Szabadtéri kiállítás – A Várkert Bazárban jártunk

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Budapesten járva a mostani időszakban sokkal kevesebb lehetőségünk van olyan programokra, melyek kulturálisak, hiszen zárva a színházak, mozik, múzeumok, galériák nagy része a látogatók, érdeklődők előtt, ezért is felüdülés a Várkert Bazár szabadtéri kiállítása, mely összeköti a kellemeset a kultúrafogyasztás egy szeletével: 20. század eleji hangulatot idéznek a gyűjtött és kiállított plakátok, melyek hangulatossá teszi a bazár teraszán töltött időt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A plakátok nem ismeretlenek a mai ember számára sem. Reklámplakát, hirdetőtábla – mára teljes iparágak, művészeti területek épülnek rá ezekre a szegmensekre. A múlt plakátjait látva azonban nem csak a korban jellegzetes reklámozási stratégiák, stílusok, jellegzeteségek szembetűnők, hanem az is, hogy mennyit változott a világ.

Faragó Géza magyar festő és grafikus, aki plakátművészetével hatással volt a hazai plakátművészet fejlődésére – a Várkert Bazár ingyenes szabadtéri kiállítása pedig Mesél az utca – avagy egy csipetnyi századelő a Faragó-plakátokon címmel Faragó néhány művét mutatja be, miközben kontextualizálja is azokat. 

Faragó Géza egyébként a fentebb említettek mellett jelmeztervező, díszlettervező is volt, illetve szcenikával is foglalkozott. Külföldön is tanult – a szecesszió volt rá nagy hatással. – írja a Magyar Színházművészeti Lexikon.

A szabadtéri tárlat több szempontból izgalmas: egyfelől lehetőséget nyújt arra, hogy a jelenlegi vírushelyzetben kiszakadjunk kicsit a négy fal közül és kiránduljunk egyet a Várkertben, illetve annak környékén. Másfelől Faragó munkásságának egy kicsiny szeletét tárja a látogató, járókelő elé, melynek során a századeleji hirdetőtáblákkal egy kor látleletét is megkapjuk, miközben hangsúlyossá válik a plakátművészet összetett jellege is. A hangulatról pedig azt hiszem, nem kell ódákat zengenem, hiszen a képek magukért beszélnek – itt gondolok a Várkert Bazár Déli teraszán elénk táruló látványra is, a Duna vizének csillogására, a tavaszi napsütés cirógatására és az üde szellőre is. 

Láthatunk plakátot a Fővárosi Orfeum vagy éppen a Népszínház programját hirdetve, szecessziós hangulatot idézve, de szembejön velünk a Corvin Áruház megnyitását reklámozó utcai plakát is. Változatos, hangulatos, művészi munkák ezek, melyek nem tolakodnak oly annyira vizuálisan, mint a ma ismert reklámipar hirdetőtáblái. Sokat változott Faragó munkái óta a plakátok stílusa, lényegisége, s teljesen megváltozott a plakátok, üzenetek átadásának felülete is – gondoljunk akár az internet, de a közösségi média felületek megjelenésére is. 

Izgalmas megismerni a sok-sok évtizeddel ezelőtt készült plakátok vizuális világát, illetve betekintést nyerni egy adott kor plakátművészeti lehetőségeibe is. Láthatunk kereskedelmi plakátokat, de sok-sok színházi plakát is visszaköszön a teraszon: A Fővárosi Operettszínház plakátjától kezdve a Népszínház plakátjáig sok minden fellelhető. Igazi kuriózum, vizuális csemege! Látható, hogy a plakátokon a vizuális elemek dominálnak, mely felkelti a figyelmet a kívánt, közvetített tartalomra vonatkozóan. A színek is jellegzetesek, de a formák is. Vajon milyen lehetett a konkrét kiállított plakátok korában sétálgatni a főváros utcáin? Felmerült bennem az a kérdés is, hogy a plakátművészet mikor rendelődött alá a marketing céloknak és mikor vált kevésbé egyedivé, amikor mondjuk, egy kereskedelmi típusú plakátról beszélünk.  

A tárlatot ajánlom szívből a plakátművészet iránt érdeklődőknek, ha éppen Budapesten járnak és szabadtéri programot keresnek. Nincs túlgondolva a tárlat, hanem egyszerű és koncentrált képet kínál Faragó munkái által egy adott témában. Természetesen a hatályos járványügyi szabályokat betartani szükséges a látogatás során: én is igyekeztem távolságot tartani a látogatók mellett, illetve a maszkot szakszerűen viseltem, miközben sétáltam a plakátok között.