könyv

Kötelező írók – Öt kötelező olvasmány, amit megéri elolvasni és két egyéb könyv kötelező szerzők tollából

+1
2
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Az iskolai kötelezőkkel a legnagyobb baj az az, hogy el kell őket olvasni. Folyamatos vita tárgyát képezi, hogy van-e értelme vagy sem. Sokan azt mondják, ezektől a könyvektől egyenes út vezet ahhoz, hogy a gyerekeknek egy életre elmenjen a kedve az olvasástól.

Utólag visszatekintve azonban mindenkinek legalább egy emléke fűződik kiemelkedően borzasztó vagy esetleg el nem olvasott kötelező olvasmányokhoz. Ezek a könyvek minden egykori magyar iskolásnak kapcsolódási pontot jelentenek, heves diskurzus alakulhat ki, ha a szóba kerül, unalmas volt-e az Egri csillagok és egyöntetű rosszallás, amikor előkerülnek a görög eposzok.

kötelező

Félreértés ne essen, a cikk írója nem az irodalom ellen igyekszik kampányolni, épp ellenkezőleg. Ez a cikk is egy könyvajánló, méghozzá olyan könyvekből összeválogatva, amiket “megbélyegeztek” azzal, hogy bekerültek az irodalom tantervbe.

Természetesen a kötelezők listája akár iskolán belül is lehet teljesen különböző, de ezt a cikket az új NAT által meghatározott lista és személyes tapasztalat alapján állítottam össze.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

A Beszterce ostroma nem feltétlen az első mű, ami eszünkbe jut Mikszáth Kálmán neve hallatára. Sokkal tipikusabbak a palóc-novellái vagy a Szent Péter esernyője, de a Beszterce ostroma sem marad el tőlük, sőt! A történet főhőse egyfajta magyar Don Quijote, Pongrácz István gróf ugyanis középkori várúrnak képzeli magát. Mint Mikszáthnál mindig, itt is van bonyodalom, különös figurák, szerelem bőven, és persze a helyszín ez esetben is a Felvidék. A főhős különc, de alapvetően jószándékú „bolond”, akit a végére mindenki megszeret egy kicsit. Annak ellenére, hogy humoros műről van szó, engem a mai napig meghat a vége. A Beszterce ostromának amellett, hogy vicces, hatalmas szíve is van.

Voltaire: Candide

Lehet, hogy nem leszek vele népszerű, de én, amikor szóba kerül a Candide, mindig csak úgy hivatkozom rá, mint a könyv, ami olyan, mint a Robinson Crusoe, csak jobb.  Szatirikus regényről van szó, és nem ez az egyetlen ilyen a listán, de ami igazán egyedivé teszi a művet, az a kaotikus cselekmény és a lélektani töltet humoros tálalása. A regény – kiadástól függően – csak egy-kétszáz oldal, de a dinamikája olyan feszes, hogy olvasás közben szinte csak kapkodjuk a fejünket és csak később tudjuk feldolgozni a történteket. Különleges időszak szüleménye a Candide, Voltaire maga is a felvilágosodás jelentős alakja, így ha kíváncsiak vagyunk egy XVIII. századi világképre – no meg egy másik világkép kigúnyolására – érdemes beleolvasni.

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Petőfi Sándorról mindenki a forradalomra, szerelemre, meg az Alföldre asszociál, holott az életműben ott bujkálnak olyan gyöngyszemek is, mint A helység kalapácsa című eposzparódia. Petőfi népies stílusa természetesen itt is megjelenik, de ezzel csak még nevetségesebbé teszi az eposz műfaját “modern” köntösben. Keletkezési idejéből adódóan egy kicsit nehezebb olvasni, de rövid terjedelmű, szóval még akár egy napon belül is simán végezni lehet vele, és javaslom is mindenkinek, aki kíváncsi Petőfi egy másik oldalára.

Dürrenmatt: A nagy Romulus

Friedrich Dürrenmatt az a szerző, akiről még az irodalomfaktos ismerősöm is megkérdezte, hogy “Az meg ki?” Drámaírói minőségében szerepel a tantervben és ebben a felsorolásban is, tehát mondhatni kilóg a sorból, de úgy gondolom, ha valaki érdeklődik a modern dráma iránt, annak ezt látnia kell. A nagy Romulus akár színházban, akár olvasott formában egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató a maga groteszk módján. A történet az utolsó nyugatrómai császárról szól, de senki ne számítson történelmi pontosságra, Dürrenmatt császára a valósággal ellenben nem gyermek, hanem idős, jelentéktelen férfi, akinek a legkedvesebb elfoglaltsága a tyúktenyésztés, a bevonuló germánokkal pedig a nadrág zsenialitásáról cseveg. A nagy korszakváltások szatirikus ábrázolása rejlik ebben az abszurd komédiában, ami végül meghozta az igazi sikert szerzőjének.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányit még a diákok többsége is szereti, hiszen a versei klasszikus értelemben jól szerkesztettek és a legtöbb esetben jól rímelnek, és a regényei, novellái is könnyen olvashatóak. Az Esti Kornél novelláknak már az alapkoncepciója is izgalmas: Esti Kornél konkrétan az író alteregója, egyszerre egyek és teljesen ellentétesek. A képzeletbeli figura kalandjait pedig amellett, hogy izgalmasak, Kosztolányi kellemes stílusa és humora teszi még élvezetesebbé, ahogy egyszerre foglalkozik mély, lélektani kérdésekkel és az élet akár egész hétköznapinak tűnő történéseivel egy különleges nézőpontból.

És most következzen két olyan könyv, amiknek a szerzője ugyan bekerült a tantervbe, de szinte teljesen valószínű, hogy nem az adott művével.

Móra Ferenc: Hannibál feltámasztása

Viszonylag egységes a közvélemény azzal kapcsolatban, hogy a Kincskereső kisködmön nem való a mai nyolcéveseknek. Vagy inkább semmilyen nyolcévesnek. Móra Ferenc azonban elsősorban ennek a könyvnek köszönhetően került be a köztudatba (ha a Cinege cipőjét és a Móra Kiadót nem számítjuk), pedig Móra repertoárjában egyebek mellett még politikai szatírát is találni: A Hannibál feltámasztása a két világháború közötti zavaros időszakot figurázza ki az orosz hadifogságból hazakerült klasszika-filológus tanár történetén keresztül.

Jócskán meg van tömve idegen kifejezésekkel és latinnal, de tartalomra nem hosszú, és a végén lévő csattanó miatt mindenképp megér egy olvasást. A mai világban is aktuális témákat érint a mű, többek között azt, hogy mi a „hazafiság” és hogy mennyit is ér a műveltség valójában.

Franz Kafka: A per

A legtöbb esetben, ha egyáltalán sor kerül Kafkára, akkor Az átváltozás kerül terítékre. A rovarrá változott főhős alapkoncepcióját nehéz is felülmúlni, de a kafkai világ igazi mesterművének inkább A Pert lehetne mondani. Az abszurd regény főhőse Josef K., akit ártatlanul letartóztatnak, így kénytelen elmerülni a bürokrácia útvesztőiben, ami aztán végleg fel is emészti.

A cselekmény olyan, mintha egy rossz álom lenne, maga a főhős sem hiszi el, hogy ez megtörténik vele. A történet során egyáltalán nem fedi fel az író még a vádat se, ami alapján perbe fogták Josef K.-t, de a végére az egész procedúra beszivárog az élete minden területére. Nem egy kellemes olvasmány a békés nyári éjszakákra, de kétségkívül maradandó élmény.

Forrás: borítókép, kép2, kép3, kép4

1 thought on “Kötelező írók – Öt kötelező olvasmány, amit megéri elolvasni és két egyéb könyv kötelező szerzők tollából

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük