jogsi

Jogsipara- Nem vagy egyedül

+1
0
+1
0
+1
1
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Te is rettegsz a gondolattól, hogy be kell szállni a volán mögé és elmenni A pontból B pontba? Kell melléd egy „Mitfahrer”, hogy ő segítsen navigálni, és helyetted is figyeljen? Egyszerűen frusztrál a vezetés gondolata is? 

Ne aggódj, nem vagy egyedül ezekkel a gondolatokkal! 

Idén, 2022 áprilisában kaptam kézhez a B kategóriás jogosítványomat. Kicsit kevesebb, mint fél év alatt sikerült a gyakorlati vezetéstől eljutnom az „M”, mint megfelelt vizsgáig. Több, mint 60 óra vezetés és 1 bukott vizsga kellett ahhoz, hogy eljussak odáig. Sokáig ez is nagyon frusztrált, hogy másnak a kötelező órán felül maximum 10 óra kell, hogy megszerezze a kártyáját, és pikk-pakk levizsgázik elsőre. Rengeteget kellett fejlődnöm, elfogadnom magam, hogy nekem ennyi idő kell, másnak kevesebb, más valakinek pedig kicsivel több. De ez mindenre is igaz.

A KRESZvizsgám meglett elsőre, ahol szintén én végeztem leghamarabb, sőt, az elsősegélynyújtó kiskártyám is sikeres volt, méghozzá tanfolyam nélkül. A gyakorlat pedig egy egészen más tészta. 

jog

Hozzáteszem, egészségügyben tanulok, így könnyebb volt a felkészülés, illetve a kaposvári tanár úrnak innen is nagyon szépen köszönöm, hogy segített beiratkozni és eligazítani! Az elméletet pedig nyáron végeztem, és minden munka után este, szépen nyugodtan el tudtam kezdeni, így haladtam is a magam tempójában. (Június közepén jött az email, hogy már le is járt a tanfolyam határideje… Mikor volt az?!) A gyakorlatot pedig Kecskeméten kezdtem el, majd 2 alkalom után, össz-vissz 4 óra után Kaposváron folytattam.

Eleve ehhez kellett egy kis átállás, hogy az alföld síkságától el kell szakadnom és bizony a dimbes-dombos Kaposvárhoz kell hozzászoknom. Erre viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy alföldi lányként nekem már „dombos jogsim van”! Nagy nehezen, rengeteg sírással, gyomorgörccsel és idegesen, de meglett, sikerült. Büszke voltam magamra, és nem érdekelt, hogy ki mit gondol arról, hogy mennyi idő alatt sikerült megoldanom a gyakorlati óráimat. Eleve szorgalmi időszakban csináltam, és még egy vizsgaidőszak is volt ez idő alatt, így nem csoda, hogy nem voltam teljesen nyugodt állapotban. Plusz, az elméletnek semmi köze nincs a gyakorlathoz.

Elméletben nem tudod elsajátítani, hol fog a kuplung, mikor kell engedni a féket, a gázt, mikor kell bekanyarodni, na és persze, mikor kell elkezdeni a parkolást. 

jogsi

Jogosítvány a kézben, minden szükséges papír elintézve. 

Kecskeméten az volt az első dolgom, hogy nekem kellett vezetnem a piacig és vissza. (Ez kb egy 5 perces vezetés egy nagyon forgalmas belvárosban.) Természetesen az első utamon sikeresen lefullasztottam a Corsát, majd le is dudáltak, hogy miért nem indulok, hiszen zöld a lámpa. Szeretném hozzátenni, hogy egy dízel meghajtású autón tanultam vezetni, és átültem egy gyengébb motorú benzinesbe. A családi kisautót eddig akkor vezettem először. Aki ismer, tudja, hogy az volt az első, és egyben utolsó utam a születésem városában.

Persze tudom, hogy csak egy figyelmeztető dudálás volt, hogy „amúgy szabad menni”, ha nem vettem volna észre, nem pedig, egy „haladjál már te szerencsétlen friss jogsis”. Egy világ dőlt össze bennem, hogy kész, vége, ennyi volt, nem vagyok az útra való. (Igen, igen én is látom, hogy ez mekkora butaság. Tapasztalat és gyakorlat, nem egyik napról a másikra fog eljönni a tökéletes vezetés, és a forgalomra való felkészülés.)

Majdnem 2 hónapja porosodott a jogosítványom, és egyre idegesebb voltam, hogy miért is nem merek vezetni. Frusztrált egyszerűen a gondolata is. Hiába jártam pszichológushoz, hiába jöttem rá ott is rengeteg dologra, többek között arra, hogy nekem több idő kell a gyakorlathoz, mivel nem voltam soha egy autós lány. Egyszer-kétszer, ha quadoztam, vagy gokartoztam, de egy kezemen meg tudnám számolni. Sosem volt meg hozzá a kellő érdeklődésem és kíváncsiságom. (Ezért sem lett meg a jogosítványom 17 és fél évesen, hanem 21 évesen.

Na, bumm neki, nem dőlt össze a világ, nekem most ért meg a gondolat.) Szerencsére nem vagyok rákényszerítve, hogy muszájból kelljen vezessek, és még saját autóm sincs, hogy kellemes kényszerként kelljen vezetni. Mindennek el fog jönni a maga ideje, mint annak is, hogy ezeket a sorokat le tudjam írni. Twitteren olvasva lepődtem meg, hogy nem én vagyok egyedül ezekben a gondolatokkal, hanem sokkal több, nálam idősebb férfi és nő is ezekkel a gondolatokkal küzd. Frusztráció tör rájuk, amikor is vezetésre kerül a sor. Nem mi fogunk balesetet okozni, és nem is a figyelmetlenségünk. Előzzön meg, aki akar, mi nem vagyunk versenyzők, de nem is fogjuk feltartani a forgalmat. Eljutunk A-ból B-be biztonságosan!

Ha ezekkel a gondolatokkal élsz, nyugi! Nagyon nem vagy egyedül, több időre van szükséged. Pároddal, baráttal, nyugodtabb szülővel, valaki mással, vagy egyedül, de azért próbálgasd. Tesco parkoló, kevésbé forgalmas útszakasz, vagy, ami szimpatikus. Kitartást és türelem! 

Forrás: 1., 2.

Képek forrása: Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.