A magyar irodalomoktatás sajnos még mindig erősen férfiközpontú, hiszen szinte csak olyan művek szerepelnek a kötelező olvasmányok között, amelyeket férfiak írtak. A történetek főhősei között is kevés női szereplőt találunk, így az iskolában még mindig azt tanulják a lányok, hogy az irodalom művelői és szereplői csak férfiak lehetnek. Számos magyar írónő életműve feledésbe merült, így ebben a cikkben most néhányukra szeretném felhívni a figyelmeteket.
Miért nem tanulunk a női szerzőkről?
Először is felmerül a kérdés, hogy vajon egyáltalán miért szorulnak a perifériára a női szerzők a magyar oktatási rendszerben. Ezt a jelenséget magyarázhatnánk azzal, hogy a nők társadalmi helyzete egészen a 20. századig nem igazán tette lehetővé, hogy az irodalmi élet egyenrangú és megbecsült szereplőivé váljanak. Azonban, ha kicsit mélyebben elgondolkodunk ezen a kérdésen, akkor rögtön eszünkbe juthat például Szabó Magda és Agatha Christie, akik részét képezik a kerettantervnek. Sajnos a műveik olvasására általában már nem jut idő a sok kötelező szerző mellett, akiknek részletesen kell ismernünk az életművüket, ha sikeres érettségi vizsgát szeretnénk tenni.
Bán Zsófia irodalomtörténész a következőképpen fogalmazta meg a női szerzők problémáját a Könyves Magazinnak adott interjújában:
„Amikor arról beszélünk, hogy ideje lenne, hogy a női írókkal is kiegészítsük az irodalomtankönyveket és általában véve az irodalmi kánont, gyakran kerül elő az érv, hogy ne keressünk olyasmit, ami nincs: fogadjuk el, hogy jó ideig csak a férfiak írtak, női szerzők nem hagytak ránk jelentős műveket. Ez az álláspont azonban egyszerűen nem állja meg a helyét: igenis voltak fontos női íróink, alkotóink, sokan közülük azonban feledésbe merültek, mert nem kapták meg azt a figyelmet, lehetőséget és elismerést, ami egy férfinak járt. Sok női életmű a mai napig kiadatlan maradt, ráadásul még mindig sokkal kevesebb kutatás foglalkozik a női írók szövegeivel.”
Szendrey Júlia, akit csak Petőfi Sándor feleségeként ismerünk
Ha meghalljuk Szendrey Júlia nevét, akkor leginkább csak az jut eszünkbe róla, hogy ő volt a híres költő és forradalmár Petőfi Sándor felesége és múzsája. Azt sajnos már kevesebben tudják, hogy Szendrey Júliát a 19. századi értelmiségi nő előfutárának tekinthetjük, ugyanis kivívta magának a szabad alkotáshoz és művelődéshez való jogot. Műfordítással és költészettel is foglalkozott, de csak első férje halála után vállalt aktív szerepet a magyar irodalmi nyilvánosságban. Az első műfordításai közé tartoznak a népszerű dán szerző, Hans Christian Andersen meséi. Költészetében pedig fontos szerepet kaptak a női nézőpontok és az anyaság témája, amelyek újdonságot jelentettek az addigi férfias irodalmi diskurzusban. Ha szeretitek a verseket, akkor érdemes megismerkednetek Szendrey Júliával, aki a tanultak ellenére sokkal több volt egyszerű „költőfeleségnél”.
Erdős Renée, a nők vágyainak kendőzetlen szószólója
Erdős Renée neve szinte biztos, hogy nem hangzott el irodalomórán, pedig ő volt az első olyan magyar nő, aki meg is tudott élni az írói hivatásából. Ady Endre csak „zseniális poétalányként” emlegette a költőnőt, aki a szerelmes-erotikus verseivel vált ismertté, amelyben kendőzetlenül írt a nők vágyairól. Ezzel a merész lépéssel maga mögött hagyta a szentimentalizmus eszméit, és megalkotta az újkori líranyelvet, amelyet általában Ady Endre nevéhez kapcsolunk. Erdős Renée még csak 20 éves volt, amikor megjelent első verseskötete Leányálmok címmel. Forradalmi műveivel sikeressé és hírhedtté vált, a fiatal lányok többnyire titokban olvasták a pikáns verseit. Érdekesség, hogy a megbotránkoztató költőnő Böszörményi Gyula Ambrózy-báró esetei című romantikus krimi könyvsorozatában is felbukkan, ahol szintén nem fél hangoztatni a feminista nézeteit.
Lesznai Anna, egy feledésbe merült sokszínű alkotó
Míg az előbbi két írónőről talán hallottatok már, addig Lesznai Anna életműve sajnos teljesen feledésbe merült. Az irodalom mellett a képzőművészetben is kipróbálta magát, például szecessziós stílusú textíliákat készített, amelyek egy részét megtekinthetjük a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, valamint a Hatvany Lajos Múzeumban. Lesznai Anna első versei a Nyugat című folyóiratban jelentek meg 1908-ban, utolsó művén, a Kezdetben volt a kert című családregényén pedig közel harminc éven dolgozott. A versek és a regények mellett meséket is írt, amelyeket saját maga illusztrált. Kora egyik legeredetibb gondolkodójának tartották, és a műveiben fontos szerepet kapott a nőiesség.
Remélem, érdekesnek találtátok az általam bemutatott, kevésbé ismert magyar írónőket. Ha szívesen olvasnátok még ebben a témában, akkor tartsatok velem a cikksorozat következő részében, ahol további női szerzőkre szeretném felhívni a figyelmet. Amennyiben inkább a kortárs irodalom iránt érdeklődtök, ide kattintva elérhetitek a legfrissebb könyvajánlóinkat.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4
Sziasztok!
Csányi Beatrix vagyok, a PTE-BTK kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatója. Az írás és a művészet régóta része az életemnek, így nagyon örülök neki, hogy a PEM szerkesztője lehetek. Szabadidőmet szívesen töltöm olvasással, rajzolással és nyelvtanulással. Ha nem vagyok elérhető, vagy a macskám alszik a telefonomon, vagy éppen a legújabb szuperhősfilm vetítésén ülök. Remélem, a cikkeim között találtok érdekes olvasnivalót.