https://pemonline.hu/?p=30301&preview=true

„Nem! Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!” – 21 éve hunyt el Sinkovits Imre

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Életemben először Dobó Istvánként találkoztam vele az Egri csillagok című filmben. Majd jött a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, Isten hozta, őrnagy úr!. Rádöbbentem, hogy bizony ő adta az általam nagyon szeretett Hupikék törpikék mese egyik legismertebb karakterének, Törpapának a hangját. Rátaláltam a különböző felvételekre, ahol verseket szaval teljes profizmussal, előadásmódjától a mai napig kiráz a hideg. Hogy kiről beszélek? Sinkovits Imre színészlegendáról, a Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművészről, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjáról, aki éppen 21 éve, 2001. január 18-án távozott az élők sorából. 

„Vártuk a feltámadási körmenetet, helyette: bejöttek az oroszok!” 

Sinkovits Imre 1928. szeptember 21-én született Kispesten, Göndöcs Terézia és Sinkovits Jenő főpincér elsőszülött fiaként. Az Árpád Gimnáziumban koptatta a padokat, mellette pedig aktív szerepet vállalt cserkészként. A második világháború alatt a Leventemozgalomban is részt kellett vennie, bár ez igencsak ellenére volt. A horvát kötődésű Sinkovitsot egy leventegyakorlaton oktatója megalázta a neve miatt, ekkor vetette fel az ötletet édesapja, hogy magyarosítják nevüket, de a színész erről hallani sem akart, ezt válaszolta: „Nem! Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”. Két testvére is született, László (Sinkó László) és Katalin. A világháború alatt a gyerekek anyjukkal először Somogyba, Göndöcs Lajos nagybátyjukhoz mentek, majd tovább folytatták útjukat Horvátnádaljára (jelenleg ez már Körmend része). 

A németek visszavonulása után nem lehetett sokáig nyugta a családnak, érkeztek az orosz katonák. Sinkovits nagybátyját, Göndöcs Lajost, valamint az ő apósát is elvitték egy romániai gyűjtőtáborba. A színészt is többször megpróbálták magukkal vinni, de mindig sikeresen megszökött előlük.

A háború lezárását követően, 1945 őszén tértek vissza Pestre, Sinkovits 1947-ben szerezte meg az érettségiét, majd felvételt nyert a Színiakadémiéra. Az 1951-es év sok örömet tartogatott számára: megszerezte a diplomáját, a Nemzeti Színház színésze lett, valamint feleségül vette Gombos Katalin színésznőt.

Katalinnal két gyermekük született: Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954), akik szüleikhez hasonlóan szintén a színészi pályát választották. 

„Rabok legyünk, vagy szabadok?”

Szerintem nincs olyan ember, aki nem ismerné Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményét, mely fontos szerepet játszott mind az 1848-as forradalom, mind pedig 1956-os események során. 1956. október 23-án többezres tömeg előtt szavalta el Sinkovits Imre a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, amely pillanat az ’56-os forradalom jelképe lett. Ugyanezen év október 30-án Sinkovits tagja lett a Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak, valamint a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságnak is. A bizottságok ülésein a következő döntéseket hozták: a színházakat a szovjet csapatok kivonulásáig bezárják, valamint a színészek tiltakozásképpen nem lépnek fel.

Színészi pálya

Pályáját 1948-ban a Belvárosi Színházban kezdte, majd ’49-től az Ifjúsági Színházban játszott. 1951 és 1956 között a Nemzeti Színházban dolgozott, ahol Háy Gyula: Az élet hídja című darabban kapta első szerepét. A forradalomban betöltött szerepe miatt csak 1958-tól játszhatott újra egy külvárosi színházban, azonban 5 évvel később már újra a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, haláláig itt játszott. 

A teljesség igénye nélkül néhány darab, amiben szerepelt:

  • Katona József: Bánk bán
  • Madách Imre: Az ember tragédiája; Mózes
  • Moliére: Fösvény
  • Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
  • Örkény István: Tóték
  • Sütő András: A szuzai menyegző; Advent a Hargitán
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Karriere alatt többször turnézott Erdély különböző pontjain a Nemzeti Színház társulatával, előadták többek között Sütő András: Advent a Hargitán című darabját, mellyel mindig elsöprő sikert arattak. 

Filmek, szinkron, hangjátékok

Ha arcról nem is mindig, de karakteres hangja miatt sokan ismerték fel Sinkovits Imrét lépten-nyomon. Számtalan hangjáték fűződik a nevéhez, megannyi filmszereplőnek kölcsönözte a hangját. Hallhatjuk a Susi és Tekergő Tappancsaként, a Micimackó kalandjai mesélőjeként, Az oroszlánykirályban Mufasaként, valamint megszólal a Mulanban, a Hupikék törpikékben és számos más filmben. 

Azonban nem csak a szinkronstúdióban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. 1949 és 2001 között hol narrátorként, hol a filmvásznon találkozhattak vele a nézők a mozikban. Több, mint száz film stáblistáján szerepelt a neve, közülük a legismertebb talán az Egri csillagok (1968), de meg kell említeni még a Két félidő a pokolban (1962), A tizedes meg a többiek (1965), az Isten hozta, őrnagy úr (1969), az Utazás a koponyám körül (1970) és a Honfoglalás (1996) című filmeket. 

Elismerések

Életében kétszer is elnyerte a Jászai Mari-díjat, 1955-ben és 1962-ben. Magáénak tudhatott egy Kossuth-díjat (1966), Érdemes (1970), majd Kiváló művész elismerésben (1974) részesítették. 1989 óta a Nemzeti Színház, 1997 óta pedig a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Két alkalommal is megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2000-ben pedig a Nemzet Színésze címmel illeték. 2001-ben posztomusz kapta meg a III. kerület díszpolgára címet. 

Halála

Sinkovits Imre 2001. január 18-án hunyt el, halálát tüdőrák okozta. Halála napján még fellépett a színházban, azonban már az előadás közben rosszul volt, néhány órára rá, otthonában halt meg. 

Búcsúztatását február 2-án tartották, a közszolgálati televízió közvetítette azt. 

Cikkem többek között Sinkovits Imre: „Vigasz-lámpácskák” című kötete alapján született, mely 2021-től a POKET zsebkönyvek között is megtalálható. 

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5, kép1, kép2, kép3, kiemelt

Sinkovits Imre: „Vigasz-lámpácskák” Válogatott írások 1981-2000. POKET Publishing, 2021

Az idézetek a könyvből származnak.