Múlt héten már olvashattátok ennek a cikksorozatnak az első részét, amelyben bemutattam nektek három olyan magyar írónőt, akiknek az életművéről valószínűleg nem hallottatok irodalomórán. Ha kíváncsiak vagytok arra is, hogy vajon miért szorulnak a perifériára a női szerzők a magyar oktatási rendszerben, akkor a lehetséges válaszokat megtalálhatjátok az előző cikkemben. Ezúttal pedig ismét a magyar irodalom néhány olyan női alkotójára szeretném felhívni a figyelmeteket, akik kevésbé ismertek, vagy már teljesen feledésbe merültek.
Czóbel Minka, a szimbolizmus első magyar képviselője
A magyar szimbolista költészet megteremtését általában Ady Endre nevéhez kapcsoljuk az irodalomórán tanultak alapján. Azonban egy még életében elfeledett költőnő, Czóbel Minka megelőzte a híres Adyt a szimbolista műveivel. Az arisztokrata családból származó művésznő beutazta Európát, és még a Sorbonne-on is tanulhatott. Első verseskötete 1890-ben jelent meg Nyírfa lombok címmel, majd ezt további hét versgyűjtemény követte. Czóbel Minka az első olyan magyar költők közé tartozott, akik kísérleteztek a szabadversekkel és a francia dekadensek stílusával. Regényeket is írt, illetve ő fordította elsőként magyarra Paul Verlaine verseit. Sosem házasodott meg, így a harmincas évei végén rásütötték a „bogaras vénlány” jelzőt, valamint a feltételezett leszbikusságáról is keringtek pletykák, mert évtizedeken át együtt élt Büttner Helén festőnővel.
Gergely Márta, a 20. századi ifjúsági irodalom kiemelkedő alkotója
Gergely Márta elsősorban az ifjúsági regényeinek köszönhetően él ma az emlékezetünkben. A nagy népszerűségnek örvendő Szöszi-trilógiájával például akár még ma is találkozhatnak a gyerekek a könyvesboltok polcain. Az írónő 1934-ben vált ismertté, amikor A salakmosó című, pécsi munkáskörnyezetben játszódó regényével elnyerte a Pantheon Kiadó Mikszáth-díját. Egy évtizedig még felnőttek számára írt, és témáit főként a különböző társadalmi rétegekhez tartozó nők sorsából merítette. A második világháború után fordult az ifjúsági irodalom felé, de nemcsak könyveket írt, hanem először a Pajtás, majd pedig a Kisdobos című gyermekújság szerkesztője is volt. A Szöszi-trilógia második darabjából, a Házasságból elégséges című regényből még filmadaptáció is készült 1962-ben Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula főszereplésével.
Karig Sára, egy életmentő lázadó
Karig Sára neve valószínűleg azért sem hangzik el az irodalomórákon, mert egy igazi lázadó volt, aki a saját értékrendszerét követte a törvények helyett, és mindig segítette embertársait, legyen szó akár feminista aktivistákról, hadifoglyokról vagy menekültekről. Az irodalmi nyilvánosságban pedig főként szerkesztőként és műfordítóként vált ismertté. Többek között neki köszönhetjük az orosz drámaíró Mihail Afanaszjevics Bulgakov kisregényeinek, valamint Agatha Christie Paddington 16.50 című detektívtörténetének magyar fordítását. A második világháborút követően hat éven át volt politikai fogoly a vorkutai lágerben, ahol hosszú ideig az agyag- és szénbányában dolgozott, majd pedig könyvkötészettel foglalkozott, és verseket is írt. Karig Sárát elsősorban az erős igazságérzete vezérelte, és a zsidókat segítő tevékenységét a Világ Igaza izraeli állami kitüntetéssel jutalmazták.
Kádár Erzsébet, a Nyugat egyik elfeledett női tehetsége
Kádár Erzsébet rövid és megpróbáltatásokkal teli élete során festőnek készült, végül mégis az irodalomban találta meg a valódi szenvedélyét. 1931-től illusztrátorként dolgozott a Budapesti Hírlapnál, ahol a később publikált önálló alkotásai egy sajátos átmenetet képeztek a képregény és a tárca műfaja között. 1936-ban jelent meg az első novellája a Nyugatban, és a pályázaton sikerült megelőznie például Ottlik Gézát is. A kritikaírásban is tehetséges volt, így a korszak legjelentősebb irodalmi publicistájaként tartják számon. 1940-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták a munkásságát, majd négy évvel később megjelent az egyetlen novelláskötete Harminc szőlőskosár címmel. Sajnos azonban hiába váltott ki egyre nagyobb elismerést az irodalmi tevékenysége, ugyanis két évvel a kötet megjelenése után gázszivárgás vetett véget a sokszínű művésznő életének.
Remélem, hogy érdekesnek találtátok a kevésbé ismert vagy éppen feledésbe merült magyar írónőket. Ha szeretnétek még többet megtudni róluk és az irodalmi életművükről, akkor ajánlom nektek a Könyves Magazin N/ők is írtak című podcast-sorozatát. Ha pedig kíváncsiak vagytok arra is, hogy vajon miként alakulnak az olvasási szokások a közösségi média korában, akkor ide kattintva választ kaphattok erre a kérdésre.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4
Sziasztok!
Csányi Beatrix vagyok, a PTE-BTK kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatója. Az írás és a művészet régóta része az életemnek, így nagyon örülök neki, hogy a PEM szerkesztője lehetek. Szabadidőmet szívesen töltöm olvasással, rajzolással és nyelvtanulással. Ha nem vagyok elérhető, vagy a macskám alszik a telefonomon, vagy éppen a legújabb szuperhősfilm vetítésén ülök. Remélem, a cikkeim között találtok érdekes olvasnivalót.