Mint már tudjuk, sokunknak a nyár utolsó hónapja izgalommal teli, mivel a sikeres felvételi után most jönnek az egyetemi gólyatáborok és a beiratkozáshoz szükséges előkészületek. Meg hát ki ne vágyna arra, hogy az élete új fejezetében érdekes és tartalmas kapcsolatokat teremtsen.
Miért is jó ez?
Alapból a leghétköznapibb kapcsolatteremtés a való világban történik, viszont ez sajnos sok korlátot hagy maga után. Persze a legideálisabb az lenne, hogy bátran és magabiztosan kezdeményeznénk a társalgást, de sokunk fél az elutasítástól és attól, hogy egy szimpatikus, de idegen embert szólítson meg. Így mi az a tér, amiben kicsit ki is lépünk a komfortzónánkból, de egyszerre még benne is maradunk? Hát persze, hogy az online tér, és ezzel nincs is semmi baj! Rengeteg életet megkönnyít ez az opció, mivel nincs meg az a stressz, hogy szemtől szemben utasítanak el (ami így is fáj!).
Könnyebben és átláthatóbban tudjuk megtalálni, kit és mit akarunk, így nem kell találgatni a másik szándékairól. Nagyobb távolságot tudunk áthidalni ezzel, és így is maradandó, értékes beszélgetéseket és kapcsolatokat tudunk kialakítani kultúrát, nyelvet és hovatartozást leszámítva, ami egy fantasztikus lehetőség. Illetve, ha sikerült találnunk egy olyan embert, akivel igazán jól érezzük magunkat, akkor maga a párkapcsolat vagy a barátság rengeteg új dolgot tud tanítani magunkról, a másikról és arról, hogy hogyan is kéne kinéznie egy egészséges és boldog kapcsolatnak, vagy legalábbis, hogy hogyan törekedjünk rá.
Mi lehet ennek a hátulütője?
Viszont sokan rágörcsölnek erre a témára, és úgy érzik, hogy valamit be kell pótolniuk kortársaikhoz képest, mert mégis milyen már, hogy pont nekem nem volt egy ilyen élményem. Ezzel csak rengeteg negatív érzelmet generálunk saját magunknak, és lehet, hogy pont nem azt a személyt vesszük észre, aki értékrendileg hozzánk hasonló lenne.
Ennek hatására könnyebben megyünk bele olyan játszmákba, amikbe eredetileg nem is akartunk volna, és ezzel a görcsös kereséssel olyanokra is igent mondhatunk, akiket valójában nem is akarunk volna, csak meg akarunk szabadulni ettől a „tehertől”. Szóval bármennyire is jó ötletnek tűnhet az a gondolat, hogy egyszer élünk, mégse ez a legjobb megoldás. Rossz berögződéseket okozhat, és a negatív élmények meg erősen meghatározzák, hogy hogyan is vélekedünk az esélyeinkről és lehetőségeinkről ebben a témában.
Nem is beszélve arról, hogy egy toxikus kapcsolat mennyire leszívhatja az életkedvünket, és olyan mintákat tanulunk meg általa, amiket nehéz elfelejteni.
Viszont valójában ez miért is éri meg?
Az egyetemi kezdés miatt sokan költöznek el otthonról, és ez egy könnyű és gyors megoldás arra, hogy miközben hozzászokunk a helyzetünkhöz, és ne érezzük magunkat magányosnak. Persze úgy is adódhat, hogy így ismerjük meg életünk legmeghatározóbb emberét. Mint ahogy több szülő vagy idősebb ember mondaná, a digitális világ miatt kezdünk elszokni attól, hogy csak megálljunk és értékeljük a meglévő kapcsolatainkat. Főleg azért, mert a sok azonnali inger miatt csak egy folytonos elégedetlenségi spirálba kerülünk, mivel ezt az állapotot nem lehet sokáig fenntartani.
Így igazából sose fogjuk megtalálni a nagy Ő-t, hisz emberek vagyunk, és eredendő, hogy nem lehetünk tökéletesek. Emiatt persze, hogy mindig jönni fog egy új, egy jobb, de meg kell kérdőjelezni magunkban, hogy tényleg ezt akarjuk, vagy alapból más problémáink vannak.
Szóval jó, ha keressük az újat és az izgalmat, de mint oly sok minden mást, ezt is csak mértékkel lehet csinálni. Mivel amikor levetkőzzük a gátlásainkat, akkor elmosódik az a határ, ahol tisztán tudnánk látni, mit is akarunk igazán, és mi az, amivel csak a másiknak akarunk imponálni, esetleg megfelelni.
De ez egy folyamat, amin keresztül egész végig tanulunk, és a belső világunkat is jobban meg fogjuk érteni, így végül is boldogabbak leszünk, mert egyenlően fontos a külső és a belső visszacsatolás is.
Végezetül igazából annyit lehetne mondani, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy nekünk jó. Lehet ezt önzésnek is mondani, de a kapcsolatok a kompromisszumon alapulnak, és nem jó, ha elveszítjük saját magunkat bennük.
Képek forrása: kiemelt, kep1, kep2, kep3
PEM