Ha belegondolunk, világunk az elektronikai eszközökre, és a traumáink velük való leplezésére épül. A folyamatos közösségi médiára való posztolás, illetve hogy folyamatosan körül vesznek minket ezek az eszközök csak azt segítik elő sokszor, hogy a problémáinkat, konfliktusainkat, és belső félelmeinket a szőnyeg alá söpörjük, vagy másokra vetítsük ki.
Erre elég csak a folyamatos likevadászatot említeni, és az online bullyingot. Úgy tekintünk a közösségi médiára, mintha azt határozna meg minket, a „kütyüket” célként kezeljük, és nem eszközként. Pontosan erről szól a Megan című film is.
Miért is érdemes megnézni? Ebben a cikkben erre kaphattok választ.
A telefonon való pötyögés mögött húzódó traumák
A legelején Katie anyukája és apukája vitáznak az autóban. Az édesanyja szerint túl sok időt tölt telefonozással az autóban, az apukája szerint pedig addig is csöndben van, és nem rugdossa a széket. Ez viszont csak egy álindok a vitájuknál. Érződik, hogy e mögött sokkal nagyobb probléma bújik meg, ami sosem fog megoldódni.
A kislány szülei meghalnak a balesetben. A traumák sora csak folytatódik. Katiet rendkívül megviseli a szülei halála, és nagynénje, Kate próbálja minden igyekezetével megadni, amire szüksége van, viszont a külső tényezők közbeszólnak.
Kate és Katie kapcsolata
Ha érdekelnek titeket a komplex emberi kapcsolatok, illetve jellemvonások, akkor ez a ti filmetek. Személy szerint Katie és Kate kapcsolatát tartottam a legérdekesebbnek, főleg Katie jellemét. Hiába mond keveset, a megnyilvánulásai, a nonverbális kommunikációja, tettei nagyon sok mindent elárulnak.
Elviselhetetlen számára szülei halála, és ezt Kate-re tudattalanul rá is vetíti. Valamint az is frusztrálja a lányt, hogy konkrétan nincs semmi, ami feledtethetné az egészet, ami történt. Kate pedig mindig is jobban értett az elektronikai eszközökhöz szakmája miatt, mint a gyerekneveléshez. Ragaszkodik Katiehez, viszont úgy érzi, ellene vannak, mindenki vagy bele akar szólni, hogyan nevelje Katiet vagy el akarják venni tőle. Aztán beékelődik kapcsolatukba Megan.
Megan: A megváltó vagy a mestermanipulátor?
Mindenki a tökéletességre törekszik, Kate is így volt vele. Létre szeretett volna hozni egy tökéletes játékot, ami leveszi a szülők számáról a terhet. Hiába törekszünk azonban a tökéletességre, hiába uralkodik, rajtunk a saját maximalizmusunk, egy valamit be kell látnunk: Teljesen tökéletest nem tudunk alkotni.
Ha valami annak látszik, akkor lehet egy mély és nagy hiba lakozik a dolog mélyén. Már akkor is, amikor Kate elkezdett rajta dolgozni, megmagyarázhatatlan hibák jelentek meg Megannél, akinek a tökéletes robotbaba szerepet kellett volna betöltenie. Azért alkotta meg őt, hogy a gyerekek számára boldogságot, megnyugvást hozzon, hogy úgy érezzék, szeretve vannak. Az egy másik kérdés, hogy végül a saját érdekeit kezdte el nézni.
Hiba a rendszerben
Ez a film remekül bemutatja azt, hogy konkrétan hogyan is manipulálnak egész életünkbe minket az elektronikus eszközök. Katiet is teljesen függésbe tartotta Megan. Személy szerint a film nézése közben azt hittem, hogy csak túlféltésből olt ki életet, viszont, ahogy a filmben is elhangzik, új elsődleges felhasználót választ: önmagát.
Szépen lassan ugyanúgy átveszi Kate és Katie életén a hatalmát, mint az internet a mai pubertáskorúakon: mindkettő esetben az irányításról, a tudattalan kontrollról van szó. Sokszor, amikor a kamaszok keresik az útjukat, és nem akarnak többé függeni a szüleiktől, paradoxon módon a social médián fellelhető véleményektől, a telefonjuktól számítógépjeiktől. Ugyanez volt Katienél és Katenél: mind a ketten függtek Megantól.
Kate nem akarta belátni, hogy túlságosan függ tőle, hisz maga is inkompetensnek érzi önmagát Katie nevelésében, a környezettől is ezt kapja, úgyhogy azt csinálja, amihez mindig is értett: A kütyük világába menekül. Katie pedig úgy érzi, hogy konkrétan ez a robot az egyetlen barátja, amire számíthat.
A külső tényezők
Habár a fő sztori Katie köré csoportosul, a mellékszálak is nagyon érdekesek. Részletorientált embereknek ezért is ajánlom ezt a filmet, mert a kis, apró, elgondolkodtató részek még érdekesebbé teszik a filmet. Amikor már az elején nem működött a robot, akkor nagyon jól körvonalazódik Davenek, Kate főnökének jelleme.
Már maguk az apró hibák is sejtetnek valamit. Valamint a szomszéd viselkedése, a kutyához és emberekhez való viszonya is egy érdekes szempont. Rendkívül fontos társadalmi kritikának tartom ezt a részét. Különösen az a része fogott meg, amikor a viselkedészavaros gyermeket a szülő zseninek állítja be. Így kompenzálja azt, hogy egyszerűen tanácstalan a saját gyermekével kapcsolatban
Összességében kiknek is ajánlom ezt a filmet? Aki vevő arra, hogy görbetükröt állítsanak számára, hisz egy óriási globális problémát fogalmaz meg: az elektronikus eszközök függésében élünk, már kisbabakorunktól, és nem eszköznek tekintjük ezeket, hanem életcélnak. Továbbá úgy gondolom, hogy mindenki számára egy remek film, akit érdekelnek az emberi kapcsolatok, valamint a manipuláció témaköre.
Képek: Kiemelt, Kép 1, Kép 2 , Kép 3
