét felvitték egy magas hegyre és ott hagyták, de egy gyöngéd szellő sértetlenül elvitte onnan és pompás palotába röpítette. A palota ura Ámor volt, aki beleszeretett Pszichébe, de csak éjjelente kereste fel őt, hogy a lány ne lássa és ne ismerje fel. Psziché boldogságának csak ez szabott gátat, hiszen kíváncsi volt ki lehet a szerelmese.
Egy éjszaka aztán nem bírt kíváncsiságával, és miután Ámor elaludt, egy mécsessel fölé hajolt, hogy láthassa az arcát. A keze azonban egy óvatlan pillanatban megremegett, egy csepp forró olaj pedig az alvó isten vállára csordult, aki rögtön felébredt és eltűnt. A szerelmesek próbatételek sora után lettek végül egymáséi, Aphrodité is megbékélt, Zeusz pedig Ámor kérésére még az istenek körébe is felvette a halandó leányt.
Mit tud okozni a szerelem? Akár teljesen elveszítheted a fejedet, vagy talán még saját magad halálát is tudod általa okozni. De láthattunk beteljesedett szerelmet is, hiszen anélkül nem lenne szép a világ.
Sziasztok! Ratkó Rita Katinka vagyok a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója. Az irodalom mindig közel állt a szívemhez, ezáltal a vers- és szövegírás is hamar belopta magát a szívembe, így nagyon örülök, hogy a PEM szerkesztője lehetek. Nagyon fontos számomra az önfejlesztésem, a kisállataim és nagyon szeretek utazni, így ezekben a témákban gyakran olvashattok majd tőlem.