Mindannyiunkkal előfordul, hogy nem értünk egyet a másikkal. Ez teljesen természetes, hisz nincs két ugyanolyan értékrenddel rendelkező ember. Viszont, ha a nézeteltérést nem megfelelően kezeljük, az komoly következményekkel is járhat.
A konfliktus fajtái
Mindenképp véleményütköztetés, viszont lehet több személy között, beszélhetünk viszont belső konfliktusról, ami csak bennünk zajlik. Ezekkel a konfliktusokkal is érdemes foglalkozni. Erre a legjobb megoldás az önreflexió, azaz saját gondolataink kiértékelése.
“Miért gondolom ezt, miért vannak kétségeim az adott döntésemmel kapcsolatban.”
Érdemes lehet naplót vezetni, viszont mindenképpen fontos az érzelmeinkkel foglalkozni, mert így más személyekkel való konfliktusokat is könnyebben meg tudunk oldani. Sokszor belső konfliktusaink útjába állhatnak annak, hogy egy másik személlyel, esetleg csoporttal való konfliktust megoldjunk.
Konfliktus két ember, illetve egy csoport között
Ebben a cikkben inkább arra szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy egy vagy több személlyel való konfliktus esetén mit tudunk tenni. Ehhez viszont ismernünk kell önmagunkat annyira, hogy tudjuk, milyen stratégiákkal szoktuk megoldani a konfliktusainkat, és ezen a stratégián szeretnénk-e változtatni.
Thomas Killmann Teszt
Ez a teszt megmutatja számotokra, hogy az 5 stratégia közül melyiket szoktátok legtöbbször, illetve melyiket legkevesebbszer használni. Fontos leszögezni, hogy mindegyik stratégiának megvan az előnye, illetve a hátránya. Ez a teszt online elérhető, és azért tartom nagyon hasznosnak, mert utána tud az ember gondolni, melyik stratégiát mikor érdemes használni, valamint érdemes utána gondolni, hogy szeretnénk-e változtatni az általunk preferált konfliktusmegoldási stratégiánkon, vagy sem.
Minden stratégiánál fontos figyelembe venni 2 szempontot: az önérvényesítést és az együttműködést. Természetesen minden stratégiát akár tudattalanul is, de használunk, de van, amit többször és van, amit kevesebbszer. Teljesen lehetséges az is, hogy 2 vagy 3 stratégia „holtversenyben” végez a teszt alapján.
A versengő stratégia
A versengő stratégia lényege az, hogy használója az önérvényesítést helyezi előtérbe, és nem nagyon működik együtt a másik személlyel vagy a csoporttagokkal. Nem veszi figyelembe a többiek, vagy a másik személy véleményét. Ez a stratégia előnyös lehet olyan döntéseknél, amit hirtelen kell meghozni. Akkor is jó megoldás lehet, ha egy adott döntést muszáj meghozni, viszont népszerűtlen lehet.
Olyankor pedig elengedhetetlen, ha olyan személlyel vagy személyekkel állunk konfliktusba, akikről tudjuk, hogy manipulatívak, és ki akarnak használni minket. A legnagyobb hátránya ennek a stratégiának az, hogy ha valaki folyamatosan ezt a konfliktuskezelési stratégiát használja mindenkivel szemben, akkor nagyon sok fontos kapcsolata megromolhat, akár meg is szakadhat. Természetesen fontos, hogy kiálljunk magunkért, viszont az is fontos, hogy másokat, az ő érdekeiket, gondolataikat, véleményüket is meghallgassuk.
Alkalmazkodó stratégia
A versengővel ellentétben itt nagyon alacsony önérvényesítés jellemző. Az egyén alig áll ki az igaza mellett, és nagyon sok mindent megtesz, hogy együtt tudjon működni. Hasznos, ha olyasfajta konfliktusról van szó, amikor a másik félnek nagyon fontos valamilyen okból, hogy igaza legyen, nekünk nem annyira, így ráhagyjuk.
Sokszor azért használják ezt a konfliktus megoldási stratégiát, mert nem értenek egyáltalán egyet az adott emberrel ugyan, de szükségük van rá kapcsolati tőke végett, így inkább nem veszekednek vele. Csoportban, teamekben is elő szokott fordulni, főleg ha a többiek nem akarnak fáradni a döntéssel, így ráhagyják azt egy emberre.
Nagyon előnytelen lehet ezt a stratégiát bevetni, ha tudjuk magunkról, hogy kevés önbizalmunk van, mert ez a stratégia csak még több önbizalomhiányt eredményezhet. Csoportmunkában pedig, ha mindent másra hagyunk, akkor nem fogunk fejlődni.
Elkerülő stratégia
Ebben az esetben az illető nem is ön érvényesít, nem osztja meg gondolatait, viszont együtt sem működik. Ennek a stratégiának a lényege az, hogy minél jobban elkerüljük a konfliktust, így halogatjuk az adott téma megbeszélését, elhalasztunk egy találkozót, vagy azt mondjuk, ott leszünk, viszont nem jelenünk meg.
Ennek a stratégiának is megvannak azonban az előnyei. Olyan helyzetben kifejezetten érdemes használni, ha olyan emberrel van konfliktusunk, akivel egyáltalán nem szimpatizálunk. Akkor is érdemes ezt a módszert használni, ha a konfliktus oka konkrétan nagyon lényegtelen, kis dolog. Akkor is hasznos lehet, hogy az, ha kiállnánk a véleményünkért, csak több problémát okozna számunkra.
Természetesen több buktatója is van ennek a stratégiának, a legnagyobb viszont az önbecsülésünk sérülése. Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy ha halogatjuk a problémát, az nem fog megoldódni, csak nagyobb lesz.
Kompromisszumkereső stratégia
A kompromisszumkereső egyén nem olyan erősen önérvényesít, mint a versengő, viszont hallatja a hangját. Az együttműködésnél is az arany középutat választja. Az ilyen személy hajlandó lemondani bizonyos igényeiről, viszont ezt elvárja a másik féltől is.
Ez a stratégia akkor működik jól, ha a konfliktus két rendkívül véleményorientált személy között történik. A legnagyobb hátránya az lehet, hogy senki sem elégedett, hisz mindenki engedett és egyik fél sem elégedett a végeredménnyel.
Problémamegoldó stratégia
A problémamegoldó személy nagyon önérvényesít, viszont ezzel párhuzamban magas fokon működik együtt. A cél egy olyan konszenzus, ami mindegyik fél számára előnyös. Akkor különösen remek ez a stratégia, ha az adott probléma a feleket érzelmileg érinti, illetve ha tartós megoldást szeretnénk. Az egyetlen hátránya az időigényessége.
Összességében mindegyik felsorolt stratégiának megvan az előnye, és a hátránya. Arra érdemes odafigyelni, hogy rendkívül szituációfüggő, hogy melyiket használjuk.
Ne hagyd ki az iskolai agresszióról szóló cikkünket se!
Forrás: 1,
Képek: Kiemelt, Kép 1, Kép 2 , Kép 3
