Aradi vértanúk emléke
1849. október hatodikán végezték ki Aradon a ‘48-‘49-es forradalom és szabadságharc tizenkét tábornokát, egy ezredesét, valamint Budapesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.
Nehéz erről a témáról úgy írni, úgy beszélni, hogy az embereknek ne egy unalomig ismételt iskolai megemlékezés jusson eszébe, de mégis évről évre kötelességünk a megemlékezés, hiszen a magyar történelmi múlt megkerülhetetlen része. A jeles napot 2001-ben nyilvánították nemzeti gyásznappá.
Október hatodika nem tartozik a három fő nemzeti ünnepünk közé és nem is annyira dicsőséges, de amíg március 15. egy folyamat kezdetét jelzi, tele reménnyel és várakozással, október hatodika épp ennek a folyamatnak a szimbolikus lezárultát jelzi. A forradalom elbukott, a szabadságharcnak vége, elkezdődik Haynau rémuralma. Ezt mind tanultuk a történelemórákon. A helyzet azonban korántsem bizonyult végzetesnek. 173 évvel később létezik a független magyar állam, magyarul beszélünk, de az abszolutista törekvések már pár évtizeddel 1849 után kudarcba fulladtak, 1867-ben megtörtént a kiegyezés.
Jó tehát azt gondolni, hogy az aradi vértanúk, a többi kivégzett tiszt, számtalan honvéd, aki a csatatéren vesztette életét, nem haltak meg hiába. A hősi halottak döntő többségének még a nevét sem ismerjük, azonban az aradi vértanúknak többé-kevésbé ismerjük az életét. Ők voltak a vértanúk az ítélet szerint:
“Gróf Vécsey Károly, aki Pesten, Magyarországon született, negyvenkét éves, katolikus vallású, nős, gyermektelen, őrnagy a 2. Hannoveri király huszárezredben és császári királyi kamarás”
“Kiss Ernő úr, aki Temesvárt, a Bánságban született, negyvenkilenc éves, katolikus vallású, özvegy, gyermektelen, a Hannoveri király huszárezred ezredese és parancsnoka, a hannoveri királyi Guelf-rend 1. osztályának tulajdonosa és a pápai Krisztus-rend lovagja”
“Aulich Lajos, aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812-ben hadapródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben;
Török Ignác, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója;
Láhner György, aki Besztercebányán, Zólyom megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a III. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc gyalogezredben;
Schweidel József, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
Poelt von Poeltenberg Ernő, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;
Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;
Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen sorgyalogezredben;
Dessewffy Arisztid, aki Csákányban, Abaújvár megyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky huszárezredben, 1839 óta nyugállományban;
Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül
Lázár Vilmos, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt”
Országszerte tartanak megemlékezéseket idén is. A Kossuth téren félárbócra engedték a lobogót, a fővárosban és vidéken is koszorúzások kísérik a megemlékezést.
Forrás: borítókép, kép2, kép3, kép4, 1, 2, 3
pexels.com
