emzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-egy-onkentes-szemevell

Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy önkéntes szemével – Interjú Kiss Márton Péterrel

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2021. szeptember 5. és 12. között került megrendezésre Budapesten. A római katolikus egyház világméretű eseménysorozata utoljára 1938-ban volt megrendezve országunkban, azonban 83 év után, 2021-ben ismét itt került lebonyolításra, ezt a pápa 2016 januárjában jelentette be.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kollégiumi szobatársam, Kiss Márton Péter, egy elsőéves orvostanhallgató, segítőként volt jelen a budapesti eseményen, amelyről ezen interjúban kérdezem a tapasztalatait. 

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem! Számodra mit jelent ez az esemény?

Kiss Márton: Én szeretném megköszönni a lehetőséget erre az interjúra! Egy hatalmas lehetőségnek fogtam fel, hogy találkozhassak hozzám hasonlóan vallásos beállítottságú fiatalokkal és megismerhessem egy ilyen volumenű rendezvény atmoszféráját. Ez egy hatalmas és világméretű vallási esemény, ebből én az önkéntes oldalon vettem részt, bár így is sikerült részesülnöm néhány élményben. Gazdagodhattunk sok tapasztalattal, tanulságtételeket hallhattunk.

Mi motivált rá, hogy önkéntesnek jelentkezz? 

Kiss Márton: Úgy éreztem, hogy fontos segítő szerepet tölthetek be és életreszóló élményeket szerezhetek, többek között láthatom a pápát, másrészt ez egy ritka esemény, ami nem lesz egyhamar hazánkban, nem szalaszthattam el. Ezenfelül szerintem jót tesz az embernek, ha kipróbál valami új dolgot időnként, új helyzetekbe csöppen bele…

Fontosnak éreztem, hogy adjak is valamit annak a közösségnek, amelybe tartozom, hiszen így ki tudom fejezni a hálámat, köszönetemet, elköteleződésemet.

Milyen kötődés fűz a vallásodhoz?

Kiss Márton: Hívő családba születtem, és tartom is a vallásomat, ez fontos alapköve az életemnek. Sohasem vagyok egyedül, és mindig tudom, hogy támaszkodhatok egy nálam sokkal hatalmasabb Atyára, az Istenre. Ez a világnézet és spirituális-morális értéktár fontos szempont volt életem folyamán az oktatási intézmények megválasztásában. Érzem, hogy szerves része kell, hogy legyen az életemnek a vallásom.

Milyen procedúrán mentél keresztül, ami alatt kiválasztásra kerültél?

Kiss Márton: Igen, bárki jelentkezhetett, alapos adatmegadások voltak, profilkép. Volt egy nyakbavaló kártya a nevünkkel, hogy milyen “rang”-ban voltam. Voltak koordinátorok, ill. szervezők is.

Önkénteskedtél vallásos eseményen korábban is már?

Kiss Márton: Még sosem önkénteskedtem, de ezt mindenképp megérte. Sajnos az egyetem kezdetével csak hétvégén tudtam részt venni.

Ugyanúgy jelentkeztél volna, ha nem jön a pápa? 

Kiss Márton: Az, hogy tudtuk, hogy jön a pápa, meglehetősen sokat nyomott a latba, de szerintem elmentem volna, mivel mint említettem korábban, egyszer van egy életben ilyen lehetőség, hogy Magyarországon legyen.

Mik voltak a feladataid?

Kiss Márton: Több eltérő feladatkört láttunk el. Voltunk színpadi rendezők, rakodók, felügyeltünk a tömegre (pl. senki sincs rosszul), informáltuk az embereket és irányítottuk őket. A gyertyás körmeneten fáklyákat osztottunk, valamint a Statio Orbis zárómise alatt vizet osztottunk az ott lévő tömegnek, atyáknak, jelenlévő katonai és politikai tisztségviselőknek.

Milyen volt a hangulat?

Kiss Márton: Elmondhatom, hogy fergeteges, nagyon jó élményként maradt meg. Bár meg kell jegyezzem, hogy a Kossuth téri szentmisén és a Hősök terén tartott zárómisén nem unatkoztunk…

Nem unatkoztatok? Ezt hogy érted?

Kiss Márton: Elég sűrű beosztást kaptunk, volt olyan feladatunk, amikor néhány karton vizet el kellett juttatni pár utcával odébb, a rendőrségi lezárások miatt ehhez egy nagy kerülőt tettünk meg. A zárómisén is sokat sürögtünk-forogtunk a vízosztással, abban a melegben erre nagyon kellett figyelnünk. Természetesen informáltuk az embereket, hogy hol találják a legközelebbi mobil illemhelyet és vízvételi lehetőséget. Mindig volt valami, amivel el tudtuk magunkat foglalni.

Milyen érzésekkel távoztál Budapestről? 

Kiss Márton: Boldognak éreztem magam, úgy éreztem, hogy a történelem élő szereplője vagyok, és lesz mit mesélnem majd az unokáknak…

Köszönöm az interjút! 

Márton tapasztalataiból megtudhattuk, hogy bármilyen sűrű a beosztásunk akár mindennapi életben, akár az orvosin, a hitre bármikor támaszkodhatunk, és erre mindig megéri időt szakítani, nem is feltétlen kell mindig az anyagiakat nézni. Elég, ha a lelki kiteljesedésünk tartjuk szem előtt. 

Ha pedig más érdekes cikket olvasnál az önkénteskedésről, ajánlom Oláh Barbara cikkét, amelyben leírja, milyen is volt részt venni segítőként a Hungaroring mellett. 

Képek forrása: 1, Kiss Márton