Tata

Kis városom: Tata – az Esterházy uralom I.részlet

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

FÖLD és HATALOM

Két teljesen különálló fogalom, mégis mindkettő ugyanazt jelentette. 

Kiskoromban költöztünk Tatára a családommal. Így a tizenvalahány év alatt, amióta Tatán élek kijelenthetem, hogy meghatározó szerepet játszott a gyerekkorom részeként a tatai tópart és környéke, ezzel összefüggésben a tatai kastély, Cseke-tó vidéke, kiskastély és a vár  környezete töltötte ki. Így történelem osztatlan szakosként pedig kicsit tudományosabban is utánajártam ennek a kompozíciónak a fontos szerepéről, múltjáról.  

 Minden bizonnyal nem túlzás azt állítani, hogy döntő jelentősége van az elitnek. Azokat a vezető csoportokat tekintette elitnek, amelyek tényleges és jelentős hatalommal bírtak a társadalomban.

 Az 1526 utáni viszonyok és rendszerek is átalakították az ország földbirtokrendszerét és a nagybirtokosok összetételét. Ehhez kapcsolódott például az  Esterházy család felemelkedése is, amely Esterházy Miklós személyéhez kapcsolódik, az ő útja alapozta meg a család több mint 300 éves fennhatóságát. A birtokgyarapítás e időszakban  nem volt nehézségek nélküli. Az is közrejátszott, hogy még nem Esterházy volt a „leges” földbirtokos megelőzte őt a több generációval, birtokkal rendelkező Rákóczi, a Zrínyi, Nádasdy és más famíliák. Szerepüket tekintve a kastélyok, hagyományosan a birtok központját képezték, illetve eleve a birtok jövedelméből épültek.

Az építészet kooperatív művészet, ami számtalan ember együttes munkája, egy műemléki épület esetében ráadásul a múlandó századok is hozzátesznek ahhoz, hogy több nemzedék munkálkodjon együtt az épített örökség fennállásában

A kastélyok hagyományosan a földbirtokos nemesség, és kiváltképp az arisztokrácia lakhelyei.  A gyors fejlődés, az iparosodás és a gyarapodás, társadalmilag a városiasodás, a polgárosodás és a demokratizálódás jellemez. A folyamatok abban az irányban hatottak, hogy az építészet e színtere egyre inkább a város, s vezető műfaja a világi középület és a városi lakóház legyen. A kastély azonban, ha nem is tarthatta meg korábbi pozícióját, továbbra is fontos szerepet kapott az építészeti műfajok hierarchiájában. 

Továbbá a mezőgazdasági termelésben, valamint a nem kevésbé hagyományos katonai, egyházi, és főleg diplomáciai pályán túl az arisztokraták megvetették a lábukat az ipari és a pénzvilágban is. Politikai helyzetükből, mind gazdasági erejükből fakadóan nagyon is a sínen voltak.

Gazdasági szerepüket tekintve a kastélyok hagyományosan a birtok központját képezték, illetve eleve a birtok jövedelméből épültek. Az összképet csak részben módosította a tárgyalt korszakban a másfajta gazdasági háttérrel épült kastélyok viszonylag kis csoportja.

A 18. században folyamán jött először létre egyfajta modern birtok-irányítási szervezet, amelynek célja a jövedelemtermelés és gazdálkodás folyamatossá tétele, valamint a bevételek optimalizálása volt, ez elsőként az Esterházyaknál fordult elő.

Tata

Sajnálatos módon kastélyok pusztítására már a tárgyalt korszakban sor került. Mára a jótékony feledés homálya borítja az eseményeket, de tény, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején több tucatnyi kastélyt rongáltak meg vagy romboltak le a román felkelők Erdélyben és a szomszédos területeken. A „magyar urak” lakhelyének pusztítása a kastélyok lehetséges interpretációjának ad sajátos, etnikai vetületet. (Egyes megrongált épületek újjászületése utóbb viszont épp a historizáló kastélyok számát gyarapította.)

A meglévő birtokok fenntartása is már sokba került, a 18. sz. második felében. A „Fényes” vagy „Pompakedvelő” Esterházy Miklós „uralkodása” alatt adóssága halmozódott fel – utódai révén és következtében ez tovább növekedett – ekkortájt került megépítésre a tatai kastély is. Az egyéni és a családi reprezentáció nemcsak az épület külsején, hanem belsejében is megnyilvánult. A dúsan díszített termekben – Renate Wagner-Rieger szavaival megfogalmazva – a tulajdonos, mint valami nézők nélküli színházban rendezhetett előadást.

A trianoni békeszerződés (1920) következtében a történelmi Magyarország historizáló kastélyaiból számos az utódállamokhoz került. Ha a tulajdonosok általános elűzésére még nem is került sor, a földreform nyomán a hagyományos kastélyélet fenntartása lehetetlenné vált, és új kastélyok építése szóba sem jöhetett. A trianoni Magyarországon a helyzet csak részben különbözött. A romló gazdasági körülmények földreform híján is megváltoztatták sok kastély fenntartásának a lehetőségeit

kastélyok tulajdonosai többnyire már a háború végén elmenekültek; aki Magyarországon maradt, kastélyától megfosztva egészen más körülmények között volt kénytelen folytatni életét. 625 Az üres, omladozó épületeket aztán általában alkalmatlan és méltatlan célokra hasznosították. 626 A kastélyok iránti ellenséges érzületet hivatalos ideológiai megfontolások is táplálták. A parkok elvadultak, területüket felosztották, épületeik pusztulásnak indultak.

A tatai Öreg-tó partján, a vár szomszédságában álló, késő barokk Esterházy-kastély a XVIII. században épült. Az Esterházy család 1727-ben, vásárlás útján jutott az akkor már létező és igen jövedelmező tatai uradalom birtokába. Az 1760-as évek elején Esterházy Miklós gróf (1711–1765) a vár lebontásával, annak helyére nagyszabású új kastély tervének az elkészítésével bízta meg Fellner Jakabot. Ő volt az első, aki a több épületből álló majorságot reprezentatív formában kezdte kiépíttetni. A főépület alapja az egykori Balogh Ferenc uradalmi kormányzói házából alakítódott át. A későbbi század folyamán az itt megforduló grófok bővítették, alakították a tatai otthonukat. 

A további történések a második befejező részletben fognak érkezni.