„Sziasztok, én Vallabhi vagyok Krisna-völgyből, itt élek egy árammentes házban a férjemmel meg a kisfiammal, nagyon szeretek hajnalban meditálni, szeretek énekelni, vegetáriánusok vagyunk (…)”
Nem, ez nem egy átlag kedd a rezsicsökkentés lemészárlása és az árbefagyasztott húsok kiolvadása utáni disztopikus világból (úgy körülbelül 2023-ból…). Talán te is belefutottál már a fura sminkű fiatal hölgybe, Vallabhiba TikTok-on, ugyanis már több mint 25 ezren kíváncsiak rá, hogyan élnek a Balatontól 30km-re fekvő Krisna-völgyben egy önellátó faluban. De vajon 2022 Magyarországán lehet a rendszeren kívül létezni? Lehet a globális kapitalizmusban attól teljesen függetlenül élni?
Mi ez, mi ez?
A Krisna-tudat egy filozófián alapuló vallás, a hinduizmus egyik ága. Mint minden vallásnak, a Krisna-tudatnak is vannak alappillérei. Hívei hisznek a reinkarnálódásban (lélekvándorlás) és a karmában. A vallás szerint a test nem egyenlő az azt viselő lélekkel, ha elhasználódott, leveti, és másik testbe költözik. Ez az alapja annak, hogy nem fogyasztanak húst, sem semmilyen állati eredetű ételt, hiszen ez erőszaktevésnek minősül egy másik lélekkel szemben, ráadásul rossz karmát eredményez egy következő életben.
A Krisna hívők mottója az egyszerű élet, emelkedett gondolkodás. Az úgynevezett lelki tettek (imádkozás, éneklés…) a hétköznapi tettek felett állnak, hiszen nem hatnak a világra, így az sem hat vissza a lélekre, nem okoz sem rossz, sem jó karmát, semleges. A Krisna tanítása szerint a szenvedély, a tudatlanság és a jóság a három legfőbb kötőerő, ami a legerősebb hatást gyakorolja a külvilágra, és okoz újabb visszahatásokat a lélekre. Az olyan természetesnek vett emberi érzések, mint a düh vagy a vágy a tanok szerint eredetileg nem tartoznak a lélekhez, csak a materialista világ szennyeződései egy alapvetően tiszta lapon, de a lelki tettekkel, az odaadó szolgálattal, mint például az éneklés, a lélek újra egyszerű és elégedett lehet.
Megvalósult szocialista utópia egy kis környezettudatossággal remixelve?
Somogyvárosban található az a Krisna-tudatú öko-közösség, ahol több száz hívő él együtt egy önfenntartó biofarmon. Krisna-völgyben. Ez a fajta működés egy lehetséges választ ad a környezettudatosság átemelésére a mindennapokba, emellett saját oktatási intézményeik vannak, és a közösség minden tagja foglalkoztatva van.
Az utópista szocializmus szerint is ilyen kis létszámú, önfenntartó közösségekbe kellene rendeződniük az embereknek, és a hasznosság elve szerint élni és működni. Az ember tragédiájában pont ettől a hasznosság elvétől való félelmét fejezi ki Madách; szerinte egy ilyen világban a lélek és az emberi érzelmek elvesztenék létjogosultságukat, de a Krisna-tudatú közösségekben épp a lélek kap főszerepet.
Ezek után a Krisna-völgy egy megvalósult földi paradicsom is lehetne… de nem a kapitalizmusban. Krisna híveinek fontos a láthatóság, (ezért például a feltűnő smink és ruházat) mert a tanítás szerint így tudnak az emberek kapcsolódni a Krisna-tudatú hívőkhöz és érdeklődni a vallásuk iránt.
Ezt a láthatóság utáni vágyukat kíséreli meg kihasználni az a materialista világ, amitől való elzárkózás indította útjára a vallásukat 1966-ban.
Krisna-völgyből egy rendszeren kívüli közösség helyett így lett évről-évre népszerűbb turisztikai központ, a rendszernek nem csak része, de egy hasznos alkotóeleme. A völgyben az odalátogatók nagy része nem az értékeikre és a tanításaikra kíváncsi, hanem készít egy szelfit azzal a díszes szoborral, amit a hívők istenként tisztelnek; vásárol az ajándékboltban egy füstölőt, amit aztán felrak a polcra a kövei mellé, közvetlenül a karácsonyi fotósorozat és az ajándék bor közé, a panel-ember meg felülhet a szekérre, ahol csinál egy instasztorit más panel-embereknek, akik csak az ablak-zsiráfban láttak ökröt az Ö betűnél.
Krisna-völgynek pedig, – mert sajnos lehetetlen a rendszeren kívül létezni – szüksége van a fogyasztói társadalomra.
A globális kapitalizmust nem lehet megkerülni, mert beeszi magát a bőrünk alá, pont, mint abban a híres Illyés versben a zsarnokság. A Krisna-tudatú közösségnek így lehet saját weboldala, ahol a „Lelki gyakorlatok” fül alatt közvetlenül ott a „Szponzoraink” fül, és ez tízből kilenc ember nem fogja ebben felismerni az örkényi groteszket.
Képek forrásai: kép1, kép2, kép3, kép4
Sziasztok!
Engem Pamlényi Laurának hívnak. Érdekel az irodalom, az emberi viselkedés, a kultúra, a közélet, de ígérem, nem fogok (annyit) politizálni, hisz bulizni jöttünk, vagy nem? Nagyon remélem, hogy tudok pár ember fejében gondolatot ébreszteni az írásaimmal, amibe rendre szívem-lelkem beleteszem.