A továbbtanulás kérdése minden szinten érdekes téma. A középiskolából felsőoktatásba jelentkező fiatalok körében érthető az az izgatottság és motiváció, amit a következő szeptember ígér. Az egyetemi életet körbe lengi az izgalom, csupa új inger éri a frissen érettségizett diákokat. De mi van akkor, ha pont a koronavírus közepén lettél gólya? Miben változtatja meg a pandémia az első egyetemen töltött év élményét? Többek között ezekre a kérdésekre adnak választ hallgató- és évfolyamtársaim, a Művészeti Kar gólyái.
Különleges időszakban kezdted meg a tanulmányaidat. Szerencsére az első hónapokban még nyílt lehetőség arra, hogy belekóstolhass az egyetemi életbe. Hogy élted meg a kezdést?
Bazsó Boglárka, osztatlan magánékentanár:
Személy szerint nagyon jól. Az elején a kevés információ miatt kölcsönösen nem tudtunk semmit és ez a kisebb bizonytalanság sokunkat nyitottabbá tett. Mindenki bátran mert kérdezni és a fontosabb információkat igyekeztünk megosztani egymással. Az órákon sokan meg merünk szólalni és alig várom, hogy megünnepeljük az első sikeres vizsgáinkat.
Berkes Boglárka, szobrászművész:
Kusza kezdés volt, az albérletkeresés majd tantárgyak felvétele miatt is, de leginkább pozitív élményeim vannak róla. A műterem az otthonunkká vált, és rengeteg új embert ismerhettünk meg, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodhattam
Papp Hajnal, festőművész:
Számomra ez egy nagyon izgalmas időszak volt. Visszaemlékezve állandóan történt valami körülöttünk vagy épp csináltunk valamit. Az órák is akkor voltak a legtanulságosabbak, amikor személyesen mind jelen voltunk a többi hallgatóval. Szerintem egymás munkáiból, gondolkozásmódjából is rengeteget tanulhattunk. Furcsa mód akkor még nem nagyon foglalkoztunk egy újabb lezárás gondolatával, talán tudat alatt így tettük gondtalanabbá az évkezdést.
Szilágyi Andris, osztatlan trombitatanár:
A gólya tábor után nagyon vártam már a szeptembert, hogy újra találkozhassunk. A tanévkezdése pontosan olyan volt, mint amire számítottam, mindenki örült mindenkinek és mind vártuk már az első óránkat. A nyárhoz viszonyítva úgy gondoltam, hogy minden zökkenőmentes lesz és elkezdődhet az a bizonyos nagybetűs élet… Aztán jött a másodikhullám, aminek senki sem örült.
A vírushelyzet sajnos sok programot vett el tőlünk, ahol lehetőségünk lett volna jobban megismerni a hallgatótársainkat. Ennek ellenére sikerült megtalálnod a helyed és beilleszkedned? Milyennek találod az MK hangulatát?
Bazsó Boglárka, osztatlan magánénektanár:
Engem hamar magával ragadott a családias és a barátságos hangulat. Emiatt azt hiszem könnyebben tudtam beilleszkedni és barátkozni. A külföldi hallgatókkal is tudunk beszélgetni, akár kamarázni és nagyon tetszik az egyetem nyitottsága. Szerintem az évfolyamunk is nagyon király és rengeteg új embert tudtam megismerni. Összeségében én egy összetartó közösségnek látom az MK-t.
Berkes Boglárka, szobrászművész:
Úgy érzem, ezen programok nélkül is sikerült megtalálnom a szaktársaimmal a közös hangot, a nehézségeken való közös átesés és egymás segítése még erősebbé is tette a csapatunk közösségét. Szerencsésnek tartom magam, hiszen mindemellett remek emberek közé kerültem.
Papp Hajnal, festőművész:
A hangulat nagyon családias, sok kedves és érdekes embert volt szerencsém megismerni itt. Szerencsére a gólyatábor még megrendezésre kerülhetett tanévkezdés előtt, így ebből már nyáron is kaphattam egy kis szeletet, ami miatt nagyon vártam már, hogy itt lehessek. Az ott szerzett baráti kapcsolatok mindenképpen tovább bővültek azóta az egyetemen. Viszont úgy gondolom sok ismerkedési lehetőségtől és szociális élménytől megfosztott a helyzet.
Szilágyi Andris, osztatlan trombitatanár:
A COVID miatt rengeteg programról kellett lemondanunk ezek között az MK csütörtökmásodik születésnapjáról is… Ha nem jön a COVID, akkor biztosan hatalmas buli lett volna. Eleinte kicsit tartottam a beilleszkedéstől, mert nem vagyok egy túl kedves ember. „Ami aszívemen az a számon” , ennek ellenére megtaláltam a társaságom és szereztem újbarátokat. Az „eMKá”-n mindenki ismer mindenkit, mindenki szeret mindenkit. Az MK nemcsak egy épület ahová gyakorolni megyünk, mondhatni egy második otthon, ahol mindenki egy családba tartozik.
A művészeti képzés számos gyakorlati tárgyat rejt magában, melyeknek nagy részét áthelyezték az online „térbe”. Számodra mi okozta a legnagyobb nehézséget ezekkel kapcsolatban?
Bazsó Boglárka, osztatlan magánénektanár:
A rossz és lassú internet kapcsolat okozta a legnagyobb problémát. Rengeteget késik a hang mindenkinél, és emiatt például egy diktandót szinte lehetetlen leírni. Plusz sok hang nem is jön át a mikrofonok és a hangszórók minősége miatt, vagy recseg-ropog és emiatt nem hallani. Nagyon nehéz így bármilyen gyakorlati tárgyat rendesen tanítani, sőt szinte lehetetlen. És akkor nem is mondtam, hogy nincs könyvtár. Rengeteg kotta nincs fent a neten és emiatt kisebb kihívást jelent megfelelő darabokat keresni bármilyen órára.
Berkes Boglárka, szobrászművész
A műtermen kívüli munka volt számomra a legnehezebb, az otthoni és az egyetemi teendők összeegyeztetése és rutin kialakítása a mai napig sem sikerült teljesen, az időbeosztás nagy gyengeségem.
Papp Hajnal, festőművész
A legnagyobb károkat kétségkívül az olyan órák szenvedték, ahol látvány után kell egy témát rajzban vagy festményben megfogalmazni. Hiába rajzolunk síkban, a formákat mégiscsak térben lehet igazán értelmezni. Ebben a helyzetben több analitikus gondolkozásra, kreativitásra van, úgy gondolom szükség.
Szilágyi Andris, osztatlan trombitatanár
A napi rutin és a személyes kontaktok kiesése okozta a legnagyobb problémát. Hiányzott a társaság a tanárok és az éjszakákba nyúló beszélgetések a barátaimmal. Tulajdonképpen leginkább a társaság hiányzik. Nincs különösebb gondom az online oktatással, mert sokkal „kényelmesebb”, de a hagyományos oktatás mégis jobb lenne.
Ha egy szóval kellene jellemezned az első szemesztert, mi lenne az és miért?
Bazsó Boglárka, osztatlan magánénektanár
Talán a káosz lenne. Maga a felvételi is rendhagyó volt és ezt a bizonytalanságot mindenben és mindenhol őrjítőnek találtam. Viszont pont a káosz miatt, emiatt a pandémiás helyzet miatt talán jobban is összekovácsolódott a közösség. Elvégre ezt az állapotot senki sem szereti, így van egy közös pont, amivel mindenki egyet ért és együtt esetleg könnyebben átvészeljük ezt a helyzetet.
Berkes Boglárka, szobrászművész
Eseménydús. Rengeteg hirtelen bekövetkezett változástól függtünk, ami néhol próbára tette az alkalmazkodó képességünket, viszont sikerélményeket is adott, hogy tudunk alkalmazkodni és dolgozni az egyik napról a másikra kijelentett kipakolás után is és venni az akadályokat.
Papp Hajnal, festőművész
Alkalmazkodás. Nehéz megtalálni azt a szót, ami lefed két ennyire eltérő időszakot, mint amilyenek a szemeszter első és utolsó hónapjai. Mintha a fehéret és feketét tennénk egymás mellé. Önmagában egyik sem rossz, de egymástól egészen eltérő módon segítik fejlődni az embert. Azt hiszem rugalmasság és alkalmazkodókészség kellett ilyen rövid idő alatt két ennyire eltérő szakasz megéléséhez.
Szilágyi Andris, osztatlan trombitatanár
Összefogás. Amíg rendesen járhattunk az egyetemre azt vettem észre, hogy mindenki betartotta az előírt szabályokat. Vigyáztunk magunkra és egymásra is.
Az éremnek mindig két oldala van. Neked mi található a másik oldalon? Van olyan pozitív észrevételed/tapasztalatod ami a megváltozott oktatási rendszer ellenére mégis segítette az indulást, a főtárgyadban/szakodban való fejlődést?
Bazsó Boglárka, osztatlan magánénektanár
Azt hiszem picit több időm van aludni és olyan dolgokat csinálni, amire máskor nem lenne időm. Meg az információ megosztás így talán gyorsabb, mintha azt papíron, vagy ha szóban kapnánk.
Berkes Boglárka, szobrászművész
A rengeteg segítség amit kaptunk, egymástól, diáktársaktól, tanároktól, ha bármi kérdés felmerült, hogy tudtam kihez fordulni ha esetleg vizsga előtt pár perccel a teams teljesen lefagyott, vagy nem voltunk benne egyes csoportokban. Tudtunk felsőbb évesektől segítséget kérni ha kérdésünk volt támogatásokkal kapcsolatban, ha nem találtuk meg a kérdéseinkre a választ.
Papp Hajnal, festőművész
Számomra a festészethez elengedhetetlen egyfajta elvonulás, csend. Emiatt éjszaka szeretek a legjobban dolgozni, amihez az online oktatás egyelőre tökéletesnek bizonyult. Az egyetemi élet veszteségei ellenére most sokkal több időm és energiám jut festészetre. Tulajdonképpen egésznap ezzel foglalkozhatok. Groteszk módon az éremnek csak ezen az oldalán ez egy szerencsés állapot.
Szilágyi Andris, osztatlan trombitatanár
Zenei téren egészen jól éltem meg ezt a pandémiás időszakot. Egy új és nagy lehetőséget láttam/látok benne. Így, hogy itthon töltöm a mindennapjaim egy idő után unalmas lesz már a Netflix, Spotify, Youtube, Xbox stb… Természetesen minden nap szántam időt a gyakorlásra csak mióta itthon be vagyunk zárva a négy fal közé sokkal céltudatosabban gyakorlok, annak reményében, hogyha visszamegyünk az egyetemre újult erővel nagyobb fába vághatom majd a fejszémet.
Eseménydús, káosz, összefogás és alkalmazkodás. Így jellemezték az MK-s gólyák az első félévüket. Négy teljesen más ember és szak, különböző nézőpontok, de a lényeg mégiscsak ugyanaz. Ha nyitottak és bizakodóak vagyunk, még a pandémia sem akadályozhatja meg, hogy megtapasztaljuk az összetartó közösség erejét. Szerencsére a Művészeti Kar pont egy ilyen hely. 😉
Kép forrása: www.amintro.com
PEM