A sztereotípia elkerülhetetlen része az életünknek. Amikor találkozunk egy új emberrel, vagy esetleg hallunk valakiről valamit, kialakul bennünk róla egy kép. Amikor valamilyen rasszról, esetleg foglalkozásról, vagy xy egyetemi szakos hallgatóról hallunk, biztos megfogalmazódnak elképzeléseink, vajon milyen lehet az illető.
Például, mint gyógypedagógus szakos hallgató, sokszor megkaptam, hogy a gyógypedagógusok nagyon szentimentálisak. Igen, kell valamennyi érzékenység, empátia, ha valaki ezen az úton szeretne elindulni, viszont nem feltétlenül csak a tipikus érzelgős, lelkizős emberek választják ezt a szakot, hanem a racionálisabbak is, akik nem annyira nyíltan osztják meg az érzéseiket.
Pont ez vetette fel bennem azt a kérdést, hogy ha tudjuk, hogy nem mindig igaz, miért alkotunk mégis sztereotípiákat? Vannak pozitív sztereotípiák is? Mindig előítéletekhez vezetnek? Ezekre, és sok más kérdésre kaphattok ebből a cikkből választ.
Sztereotípia, mint a férfi-női szakadék erősítője
Vannak olyan tudományterületek, szakmák, amik tipikus „férfi területek”. Amikor például meghallja valaki azokat a szakmákat, hogy orvos, fizikus, matematikus, nem biztos, hogy egyből nőkre fog gondolni az illető. Ezt a gondolkodást az a fajta sztereotípia is megerősíti, miszerint a nők tehetségtelenebbek természettudományos területeken, mint a férfiak.
Ezt a nők elhiszik magukról, a férfiak is, és még jobban eltávolodnak egymástól. Egyre jobban megjelennek a drasztikus előítéletek ebből az ártatlannak tűnő sztereotípiából, mint például a nőknek a konyhában a helyük, a nőket nem kéne engedniük tanulni, tanítani meg végképp nem.
Az előítéletből pedig a radikális cselekedetek táplálkoznak, mint például ha korlátoznák a nők egyetemen tanulási jogait. Tehát mi is a különbség a sztereotípia és az előitélet közt? Véleményem szerint az, hogy a sztereotípia a tudatlanságból fakad. Semmilyen tudományos bizonyítékkal nem tudjuk azt igazolni például, hogy a nők bármivel is tehetségtelenek lennének természettudományi területen.
Viszont kellet valami válasz arra, hogy miért van, több teszem azt férfi fizikus. Úgyhogy egyszerűbb fabrikálni egyet, mint a valóságot megvizsgálni, vagy azt bevallani önmagunknak. Így keletkeztek a mondák, és a mítoszok is. Ebből a fabrikált igaznak vélt hazugságból alakítunk ki véleményt, ami az előitélet. Ezért gondolom, hogy a sztereotípiák károsak tudnak lenni, ha nem gondoljuk őket tovább.
Milyen jó lenne, ha mindenki belegondolna abba, hogy az a csaj nem azért kiváló magyar irodalomból, mert lány, hanem azért, mert minden nap foglalkozik vele? Vagy az a srác nem azért jutott be orvosira, mert fiú, hanem szintén megdolgozott érte. Ez a fajta sztereotípia megszűnése a férfiak érdeke is lenne, hiszen sértő számukra is, hogy azt felételezik, hogy csak azért jók konkrétan ebből, mert férfiak.
Rassz és nemzetsztereotípiák
A Múlt Kor szerint teljesen alaptalanok tudományosan azok a sztereotípiák mi szerint az olaszok szenvedélyesek. Sosem voltam rajongója az általánosításnak. Nem lehet egy emberre ráhúzni egy egész nemzet sajátosságait. Nem lehet az összes magyarra azt mondani, hogy szereti az Erős Pistát vagy a pacalt.
(Én személy szerint a pacalt ki nem állhatom, mégis magyarnak tartom magam). Amikor az emberek elkezdenek sztereotipizálni, általánosítani, nem gondolnak bele, hogy a pozitív sztereotípia is negatív sztereotípia vagy.
Tegyük fel például, hogy jön, egy ázsiai csaj elmegy Magyarországra tanulni! Aztán megismerkedik szaktársaival, elkezd velük beszélgetni. Aztán egyik szaktársa megkérdezi: „Akkor ázsiai vagy? Na, akkor ezért megy neked ilyen jól a statisztika! Az ázsiaiak tök okosak reál tantárgyakból!” Az ázsiai lány teljesen joggal lesz dühös, mert nyilván, minden nemzet máshogy áll bizonyos tantárgyak oktatásához, de attól még a személy teljesítményén és szorgalmán fog múlni a sikere és nem a rasszán.
Sztereotipizálás a mindennapokban. Mit tehetünk ellene?
Én úgy gondolom, hogy a legtöbb, amit tehetünk, hogy minden vitahelyzetben inkább az egyéni véleményt preferáljuk az általánosítás helyett. Igen, egy remek érvelési technika, amikor általánosból következtetünk egyéni esetre, viszont annak is tudományos alapja van, és ez így rendben is van.
Viszont úgy gondolom nincs rendben az, amikor valakire azt mondják: „Az egész családja pedagógus volt, biztos ő is csak ahhoz ért, és erre az útra fog lépni”. Nem biztos, lehet szívsebész lesz belőle lány létére. Sokkal jobban az egyéni érdeklődésnek az erősítésére kéne a hangsúlyt fektetni, és nem a sztereotípiákkal való lehúzásra. Mielőtt eldöntenénk valakiről bizonyos állítások alapján, hogy milyen, érdemes az adott illetőt megismerni, hogy tényleg igaz-e az a bizonyos állítás róla.
Valamint érdemes egy emberről nem egy tulajdonságára fókuszálva ítéletet mondani. Lehet, hogy valaki például nem annyira erős reál tantárgyakban, attól még remek irodalomtörténész lehet belőle. Attól még hogy egy területen nem kiemelkedő valaki, nem kéne lehúzni, lehet, hogy másikakon az. Viszont ez még a mai napig óriási probléma.
Összességében úgy gondolom, hogy az emberek ahelyett, hogy fals, féligaz információkra, esetleg állhírekre támaszkodnak, inkább a kíváncsiságukra és egyéniségükre kéne, hagyatkozniuk A legnagyobb problémát abban látom, hogy a kíváncsiság és az egyediség gyerekes dolognak van bélyegezve.
Az viszont teljesen elfogadott, és felnőttes, hogy utána járás helyett néhány sztereotípiára hallgatva kibeszéljük a másikat és inkább beállunk a sorba, hogy ne térjünk el a sztereotípiáktól, minthogy önmagunkat adjuk. Érdemes lenne, feltenni a kérdést, hogy a kettő közül melyik a gyerekes.
Képek : Kiemelt , Kép 1, Kép 2, pexels.com
PEM