#thelastgeneration
A fent említett hashtag szállóigévé vált Kínában, és nem sokkal utána több ezer bejegyzés született belőle, pólókra került rá, és megannyi mém táptalaja lett.
2019-ben, a Covid járvány alatt került ki egy videó Kínában, ahol éppen egy rendőr szankcionálja a karantént megszegő fiatalokat, felhívva a figyelmüket arra, hogy úgy fogja megbüntetni őket, hogy az több generációjukat is érinteni fogja. Erre pedig a ripost volt a fent olvasható hashtag.
“Mi vagyunk az utolsó generáció, köszönjük.”
Ennek következményeként terjedt el, hogy Kínában sem szeretnének gyereket vállalni a fiatalok, ugyanis arra hivatkoznak, hogy “Ebben az országban azzal szeretheted legjobban a gyermekedet, ha meg sem születik.”
Annyira nem meglepő módon nem csak a Kínai Népköztársaságban voltak úgy a fiatalok, hogy a gyermektelenség mellett döntöttek. Például Magyarországon is kórtünet, hogy 30 év felett vállalják az első gyereket átlagban, míg 1995-ben 25 körül, 1975-ben pedig 20 környékén volt ez az életkor.
Legfőképpen a “halogató magatartást” okolják, hiszen a biológiai óra ketyeg, és csökkennek az esélyek, és ha nincs első gyerek, nincs harmadik gyerek sem, és mindenki tudja, hogy ez már hosszú évek óta “probléma”.
A kormány is azon van, hogy meghozza a kedvet a gyerekneveléshez: 30 éves korig tartó SZJA mentességgel, vagy a diákhitel elengedésével.
Idézőjelben a probléma, ugyanis nem egyszer lehet találkozni olyan hangokkal, akik kvázi megkövetelik, hogy ideje gyereket vállalni.
Miért?
“Azért mert csak.” “Ez az élet rendje.”
Sokkal nagyobb problémaként tekintek az indoklás hiányára, mellőzve a szalmabáb érveket, miszerint “ez az élet rendje” és hasonló frázisok. Gyakran hívják “önzőségnek” azt, amikor egy nő önszántából dönt úgy, hogy nem az anyaságot, mint női identitást “megnyomorító” gender ideológiát követi példaként, és megtagadná az anyaságot, mint természetes női szerepet. Ebben a témában egy figyelemre méltó dokumentumfilm is készült, Therese Shechter által: “Az úgynevezett önző életem” c. filmje, ahol is egyfajta “csapdahelyzetnek” látja az anyaságot, és azt állítja, hogy valóban az anyák többsége megbánja a gyermekvállalást. Nyugati médiában egyébiránt eléggé nagy volt a fogadtatása, és a befogadása is.
Corinne Maier, pszichoanalitikus is az “anyaságellenesek” táborát erősíti, annak ellenére, hogy van már gyermeke, na és persze a “40 jó ok, hogy ne legyen gyereked” c. írás is a nevéhez fűzödik, amiben szó szerint azt írja, hogy “nagyon-nagyon megbánta, hogy gyermekvállalásra adta a fejét” és a szociális konvencióknak, pontosabban a társadalmi nyomásnak “köszönheti”, amiért a szülés mellett döntött. A 40 jól kifejtett ok közül néhány:
- A szexuális életednek vége
- A gyerekek egy vagyonba kerülnek
- A gyereknevelés egy soha véget nem érő munka
- A vakációk egy rémálommá torzulnak
- Elveszted a személyiségedet/indentitásodat és csak “anya” vagy “apa” leszel
- A bolygó már amúgy is túlzsúfolt
- A gyermekeid akarva-akaratlanul is csalódást fognak okozni számodra
Éles bírálás, és mint kívülálló, nem tudok nem egyetérteni. (Nem is lenne túl autentikus, ha megpróbálnám az ellenkezőjét állítani.) Jogosnak tűnnek az érvei.
De persze nem csak ideológiák meg, vagy nem megfogadásáról szól mindez, vagy társadalmi nyomásról, vagy, hogy szimplán nem szeretik a gyerekeket azok az egyének, akik nem akarnak gyereket.
Hiszen valljuk be, tejet is sokan szeretjük, mégsem tartunk otthon tejet. Kissé kisarkított példa, és eléggé hitványnak is hat, de jól összefoglalja, hogy azért az egészséges önzőség mellett igenis van alapja a döntésnek.
Sokkal inkább közrejátszhat a 21. századi szocializáció is éppúgy, mint a gazdasági viszontagságok, válság, a “nyomor nyomort szül” koncepció, vagy esetleg az emberi szellembe, és az örök emberi értékekbe vetett bizalom elvesztése is.
Képek forrása: pexels.com
A cikk a szerző saját, szubjektív véleménye alapján íródott.
Neked mi a véleményed a témáról? Írd meg nekünk üzenetben vagy kommentben!
Ne hagyd ki további cikkeinket sem! Ide kattintva a generációs különbségekről olvashatsz, de a Z generációról is írtunk már.
Ha pedig szívesen hallanál bővebben a transzgenerációs problémákról, akkor kattints ide.
Barta András vagyok, törzsgyökeres pécsi, és a Pécsi bölcsésztudományi kar hallgatója. Soha nem is volt kérdés, hogy a Pécsi Tudományegyetem lesz a választásom. Szeretek sok kulturális tartalmat fogyasztani, különböző helyekről informálódva, így mindig naprakész tudással fejthetem ki nézőpontomat-, véleményemet egy-egy témáról vagy alkotásról. Így nem nagy titok, főként saját véleményt, gondolatokat, kritikákat olvashattok nálam.