Pályaválasztás VS. pályaorientáció?

+1
0
+1
0
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
0

Valószínűleg semelyik fogalom sem ismeretlen a nagy többség számára, de a most érettségi előtt álló diákok valószínűleg az elmúlt években másról sem hallottak, mint a fentiek fontosságáról. Igazság szerint nem is lehet elbagatellizálni a döntést, hiszen gondoljunk csak bele, felnőtt napjaink nagy részén a munkahelyünkön leszünk. Nem tartozunk magunknak annyival, hogy ezt a számunkra tökéletes helyen és módon töltsük el? Amikor nap, mint nap felkelünk egy olyan  környezetbe induljunk útnak, ahol úgy érezzük, hogy elismernek minket, sőt a munkánkat és ezzel együtt magunkat is megbecsüljük mi is.

A pályaválasztás fogalma egyszer meghozott döntésen alapul, de ez mára már korántsem a legjobb módja a hivatásunk megtalálásának. Sokkal inkább egy folyamatként kell elképzelnünk, amelynek lényege, hogy a lehető legkörültekintőbb módon jussunk minél több információhoz a továbbtanulással kapcsolatban, mégpedig az egyén igényeinek, adottságainknak a figyelembevételével, a fejlődést szem előtt tartva. Ha mindezzel jól haladunk, akkor lassan, de biztosan építjük a hivatásunkhoz vezető utunkat. Ezt a hozzáállást pedig pályaorientációnak nevezik. 

Milyen szereplőkből áll a rendszer?

A pályaorientáció bázisát képezi a tanuló általános iskolája és középfokú intézménye, illetve a diák társadalmi közege, leginkább a szülei. Hányszor hallottunk olyan családtörténetet, ahol egy-egy szakma generációkon átívelve apáról fiúra száll…? A hagyomány folytatása kétségkívül egy szép gondolat, de semmit sem ér, ha a soron következő utód teljes mértékben érzéketlen az adott munkához vagy boldogtalanná tenné őt, ha erre szánná az életét. Nem beszélve arról, hogy a munkanélküliség is képes újratermelni önmagát, és a nem dolgozó szülők gyerekei sem keresnek a későbbiekben állást. 

A szülők mellett azonban van még egy hatalmas befolyással bíró aspektusa a folyamatnak, mégpedig az aktuális munkaerőpiac lehetőségei és változásai. Számolni kell az eltűnőben lévő és az újonnan felbukkanó szakmákkal és a szolgáltatások átalakulásával is. Az információs, technológia-központú társadalmi berendezkedés új kompetencia igényeket támaszt a jövő munkavállalói elé. Egyre inkább növekszik a magas szaktudás iránti igény és egyre nagyobb a kereset olyan munkavállalók felé, akik képesek lépést tartani a folyamatosan fejlődő digitális változásokkal. A munkaadók szakmától és munkakörtől függően elvárják a megfelelő szintű felelősségvállalás, stratégiai gondolkodás, kezdeményezőképesség,  konfliktuskezelés, problémamegoldás és az együttműködés mechanizmusainak meglétét a dolgozóiktól. 

De mikor vagyunk képesek a fenti tényezők ismeretében számunkra megfelelő szakmát és munkahelyet választani? 

Ha rendelkezünk egy nagy csomagnyi önismerettel. Tehát ismerve saját korlátainkat releváns elvárásoknak tesszük ki magunkat, vagy belátjuk, hogy bizonyos területeken folyamatosan fejleszteni kell magunkat, hogy megálljuk a helyünket egy bizonyos pozícióban. Mérlegeljük például, hogy szeretünk-e csapatban dolgozni vagy inkább az egyéni felelősség tudatát preferáljuk bizonyos kfeladatok elvégzésénél. Bírjuk-e a monoton, kötött munkát, ahol rendszerben kell gondolkoznunk vagy mindig újabb és újabb megoldandó kihívásokat szeretnénk megoldani kiélve így a kreativitásunkat? Ezeknek az átgondolásával tudatosabban szelektálhatunk, hogy melyik munkában válhatunk sikeressé.

De a fentebb említett kompetenciák ismerete csak akkor válik számunkra hasznossá a döntési folyamatban, ha ismerjük a választani kívánt szakmánk velejáróit is és átlátjuk milyen készségek szükségesek a sikeres munkavégzéshez. Ennek elérése pedig pár igen egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan néz ki az a foglalkoztatási szerkezet ahova vágyom? Miből áll egy ilyen szakembernek egy napja azontúl, hogy tudjuk, hogy egy irodában tevékenykedik valamit. Keressük fel barátainkat, kérdezzünk körbe, hogy összekötnének-e minket szakmabeli ismerősükkel és beszélgessünk el aztán velük egy fél órát, hogy ő miben látja ennek a szakterületnek az előnyeit és igen a nehézségeit is. Ajánlom figyelmetekbe alumnis interjúinkat, ahol különböző szakok már végzett képviselőit szólaltatjuk meg, hogy meséljenek nekünk a képzésükről, melyben részt vettek, majd a későbbi elhelyezkedési lehetőségekről ezen a területen. Ezenkívül kutakodjunk az interneten, mert sok cég szervez gyárlátogatást, nyílt napot, hátha testközelből megismerhetjük azt, ami érdekel minket (természetesen ahogy napjaink aktuális korlátozásai engedik). Ezt követően nézzünk utána, hogy milyen tantárgyak találhatóak a mintatantervben? Milyen hosszú a képzés? Hány alap-, mester-, és szakképzés szükséges, hogy tényleg elhelyezkedésre képes szaktudással rendelkezzünk? Nagyon sok szakmánál például nem elég egy alapképzés. 

Érdemes utánanézni…

Hol oktatják az álomszakunkat, melyik intézmények hirdetik meg a következő évre? Hiszen lehetséges, hogy megtaláltuk a hozzánk leginkább illő hivatást, de elérhetetlen számunkra a távolság vagy az anyagi vonzatai miatt. Használjuk a Google Térképet és nézzük meg mégis mennyire messze van az otthonunktól az a város, amelynek egyetemére jelentkezni szeretnék, mert néha csalókán élhetnek az emlékezetünkben az állítólagos „szomszédos városok” távolságai. Vegyünk egy vonatjegyet és utazzunk el az opcionális vidéki városba, ismerjük meg a hely hangulatát, légkörét, és kérdezzük meg magunktól, hogy el tudjuk-e képzelni, hogy itt töltsük a mindennapjainkat jó pár évig. Másrészt, fontoljuk meg, hogy képesek leszünk-e ingázni a szülővárosunk és a kiválasztott képzésünk városa között rendszeresen? Ennek függvényében pedig meg tudunk-e esetlegesen barátkozni a kollégium gondolatával, vagy inkább finanszíroznánk egy albérletet? Érdemes utánajárni milyen ösztöndíj lehetőségeket kínál az intézmény illetve milyen támogatásra vagyunk jogosultak. 

Attól tartok a pályaorientáció folyamata ennél nem is lehetne összetettebb, de tudatosítani szeretném bennetek azt, hogy fontos döntéseket hoztok meg, de még inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy nem véglegeseket! A személyes példámból kiindulva mondhatom, hogy egy rossz szakválasztás sem okoz visszafordíthatatlan károkat, ha másra nem, arra jó, hogy meggyőződjek róla, hogy mi az, amivel biztosan nem szeretnél a későbbiekben foglalkozni. Ám ekkor már ezzel is egy lépéssel közelebb vagy az igazi hivatásodhoz. Ilyenkor merni kell váltani és valami újba belevágni. A saját nevemben pedig mondhatom, hogy hálás vagyok magamnak, hogy még anno megtettem ezt a lépést és most azt érezhetem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. 

Forrás: Cséfalvay Ágnes – Képzési tanácsadó prezentációja (Tanítsunk Magyarországért című kurzus)

1 thought on “Pályaválasztás VS. pályaorientáció?

Comments are closed.