A TV2 népszerű tehetségkutatójában, a „Sztárban sztár leszek!”-ben feltűnt és a TOP7-ig menetelő énekessel, a televízió jelenlegi munkatársával, Kárász Dáviddal beszélgettem.
Az NKE-n végeztél, honnan jött az ötlet, hogy ezt a pályát válaszd?
Kárász Dávid: Kiskorom óta mindig vonzott a színház, hiszen énekeltem, zenéltem. Eléggé művész beállítottságú voltam. Azonban, amikor a pályaválasztás következett, a színészi pályát vidékiként elképzelhetetlennek találtam a lehetőségek hiánya miatt. A katasztrófavédelem viszont már kisiskolásként is versenyek révén közel került hozzám. A motivációt az embereknek való segítési szándék jelentette mindvégig.
Mit adott neked ez a pálya?
Kárász Dávid: 6 évet dolgoztam a katasztrófavédelemben, és nagyon sokat kaptam. Elsősorban fegyelmet adott, megváltoztatta a személyiségemet. Már az egyetemen és a szervezetben is, katonai fegyelem volt. 23 évesen, lediplomáztam, és azonnal szolgálatba is álltam.
Nehéz volt ezt a szigorúságot megszokni?
Kárász Dávid: Igen, mert egyébként megvolt bennem a művészi vonal is, tehát ez a kettősség okozta azt, hogy a szolgálatot elengedjem, és más felé vegyem az utam.
Visszakanyarodva a gyermekkorhoz. Az éneklés is vonzott. Voltak esetleg szereplésre lehetőségeid?
Kárász Dávid: Az éneklés középiskolás koromban jött be az életembe, addig csak trombitán játszottam. 13 éves koromtól kezdve zeneiskolába jártam. Volt egy diáknap a gimnáziumban és egy karaoke feladat, amit bevállaltam. Nem hallottak addig énekelni, így nem tudták, hogy jól énekelek, mert nem mutattam meg azt előtte még senkinek.
Nem volt hozzá bátorságod?
Kárász Dávid: Inkább önbizalmam nem volt, mert addig nem is foglalkoztam nagyon az énekléssel.
Milyen gondolat vezérelt amikor jelentkeztél a televízió tehetségkutatójába?
Kárász Dávid: A hivatásos pálya teljesen a háttérbe szorította ezt az énemet. A kezdetek onnan indultak, hogy lett egy rockzenekarom Siófokon, ami jelenleg is megvan, és itt kezdtem el rendszeresen énekelni. A zenekarral való szereplés is sok bátorságot adott a tehetségkutatóba való jelentkezéshez.
A műsor által rengetegen megismertek. Hogyan tudtad ezt a nagy felhajtást kezelni?
Kárász Dávid: Én mindig próbáltam csak a műsorra koncentrálni. A kommenteket sem olvastam el soha, mert ezek nagyon le tudják húzni az embert, ha negatívumokat írnak róla. Olyan ember vagyok, aki ezt nagyon magára veszi. Úgy gondolom, hogy viszonylag jól tudtam ezt kezelni. Az előválogató után azonnal jöttek az üzenetek, ismerősnek jelölések, az izgalmas volt.
Ha visszatekintesz, miben változtál legjobban a műsor óta?
Kárász Dávid: Sokkal nyitottabb lettem. Előtte a katasztrófavédelemben végzett munka miatt kialakult bennem egy feszesség, görcsösség. Már a próbák alatt a mesterem, Köllő Babett tanácsolta, hogy próbáljam meg jobban elengedni magam. A műsor végére már sikerült ezen változtatnom, és azóta is – úgy érzem.
Mivel foglalkozol most?
Kárász Dávid: A televíziónál dolgozom. Nagyon megtetszett az a munka, amit ez a remek csapat végzett a műsor készítésekor. Ezért kerestem a lehetőséget, hogy hogyan tudnék én is ebben dolgozni. A Dancing with the Stars akkor indult, és ott sikerült a gyártási csapatba bekerülni.
Mi volt az, ami megragadott a televíziózásban?
Kárász Dávid: A pörgés, és az, hogy családias a hangulat. Kevesen vagyunk, mindig ismerős arcokkal találkozok munka közben. Megtetszett, hogy azokkal az emberekkel dolgozhatok együtt, akik már akkor is ott voltak, amikor én mérettettem meg magam. A Dancing adásai alatt lenyűgözött az a monumentális színpadi hatás, ami ott volt.
Tánc. Szereplőként el tudod magad képzelni?
Kárász Dávid: Igen, abszolút. Amikor vége lett az énekes tehetségkutató műsornak, még Mikes Annához is elmentem táncot tanulni. Mivel néptáncoltam régen, az alapok megvannak. Nagyon szeretek táncolni.
Hogyan jött a képbe a Sláger FM Hangadó tehetségkutatója?
Kárász Dávid: Megláttam a hirdetést, hogy lehet oda jelentkezni. A motivációt az adta, hogy itt nem más énekes bőrébe kellett belebújni, hanem megmutathatom, hogy én hogyan tudok énekelni.
Énekelsz, a színészkedés iránt is érdeklődsz, tévézel. A HeArt társulatban is játszol. Az álmod az volt, hogy musicalekben is szerepelhess. Teljesült ez ott a társulatban?
Kárász Dávid: Ez egy prózai darabokat előadó színház. Így egyre inkább elengedem a musical felé való szereplési vágyam. De nagyon szeretem a prózai darabokat is, itt inkább vígjátékokat adunk elő. Ez most még egy utazó társulat, többfelé fellépünk. Vidékiként mindig is hátrányban éreztem magam a Budapesten élőkkel szemben, ha erről a közegről volt szó.
Úgy érzed, hogy ezt a hátrányt sikerült ledolgoznod mára?
Kárász Dávid: Az elmúlt egy évem erről szólt, más tempóban éltem, mint vidékről Budapestre felkerült ember. Ez egy tanulási folyamat volt számomra, hogy lehet másképp kellett volna gondolkodnom sok mindenben.
Mit csináltál volna másképp?
Kárász Dávid: Talán a zenében más vonalat választottam volna. A műsor után kezdtem csak el énektanárhoz járni, addig ösztönszerűen énekeltem. Kiderült, hogy nem is jó technikával tettem ezt. Ha előbb elkezdem a tanulást, másfelé indultam volna el a műsor után, hisz a musical is vonzott mindig de, ma már látom, hogy nekem nem ez a jó irány.
Mit tartasz jó iránynak, ami felé most elindulnál?
Kárász Dávid: A szólóének. Mivel keverednek manapság a stílusok a klasszikus, a pop és a rock, ezért volt útkeresés nekem az elmúlt egy év. Igazán nem tudtam eldönteni, hogy milyen irányt válasszak. Sokat kell még fejlődnöm. Az alapoktól kezdtem el az énektanulást, de a zenekarban látom, hogy mennyit változtam máris. Most már pozitívan állok a jövő elé, megvan az elképzelésem milyen stílusban folytassam, mit szeretnék. Míg ebben nem voltam biztos, nem jelentkeztem dalokkal.
Még mindig keresed az igazi Kárász Dávidot?
Kárász Dávid: Nem, már megtaláltam. Az emberek úgy ismertek meg inkább, mint egy rocker srácot, az a műsorbeli dal választások miatt lehetett. Nagyon szeretek a zenekarral együtt is rock zenét játszani, de az nem én vagyok úgy érzem, hogy igazán kiteljesedni nem tudok benne.
Mivel sikerül kikapcsolódni?
Kárász Dávid: Számomra a meditálás az, ami megnyugtat. A pörgős munka mellett, ami most is folyik, keressük az új tehetségeket, és abban a csapatban dolgozhatok, mint említettem, akikkel versenyzőként én is benne voltam.
Milyen látni most a másik oldaláról nézve ezt a munkát?
Kárász Dávid: Izgalmas, mert most már belelátok abba, amibe versenyzőként nem tudtam. Mivel én nem kaptam annak idején instrukciókat, például hogyan kell mozogni, most az új jelentkezőknek próbálok a felkészülésben is már segíteni.
Aki olvassa ezt a cikket és ezután jelentkezik a tehetségkutatóba, milyen tanácsot adnál számára?
Kárász Dávid: Ha olyan ember jelentkezik, akinek negatív élményei vannak, mert már esetleg többször is próbálkozott, azt javasolnám, hogy keressen meg engem. Ha elbeszélgetünk, talán tudok tanácsokkal szolgálni, tudok rá hatni, ha elmondom a tapasztalataim. Elég egy rossz dalválasztás is, hogy már az elején elbukjon valaki. Érezni kell azt is, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor megmérettetheti magát egy ilyen műsorban. Én tudtam, hogy mikor jött ez el. Az első évadra balesetem miatt nem tudtam jelentkezni, de hiszem, hogy okkal történt ez is! Azt ajánlom mindenkinek, hogy ne adja fel az első kudarc után, jelentkezzen a következő évadra.
Ne hagyjátok ki további interjúinkat sem!
Képek forrása: TV2, Kárász Dávid Facebook oldala, HeArt Társulat Facebook oldala
