Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt hangoztatni, hogy a megbocsátás gyengeség. Sokan úgy hiszik, hogy ez annak a jele, hogy túl jószívűek vagyunk. Viszont az igazság ennél sokkal bonyolultabb: Egyszerűen néha csak nehezebb szembenézni azzal, hogy megbocsátani sokkal nehezebb, mint folyamatosan támadni, már túlbüntetni valakit.
Miért fontos, hogy megbocsássunk?
Először is fontos, hogy tisztázzuk, mi is a megbocsátás. Amikor valaki megbánt minket, először egy bizonyos érzés vagy érzések kerítenek minket hatalmukba, ami legtöbbször a düh, harag, szomorúság szokott lenni, vagy azoknak az egyvelege. A megbocsátás akkor szokott bekövetkezni, amikor ezek az érzések bennünk is megváltoznak, és pozitívabb érzések veszik át a helyüket. Ilyenkor békélünk meg a helyzettel és önmagunkkal is. Tehát akkor már átgondoltuk, hogy a megbántásban volt-e nekünk szerepünk, miért csinálta az illető, illetve hasonló dolgokat. Haragunkat tehát átalakítjuk, viszont nem mindegy, hogy hogyan.
Érzelmeink átalakításának a művészete
Minél jobban tápláljuk haragunkat, annál jobban válunk defenzívebbé, ami ebben az esetben rendkívül káros lehet. Így nagyon fontos, hogy először tudatosítsuk magunkban, mit érzünk, és miért váltotta ki az adott szituáció belőlünk. Ha az adott személynek bizonyos okok miatt nem is tudunk megbocsátani, attól még érdemes a szituációt elemezni, és magát ezt az emocionális csomagot elengedni. Tehát ilyenkor nem árt minden kapcsolatot megszakítani az adott személlyel, és szépen lassan elengedni a negatív érzéseket, ami akár évekbe is telhet. Sőt, legtöbb esetben nem is engedjük el őket, inkább a negatív érzelmeket elnyomó pozitív élmények által új, pozitív, minket fejlesztő érzelmek kerülnek a helyére.
Kognitív és érzelmi megnyilvánulások, érzelmi és döntési megbocsátás
Aki picit is érdeklődik a pszichológia után, számos kutatást olvashat arról, hogy milyen fontos, hogy az érzelmet ne keverjük az értelemmel. Attól még kerülhetünk olyan helyzetben, amikor rendkívül nehéz az érzelmeinktől elvonatkoztatni. Valamint, vannak olyan helyzetek, amikor muszáj nem csak a logikus gondolkodásunkra hallgatni, hanem mások vagy önmagunk érzéseit is figyelembe véve, mégis a lehető legobjektívebben meghozni a döntést.
Pont ezért néhány pszichológus szerint csupán érzelmi vagy kognitív alapú megbocsátás nem létezik. Az érzelem és az értelem ilyenkor összedolgozik. Mivel az, hogy megsértettnek érezzük magunkat, az nem döntés, az, hogy megsértődünk a másikra, az viszont az már a mi döntésünk.
Hogy tudunk valakinek megbocsátani?
Olyannak tudunk csupán tiszta szívből megbocsátani, aki tényleg jóvá szeretné tenni a hibáját, és elismeri, hogy elkövette azt. Viszont, ha ez nem valósul meg, egyszerűen nem tudunk az adott eseményen továbblépni. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, ha van lehetőség. Ha ez a lehetőség nem adott, akkor érdemes nézőpontot váltani. Vannak olyan helyzetek, amikor felesleges a bocsánatkérésre várni. Sokkal előbb találjuk meg a békét önmagunkban, ha így teszünk.
Dobjuk ki csak a rossz érzéseinket- Tényleg ilyen egyszerű lenne?
A megbocsátás tulajdonképpen egy gyászfolyamat. Több időbe is telhet, amíg feldolgozhatjuk érzéseink. Ha hirtelen, átgondolatlanul döntünk a megbocsátás mellett, és az érzelmeinket feldolgozatlanul hagyjuk, akkor a kellemetlen élmény időnként feljöhet. Újra és újra emlékezhetünk ugyanarra a helyzetre, ami akár egy veszélyes spirált is alkothat.
A változás ereje: Mert mindenből profitálhatunk
Ezt most úgy értem, hogy minden helyzetből kihozhatjuk a legjobbat és tanulságot vonhatunk meg. Ha valakinek megbocsátunk, az még nem jelenti azt, hogy feltétlenül kéne tovább tartani a kapcsolatot vele. Kiderülhet, min kéne változtatnunk, esetleg az is, hogy egy nagytakarítást kell tartanunk, és megválni bizonyos emberektől. Bármit is tanulunk, az a javunkat fogja szolgálni.
A magunkba tartott sérelem mérgező ereje
Az egyik legrosszabb kooperációs módszer, amit el tudok képzelni, az nem más, mint az elfojtás. Ha nem beszéljük ki a problémát, és nem is próbálunk rajta javítani, akkor csak felgyülemlik a harag, és gyűlölet, és mi magunk is olyat tehetünk, ami után mi érezzük vétkesnek magunkat. Mindig próbáljuk tehát az adott emberrel megbeszélni, ha nem lehet, akkor az érzéseinket osszuk meg mással, de fontos, hogy ne az adott emberről, aki megbántott minket, hanem az adott szituációról.
Összességében úgy gondolom, hogy a megbocsátás egy nagyon nehéz cselekedet, és nem a másik emberről szól, hanem önmagunkról. Ha nem is az embernek, aki az adott dolgot tette, magunknak, hogy tovább tudjunk lépni. Az egész megbocsátás ugyanis nem másról szól, mint a fejlődésünkről, és egy új fejezetről az életünkben.
