piranesi

Könyvajánló – Piranesi – „A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.”

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Még nincs itt az év vége, és sok könyv van még a listámon, amit el szeretnék olvasni. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy 2022-ben nekem a Piranesi lesz az a könyv, amit mindenkinek ajánlok. Tulajdonképpen már most is ezt csinálom. Még februárban olvastam először, és amikor befejeztem, már tudtam, hogy egy új kedvencet találtam. De miről is szól ez a rendkívül különleges könyv? 

Nagy vonalakban róla

Szerzőjének, Susanna Clarke-nak a Piranesi a második regénye a Hollókirály után, és 2020-ban jelent meg a Bloomsbury kiadó gondozásában. A könyv rövid, csupán 220 oldal körül mozog, és sűrű a cselekménye. Ez egy olyan történet, ami az in medias res kezdés fogalmát teljesen kimeríti. Amint belecsöppenünk a világába, nincs megállás. Egyszerűen sodródunk az árral, és útközben összeáll a kép. 

A cím, Piranesi egyben a főhős neve és egy utalás a 18. században élt és alkotott Giovanni Battista Piranesi itáliai rajzművészre, rézmetszőre és építészre. Az utalás a történet helyszíne által azonnal világossá válik. A regénybeli Piranesi egy nem evilági helyen, szinte végtelen labirintusban él, amit ő a Háznak nevez, és ami termek és folyosók sokaságából áll, szobrokkal bennük, és nincs két egyforma köztük. A Ház egy nagy víz közepén áll, lehet akár tenger vagy óceán, és periodikusan hullámzó dagály önti el egyes termeit és folyosóit.

Giovanni Battista Piranesi metszeteit nézve láthatjuk, hogy honnan eredhetett az inspiráció a Házhoz. A Börtönök sorozat és A kerek torony című művei mind olyan helyeket ábrázolnak, amik zsúfoltak, látszólag logikátlan labirintusok halmazai. Közben olyan érzésünk van, hogy valami igazán grandiózus, letűnt kor építményét láthatjuk, egy fejlettebb világ maradványát. A lépcsők és a falak a végtelenbe nyúlnak, átjárhatóságuk csak a hozzáértő számára lehetséges. Ez pedig szerény főhősünk. 

A kerek torony, Börtönök XI és XVI metszet

Kevésbé rejtély, inkább önmegismerés

Piranesi egy szerethető karakter: őszinte, önfeláldozó, jóakaró, hátsó szándék nélküli. „A Ház azért értékes, mert ő a Ház. Ez önmagában is elég. Nem egy cél elérésének az eszköze.” A regény napló formátumban íródott, ami egészen a 17. századig, a reneszánsz időkig visszanyúló hagyománnyal rendelkezik. Piranesi narrálja számunkra a történéseket, megnevezve minket olvasókat, így tisztában van azzal, hogy valaki számára ír, de nem jelen, hanem múlt időben.

Így tényleg olyan, mintha a naplóját olvasnánk, és részesei lennénk a világának. Én kimondottan szeretem a megbízhatatlan narrátorokat, és mindig keresem, hogy egy történetben mi az, ami tudatosan el van ferdítve vagy más színben feltüntetve (tipikus példa az egyik kedvencem, A titkos történet), de itt semmi kétségem nem volt afelől, hogy Piranesi őszintén osztja meg tapasztalatait. 

Együtt csöppenünk bele egy rejtélybe. Elmeséli, hogy rajta kívül a házban tartózkodik még a Másik nevű férfi, és segít neki A Nagy és Titkos tudás nyomára bukkanni a Házban. Piranesi a Ház feltérképezése során rábukkan egy harmadik élő személy jelenlétére is, ami megingatja őt a világképében, miszerint összesen 15 ember él a világon (amiből ő és Másik él már csak). A könyv elején úgy gondolhattuk, hogy valamiféle álomvilágban él Piranesi, de ez a felfedezés sokkal valóságosabbá teszi az egész helyet, és rájövünk, hogy a Házban való létezésnek tétje van – a dagály okozta fulladás, éhínség vagy betegség egy valós fenyegetés. 

piranesi

Azonban a hely és a titkos 16. személy rejtélye csak a felülete a történetnek. Tele van szimbólumokkal, metaforákkal, filozófiával és teológiával, de legkevésbé sem szájbarágó módon. Ha nem figyelünk, szinte észre se vesszük őket, mégis elegánsan átszövik a történetet és hatást gyakorolnak ránk, gondolkodásra késztetnek minket, hogy értelmet adjunk ennek a furcsa világnak.

Ezt Piranesivel együtt tesszük, aki rájön, hogy elvesztette emlékeit és régebbi naplóit olvasva nyomozásba kezd, hogy felfedje nemcsak a Ház, hanem önmaga rejtélyét is. Ki is ő? Honnan került ide? Honnan jött a Másik, és hova tűnik el? Vannak az ő Házán kívül más Házak is? Az emlékek jelentősége és a Ház szerkezete ismét összekapcsolódik egy több száz éves hagyománnyal, miszerint az emlékeinket labirintusban tároljuk, de feltérképezve őket az emberi elme eljuthat az univerzum, az örökkévalóság egy magasabb dimenziójába. 

Sodródás az árral

Piranesi hozzáállása a világhoz példaértékű szemléletet állít elénk. A történet nem elcsépelt módon állítja elénk azt a mondást, hogy „élj a pillanatban.” Piranesi emlékeitől megfosztva fedezi fel a Házat, és ahogy ő mondja: „A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.” 

Emlékei nélkül kellett új tudásra szert tennie ezen az új helyen, és élnie belőle, azonban sosem gondolkodik úgy, hogy ő lenne a Ház ura, vagy, hogy legyőzte volna a Házat. Ellenben ő a Ház gyermeke. Minden ott lévő dologgal és élőlénnyel együtt beilleszkedett a körforgásba, magát egyenrangú félként kezelve akár a madarakkal vagy a vízi élővilággal. Megtanulta a dagályok ritmusát, és a kezdeti megrázkódtatások után már csak sodródik az árral, előítélet és ítélkezés nélkül. 

Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szeretne valami frissítően új fantasy témájú könyvet olvasni, ami többet ad, mint azt első látszatra gondolnánk. Nem kell megijedni az elején, ha még nem értünk semmit, egyszerűen nekünk is csak sodródnunk kell az árral. 

Képek forrása: Kiemelt, 1, 2, 3

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.