A könyvespolcom roskadozik a rengeteg izgalmas fantasy és romantikus könyv alatt, ám az én szívem újra és újra 2 bizonyos kötethez húz, amik nagy hatást gyakoroltak rám a tavalyi év során. Habár az olvasás elsődleges célja a kikapcsolódás, mégis fontos szem előtt tartani egy-egy könyvnek a mondanivalóját, és mélyebb témákba is beleásni magunkat. T. J. Klune munkássága tavaly ért el Magyarországra, és a Galaktika magazin foglalkozik a gyönyörű kötetek kiadásával.
Na, térjünk rá a könyvekre!
J. Klune: A suttogó ajtón túl
Főszereplőnk, Wallace Price megkeseredett ember, akiben egy szemernyi jókedv és empátia sincs. Ám a halála váratlanul éri. Ezt követően a saját temetésén is részt vesz, ahol találkozik a kaszással, aki megerősíti a hírt, hogy valóban meghalt. Ám a kaszás nem vezeti át a túloldalra, hanem egy rejtélyes teaházba viszi, ahol a révész egy meleg teával várja. Hugonak révészként az a feladata, hogy megkönnyítse a lelkeknek az átkelést a túloldalra.
Wallace mindenáron vissza akar térni a megszokott, egyhangú életéhez, de nem hagyhatja el a teaházat. A történet során Wallace jelentős karakterfejlődésen megy át, ami annak köszönhető, hogy egy szeretetteljes helyen, törődő emberek között talál rá önmagára.
Hugo karaktere rengeteg tanulságot hordoz magában, amikből nem csak Wallace tanulhatott, hanem én is, mint olvasó.
„Egyszer-egyszer mindannyian eltévedünk, de nem a hibáink vagy a döntéseink miatt. Hanem azért, mert szörnyűségesen és csodálatosan emberek vagyunk.”
Megtanít arra, hogy a hibáinktól vagyunk igazán emberek, és nem bűn hibázni, inkább az a fontos, hogy abból tanuljunk és arra építkezzünk. Fontos, hogy mindig legyünk önmagunk, és merjük felvállalni magunkat, mert akiknek fontosak vagyunk, azoknak akkor is azok maradunk, ha önmagunkat adjuk.
„Sok mindentől fél, de a legjobban az ismeretlentől.”
Az élet tele van meglepetésekkel, de ebben rejlik a szépsége! Élhetünk szürke, és egyhangú életet, hogy ne kelljen szembenéznünk a valósággal, de akkor az életünknek semmi értelme nem lesz.
Wallace a halála után tanul meg igazán élni, és fantasztikus élmény végig kísérni őt ezen a göröngyös úton az olvasás során. Sok vicces pillanatot is okoznak a szereplők, amik még színesebbé teszik a regényt.
J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Linus Baker éli magányos életét a szürke nagyvárosban, ám a Rendkívül Magas Felsővezetés berendeli, és egy különleges, és szupertitkos feladatot bíznak rá. El kell utaznia egy varázslatos szigetre, ahol egy különleges gyerekekkel teli árvaházat kell egy hónapon át megfigyelnie. A különleges szó alatt mindenre lehet gondolni: gnóm, sárkány, tündér, és maga az Antikrisztus lakik a ház falai között! Természetesen itt is kapunk egy teljesen egyedi karaktert, Arthurt, aki az árvaház vezetője, és az életét is odaadná a gyerekek biztonságáért.
Mint Klune másik könyvében, itt is Arthur az a karakter, aki közvetetten tanít minket az élet megélésére. A gyerekek egyedisége rávilágít az előítéletességre, Linus karaktere pedig az elfogadásra.
“Arthur azt mondja, hogy különbözni néha sokkal jobb, mint ugyanolyannak lenni, mint mások.”
Az életben rengeteg előítélettel találkozhatunk, de akkor is fontos, hogy önmagunk legyünk. Kicsit mindannyian kilógunk a sorból, de ettől vagyunk különlegesek. A könyvben is a gyerekek teljesen különbözőek kívül-belül, de mégis megvan közöttük a kölcsönös tisztelet és szeretet. Időt kell hagyni arra, hogy megismerjük egymást és elfogadjuk a jó és rossz tulajdonságokat egyaránt.
“Újra és újra emlékeztette magát, hogy a változás a kevesek hangjával kezdődik.”
Fontos, hogy legyen saját véleményünk, és ne féljünk kimondani, mert ugyebár egy pillangó szárnycsapásával egy egész lavina is elindulhat. A mai világ arra ösztönöz, hogy legyünk egyediek, de valamilyen szinten mégsem hagyja, hogy azok legyünk. Nem hagyhatjuk, hogy elnyomjanak minket, mert mindenkinek megvan a saját hangja. Ezt a könyvet is pont azért szeretem, mert kendőzetlenül benne rejlik az igazság, csak észre kell venni!
“… a világ különös és csodálatos hely, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek fogai. És akkor fog belemarni önbe, amikor a legkevésbé számít rá.”
Az élet nem mindig egy mókás menet, de nem is kell, hogy az legyen, csak meg kell tanulnunk benne élni. Minden rosszban van valami jó, minden éremnek két oldala van, szokták mondani. A világ előítéletes és sokszor kegyetlen, de mégis újabb és újabb törvényekkel (LMBTQ) próbálják tudatosítani az emberekben, hogy ők is ugyanúgy a társadalom részei.
Remélem meghoztam a kedveteket ezekhez a könyvekhez. Nem szerettem volna túlságosan belemenni a történet elemeibe, mert azt mindenkinek magának kell megtapasztalnia.
Ha szeretnél egy jó könyvet olvasni, amin keresztül nem csak kikapcsolódhatsz, hanem tanulhatsz is, akkor azonnal vegyél kézbe egy T. J. Klune könyvet, nem fogod megbánni!
További könyvajánlóinkért katt ide!
források: Kiemelt kép, saját forrás
