„Miért vagy ilyen kompetitív és defenzív?”
Biztos vagyok benne, hogy ilyen, vagy hasonló mondat sok ember számára nagyon ismerős. Az emberek hajlamosak a versengést teljesen káros dolognak beállítani, vagy elkezdeni bántani azokat, akik kompetitívebbek, és még jobban támadni őket, mert defenzívnek és gyakran modortalannak tartják őket. Ez viszont az esetleg többségében csak egy jó nagy félreértés.
Miért nagyon fontos a versenyszellem? Hogyan és kivel érdemes versenyezni? Ki a legnagyobb ellenfél, akit vagy amit érdemes legyőzni?
Versengés és kezeletlen érzelmek – Avagy a tökéletes recept a katasztrófához
Életünk minden területén megjelenik a versengés. Le szeretnénk győzni önmagunkat, vagy másokat. Ezt viszont nem mindegy, hogy tesszük. Sokszor elfeledkezünk arról, hogy elsősorban önmagunkat kell legyőznünk. Hiába klisé, bármilyen helyzetről beszélünk, először önmagunkat kell legyőznünk.
Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a saját érzéseinkkel. Mint mindennek, a versengésnek is van egy negatív oldala. Ha nem foglalkozunk a saját érzelmeinkkel, akkor felgyülemlenek, másokra fogjuk projektálni, azaz vetíteni. Így történik meg, hogy sok ember szubjektív okokból kezd el versenyezni, így nem tudnak logikusan gondolkodni. Tehát nagyon fontos, hogy először az érzelmeinkre fókuszáljunk, és egy versenyhelyzetben próbáljunk minél jobban a tényekre koncentrálni, és az alapján stratégiát felállítani!
Defenzivitás – Tényleg csak blokkoló lehet?
Kristóf Luca 2019-ben egy rendkívül érdekes kutatást végzett, amit ide kattintva elolvashattok. Kutatása többek közt arról szól, hogy milyen nehéz az elit tagjait rávenni, hogy működjenek együtt társadalmi kutatásban, egyik oka ennek a defenzivitás. Több tudományos munkában is megfigyelhetjük, hogy negatív kontextusban használják.
Viszont ne felejtsük el, hogy egy teljesen védekezési mechanizmusról beszélünk, és valamennyire mindenki defenzív. Vannak olyan helyzetek, amikor manipulatív emberek ellen kell helyt állnunk. Ilyenkor stratégiailag megfontoltnak kell lennünk, ellenük kell fordítanunk amit, mondanak. Átlagos helyzetben viszont a szupportív hozzáállást és kommunikációt érdemes alkalmazni.
A defenzivitásunk tehát segíthet is minket, viszont gátló is lehet. Bármilyen szituációról beszélünk, sosem szabad túltolni. Ehhez szintén érdemes az érzelmi világunkról beszélni, akár leírni egy naplóba az érzéseinket: Azért támadtam, mert valóban szükséges volt, vagy egy régi traumám vetítettem valakire? Ebben a helyzetben valóban szükséges versengenem? Vagy jobb, ha együttműködöm? Ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk ezeket különböző szituációban, érdemes ismerni Gibbs által kidolgozott kommunikációs stílust, a szupportív és defenzív stílust, amiről itt bővebben olvashattok.
A versengő attitűd kialakulása
Már az óvodában elkezdődik. Életünk során azt tapasztaljuk, hogy ha sikeresek szeretnénk lenni, elengedhetetlen az, hogy versenyezzünk. Különösen az SNI-s tanulóknál hallgatóknál jelenik meg nagyon intenzíven. Ha folyamatosan úgy érzi az ember, hogy kompenzálnia kell, és folyamatosan tennie, hogy nehogy elnyomják, akkor a felhasznált motiváció kétélű fegyver lehet: „Az azért is megmutatom nekik „attitűd náluk sokszor már általános iskolában megjelenik a fent említett okok miatt. Ennek át kell fordulnia azért is megmutatom magamnak attitűddé, valamint nagyon fontos, hogy ezt a tűz ne égjen ki bennük, tehát ne vesszék el a motivációjukat.
Együttműködés és versengés
Sokan azt hiszik, hogy a kettő kizárja egymást. A tudományos álláspont ez is volt a 80-as évek végéig. A szociálbiológiai kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy az együttműködés a versengés együtt vannak jelen már a kezdetek kezdetétől. Viszont most már tudjuk, hogy viszonyuk nem szabályos.
Tehát egyáltalán nem olyan állandó a kapcsolatuk, mint például egy egyenes arányosságnak: Minél nagyobb területről beszélünk, nyilván annál több idő a megművelése. Ilyen általános kapcsolat nincs az együttműködés és a versengés közt. Tehát nagyon fontos, hogy mindig legyen egy stratégiánk,, de gyors döntést tudjunk hozni, és felismerjük minél előbb, ha változtatni kell ezen a stratégián, például ha mindkettőtök érdekét az szolgálja, hogy együttműködjetek.
Versengés fontossága a mindennapi életünkben
Minden élethelyzetben megjelenik a versengés. Iskolában, sportban, plázában, mindenhol megjelenik. Legjobban viszont a középsuliban. Legyél népszerű, viszont legyenek jó jegyeid, de ne legyél kocka se, mert akkor nincsen életed. Különösen gimnáziumban nehéz azt eldönteni, hogy mi a te valós célod, és mi a mások által rád erőltetett cél. Hogy ezt meg tudd, elsősorban önismeretre van szükséged. Viszont még egyetemen is érezheted úgy, hogy túl sok az egész, versengés, ott a lemorzsolódás is és bele fogsz roppanni. Ilyenkor fontos, hogy emlékeztesd magad a célodra, és hogyan juthatsz minél közelebb hozzá, és feltétlenül versengéssel érsz közelebb hozzá.
Összességében úgy gondolom, hogy maga a versengés elengedhetetlen mozgatórugója életünknek. A legfontosabb dolog viszont az, hogy ne csak mindig másokra gondoljunk, hanem önmagunkra is, és a legfontosabb a saját elvárásaink legyenek. A legnagyobb ellenfél az életetekben ti vagytok, és habár gyakran túl nagynak bizonyulnak az elvárások, megfelelő stratégiával és az érzelmeitek kezelésével megtaláljátok azt az egyensúlyt, amire nektek szükségetek van.
