https://pemonline.hu/?p=35414&preview=true

Légiós regények – Szerethető figurák, töménytelen verekedés és humor

+1
1
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Légiós regényekkel a legtöbb ember valamilyen formában találkozik élete során, ha más nem, idősebb rokonok könyvespolcán. Ez elsősorban Rejtő Jenő munkásságának köszönhető, de már ő is egy meglévő műfajon csavart egyet, hiszen alapból ezek is csupán egyszerű ponyvaregények, kalandregények lennének.

regény

Biztosan mindenki hallott már a ponyvaregényekről, ha más nem, a Tarantino-film címéből ismerősnek tűnhet ez a szó, amit nehezebb definiálni, mint gondolnánk. Bélley Pál szerint a ponyvának négy fajtája van: a detektívregény, a romantikus “limonádé”, a gyarmati tárgyú regény, amelynek legnépszerűbb képviselője a légiós regény és a rémregény (pl. Drakula). Bélley egyébként a ponyváról nem éppen elismerően nyilatkozik, a Kíváncsiak klubja definíciója így szól:

“Az első ismérv olyanfajta érdekesség, amely semmiféle lelki gazdagodást nem ad az olvasónak. A második ismérv a stílus igénytelensége. A harmadik és talán legfontosabb jegye: a valóság meghamisítása, méghozzá nem is körmönfont, hanem igen silány eszközökkel.”

Ezenkívül a szerző a légiós regényeket is egyszerű gyarmati propagandának titulálja, Rejtőt azonban még ő is külön kategóriába sorolja, kiemelve a humor-faktort, aminek következtében a regényeit inkább paródia-jellegűnek lehetne mondani.

regény

Rejtő Jenő (P. Howard/Gibson Lavery)

Rejtő Jenő 1905-ben született Budapesten, Reich Jenő néven, zsidó családba. Kalandos életútja ellenére egyébként ő maga az idegenlégióban sosem járt, bár e téren is rengeteg mítosz kering róla. A múlt század első felének egyik ikonja, igazi “pesti polgár”. Nem járt egyetemre, még érettségije sem volt, viszont fiatalon beutazta a fél világot, volt rakodómunkás, gobelinekkel házaló ügynök és minden más, amit csak el lehet képzelni. “Természetesen nagyon örültem neki […] ám kissé megijedtem tőle, mert úgy festett, mint egy későbbi regényhőse.” – emlékezett vissza Révai Gyula, Rejtő bátyja, öccse hazatérésére.

A legismertebb regények, amik a nevéhez fűződnek talán a Vesztegzár a Grand Hotelben, A szőke ciklon, A három testőr Afrikában és A tizennégy karátos autó. Ezek közt nem kizárólag légiós regényeket találunk, hiszen Rejtő írt bűnügyi regényt, sőt westernt is, egy közös van szinte mindben, az utánozhatatlan humor.

A saját korában ugyan regényeiért nem nagyon kapott elismerést, hiszen a “ponyva” sosem tartozott a magas művészetekhez, de Rejtő nemcsak ebben az egy műnemben próbálta ki magát. A mai napig híres bohózatokat és kabaréjeleneteket is írt, valamint fiatalkorában írogatott még saját bevallása szerint is megkérdőjelezhető minőségű verseket. Rejtő Jenő napjainkig az egyik legnépszerűbb magyar író, ismertsége még a szocializmus alatt indult növekedésnek. Számos könyvet írtak életéről, fiktív naplótól elkezdve, elveszett töredékeken át tudományosabb művekig.

regény

Tehát valaki ma Magyarországon meghallja a légiós regény fogalmát, szinte biztos, hogy Rejtő neve fog eszébe jutni. A másik nagy név pedig Nagy Károly, ő már kevesebb embernek van meg, pláne mert a könyvei a mai napig főleg az álnevein lelhetőek fel, amiből több is akad, többek közt Charles Lorre vagy Charley Long. A két író sorsa kísértetiesen hasonlít, még halálukban is, mindketten a 2. világháborúban, munkaszolgálatosként vesztették életüket.

Nagy Károly (Charles Lorre/Charley Long/Kockás Pierre/Charles Greaph/Roney-Roppe)

A cikk másik főszereplőjének életéről viszonylag keveset tudunk, valószínűleg 1909 februárjában születhetett, de ezt is csak egy erre utaló verséből sejthetjük. Kevesen gondolnák egyébként, de Nagy Károly még Rejtőnél rövidebb élete ellenére is rengeteg kisregénnyel büszkélkedhet, ebben még a “mesterre” is köröket vert. Míg Rejtő 1932 és 1943 közt 27 regényt és 24 kisregényt publikált, Nagynak összesen 159 műve jelent meg.

Egy időben többen azt feltételezték, hogy Nagy Károly is csak egy újabb Rejtő-alteregó, majd sokan azzal vádolták, hogy csak másolja, de aki komolyabban olvasott mindkét szerzőtől, könnyedén felfedezheti a különbséget, akár a dialógusok dinamikájában és humorában, akár magában a történetvezetésben. Nagy Károly egyáltalán nem alsóbbrendű, sőt. A kisregény műfajában legalább annyi, ha nem több tehetséggel rendelkezetett, mint kortársa, akinek a zsenialitása ellenére is be-becsúszott néhány gyengébb darab. Nagy Károly egyetlen egy dologban maradt alul, őt nem kapták fel a háború után.

Regény

A légió

Most, hogy az alkotókkal röviden megismerkedtünk, szenteljünk pár mondatot a légiónak, a történetek „színterének”. A francia idegenlégió a múlt század elején csupa izgalmat rejtett a hétköznapi ember számára, valami elérhetetlent, és nyilván mindenki szívesen olvasott a vad afrikai tájakról, oázisokról, helyőrségekről, ahova sose jutottak el. Az ilyen művek azonban közel sem a valóságot festették le, ha valaki komolyabb figyelmet szentelne a földrajzi leírásokra egy Rejtő-műben, viszonylag hamar észre vehetné, hogy az egésznek se füle, se farka.

De hát senki sem azért állt neki egy ilyen könyvnek, mert a Szahara geográfiai helyzete iránt érdeklődött, hanem a jól bevált recept szerint megírt történetért. Adott egy, vagy több fickó, akinek a szíve aranyból van, az ökle pedig szinte halálos, és aztán valami hihetetlen bonyodalomba keverednek, melynek során megmentik a hazát, meg esetleg néhány talpraesett, de bajbajutott hölgyet is, és közben végigpoénkodnak 1-200 oldalt. És végül mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.

Regény

Ha csak rövid időre is körülnézünk az európai kultúrában, ezeknek a humoros kalandregényeknek egyébként vannak “rokonaik” más formátumban is, gondoljunk csak a két dinamikus duóra, a francia Asterixre és Obelixre vagy a Bud Spencer-Terence Hill párosra. Érdekesség, hogy ezekből a regényekből is készítettek képregényeket, sőt Rejtőből még filmet is próbáltak, igaz, nem sok sikerrel, hiszen pont a lényeg veszett el.

Igazából talán nem is a nagy kalandok miatt szeretjük egyiküket sem, hanem ezek miatt a szerethető figurák és a humoros kikacsintások, szójátékok miatt, amik egy pillanat alatt jókedvre derítenek mindenkit. Bár lassan Tuskó Hopkins és Gorcsev Iván is kimegy a divatból, mégis bátran ajánlanám mindenkinek, aki könnyed, humoros, néha abszurd történetre vágyik, aminek kétségkívül van szíve.

„Ajánlott olvasmányok”:

  • Rejtő: Az elátkozott part/A három testőr Afrikában
  • Rejtő: A tizennégy karátos autó
  • Rejtő: Bradley Tamás visszaüt
  • Rejtő: Az úr a pokolban is úr
  • Long: Az öngyilkos század
  • Lorre: A Szahara rabszolgái
  • Kockás Pierre: Az ördög cimborája
  • P. C. Wren művei – ha valaki a légiós zsáner egyik atyjára kíváncsi

Forrás: 1: Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek… (1982), 2: Dr. Bélley Pál: Kíváncsiak klubja, 3

kép2, kép5