Wednesday – kritika

+1
0
+1
0
+1
4
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Wednesday Addams természetfeletti tinisorozatban hódít, és a fél internet megőrül érte

A Netflixen alig egy hónapja megjelent sorozat már a megjelenés előtt is sikerre volt predesztinálva, és most, pár héttel később már elmondható, hogy a Wednesday diadalmenetben masírozott be a köztudatba. Az internetet elárasztják a sorozat által inspirált a videók, képek, írások, de valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy ez nem a széria filmművészeti értékének köszönhető.

wednesday

Aki minimálisan is otthon van a popkultúrában, az biztosan hallott már az Addams Family-ről. A Charles Addams tollából (ezúttal a szó igen szoros értelmében) származó “galád család” csak egy csapat rajzolt figuraként kezdte a pályafutását a 30-as években, azóta viszont már készült velük rajzfilm, élőszereplős film, sorozatok, képregény, egyszóval minden, amit csak elképzelhet az ember. A Wednesday is tulajdonképpen egy feldolgozásnak a feldolgozásának a feldolgozása (és így tovább), amivel tökéletesen belesimul a jelenlegi trendekbe. A már meglévő, működő ötletek továbbgondolása általában kétféle eredménnyel zárul: totális katasztrófa vagy rekordok és szenzáció. A Wednesday pedig nyilvánvalóan – és többé-kevésbé megérdemelten az utóbbi kategóriához tartozik.

A történet szerint az Addams Family ikonikus tagját, Wednesday-t (Jenna Ortega) a szülei (Luis Guzmán, Catherine Zeta-Jones) a híres Nevermore bentlakásos iskolába küldik. Főhősünk persze eleinte szabadulni próbál, de egy rejtélyes eseménysorozat hatására nyomozásba fog, hogy felderítsen egy a környéken ólálkodó szörnyet és egy különös legendát. Ha ezek után egy sablonos tiniknek szóló streaming-sorozat jut eszedbe, az valószínűleg nem a véletlen műve.

Adott egy különc főhős, akit senki nem ért meg igazán, egy előkelő magániskola kitaszítottaknak, a szokásos vonzó külsejű huszonéves szereplőgárda, akik tizenéves iskolásokat játszanak (persze van kivétel, de Joy Sunday 27, Hunter Doohan pedig 28 éves), az ügyeletes népszerű lány, a kicsit különc, de szerethető legjobb barátnő, a főhős után koslató fiúk…Tulajdonképpen a Wednesday-ben valamilyen módon minden közhely megvan, ami meg van írva a tinisorozatok “nagykönyvében” , csak itt talán vették a fáradságot, hogy beleágyazzák egy (mondjuk, hogy) egyedibb alapkoncepcióba. Bár igazából mostanra már a természetfeletti tini tematika eléggé lejárt lemez, és ezt a Netflixnél tudják legjobban (ugye, Stranger Things és Sabrina?).

A kérdés tehát adott: mitől különb a Wednesday a többi hasonló társánál?

Mielőtt jobban elmerülnénk ennek elemzésében, nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a címszereplőt játszó Jenna Ortega gyakorlatilag elviszi a hátán az egész szériát a brilliáns játékával. A sorozaton kívül (interjúk, nyilatkozatok, stb.) és belül is teljesen nyilvánvaló, hogy a szívét-lelkét beleteszi a szerepbe.

Wednesday karaktere egyértelműen jól kidolgozott, néha kicsit irritáló, de hát ez részben az alapvető személyiségének is betudható. Erre valószínűleg a magyarázat az, hogy a készítők minden eszközzel azon igyekeztek, hogy egy különleges főszereplőt csináljanak egy olyan figurából, aki eddig csak mellékszereplő volt. Wednesday valahogy mindenkiből kivált valamilyen érzelmet, de a pozitívak valahogy sokkal megalapozatlanabbnak hatnak. Még a látványvilág is arra épít, hogy Wednesday mennyivel különb és különlegesebb mindenkinél, elég csak a színhasználatra gondolni, ami mindenkinek kiszúrja a szemét, aki tíz percnél tovább néz egy részt.

Ha jobban belegondolunk, akkor viszont világossá válik, hogy enélkül tényleg nem működne úgy a sorozat, mint a jelenlegi formájában. A Wednesday-en látszik, hogy igényes alkotás, de tényleg nem sokban különbözik a legtöbb hozzá hasonló tinisorozatoktól. Filmes szemszögből legalábbis biztosan nem. Marketing tekintetében viszont zseniális. Vettek egy amúgy is ikonikus figurát Wednesday Addams személyében, és csináltak belőle egy olyan karaktert, akiért rajong a Z-generáció. Ja és az egészet Tim Burton nevével fémjelezték. Biztos, ami biztos.

A Wednesday kapcsán pedig ez az igazán lenyűgöző. Gyakorlatilag a különböző közösségi média-felületeken hozzárakott elemek már ennyire rövid idő alatt is túlnőttek a nyolcrészes szérián. Wednesday Addams egyszerre lett a neurodiverzitás, az inkluzivitás, a gender-mozgalom és még vagy egy tucat dolog jelképe. És lehet, hogy 2022-ben ettől lesz különleges egy mozgóképes alkotás.

A történetről és a megvalósításról a társadalmi hatásnál sokkal kevesebbet lehet írni. A látványvilág a Netflixtől megszokott, mind erősségeit, mind gyengeségeit tekintve (az a CGI-szörny valami förtelmes). A történet viszonylag megszokott és kiszámítható. A szereplők nem valami összetettek, Christina Riccit ügyesen rángatták vissza (újabb remekül megkomponált marketingfogás), és az tény, hogy az Addams Family mitológiáját bőven kiszélesítették. A Wednesday világa izgalmas és újító, így sokan joggal örülhetnek ennek a sorozatnak, ami emellett még a fiatalabbakat is megismerteti a régi szereplőkkel.

Összességében a Wednesday egy nézhető sorozat, de senki ne számítson arra, hogy különb lenne a legtöbb természetfeletti tematikájú, tiniknek készült sorozatnál, arra ellenben igen, hogy rövid időn belül elárasztják az Instagram-feedjét a sápadt, két fonott copfba fogott hajú, furcsán táncoló tizenévesek. Úgy látszik, ez a téma a Harry Potter óta nem fáradt el, elég pár évente leporolni, és ha szerencsés a csillagok állása, és valami eladható körítést kerítenek hozzá a készítők, akkor borítékolt a kasszasiker.

Ha valaki bővebben kíváncsi az Addams Family történetére, az ide kattintva egy rövid összefoglalót talál, aki pedig a Wednesday-féle erában szeretne maradni….az menjen fel TikTokra, úgyis minden ezzel van tele.

Forrás: borítókép, kép2, kép3, kép4, kép5, kép6, kép7

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük