Interjú Fábián Csilla elsőéves hallgatóval az egyetem első pár hetéről

+1
0
+1
0
+1
1
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Minden kezdet nehéz. főleg akkor, ha valaki gólyaként előszőr lépi át valaki az egyetem kapuit, és elkezdi az első lépéseit az önálló élet felé. Sokan több száz kilométerről érkeznek ide Pécsre, hogy kiszakadjanak az otthoni körből és új életet kezdjenek.

Fábián Csilla a Műszaki és Informatikai Kar televíziós műsorkészítő szak elsőéves hallgatója. Arról kérdeztem őt, hogy hogyan élte meg az egyetem első pár hetét, illetve mennyire tetszik neki Pécs városa.

Hogy érezted magad így az első két hétben?

egyetemFábián Csilla: Húú, hát már rögtön az első héten annyi impulzus ért, és annyi minden történt, hogy nehéz volt tartanom a fonalat. De szerencsére ezt inkább a pozitív értelemben mondhatom. Igen hamar összebarátkoztam a szaktársaimmal, és megismerkedtem más hallgatókkal is az egyetemen. Izgalmasak az órák, szimpatikusak az oktatók. szóval igazából elég jól érzem magam itt.Viszont sajnos a második héten sikerült lebetegednem, emiatt pár napig nem tudtam bemenni az egyetemre. Hiányzott az egyetemi légkör, meg az a tudat, hogy most kimaradok egy csomó mindenből, nagyon zavart.

Na de, összességében azt mondhatom, hogy annyira megtaláltam a helyemet itt a MIK-en, hogy nem is gondoltam volna. Tényleg már az első hetekben annyi fantasztikus élménnyel gazdagodtam, hogy el sem tudom képzelni mi lesz majd még hónapokkal később, amikor már tényleg szorosabb barátságok alakulnak majd ki, amikor tényleg beindul a tanulnivaló, a feladatok, a projektek, a vizsgák. Nagyon várom a folytatást! 

Véleményed szerint jó szakot választottál?

Fábián Csilla: Úgy érzem, pontosan azon a helyen vagyok, ahol lennem kell. Még ha őszinte leszek, nem is ez a szak, nem is ez az egyetem volt, ami elsősorban érdekelt. Viszont mind a közösségnek, mind az oktatóknak, mind a tárgyaimnak sikerült elhitetniük velem azt, hogy igen is jól választottam.

Tele van ez az egyetem egy jó pár szakmai lehetőséggel, melyek már az első pillanatokban szembe jöttek velem. Az oktatók által kiadott projektfeladatok például nagyon megmozgatják a fantáziámat, és úgy érzem, hogy tudok bele rakni ötleteket, és élvezem csinálni. Azt hiszem ez talán a legfontosabb szempont. Az órarendem pedig tökéletesen el van találva, így van lehetőségem dolgozni is, szóval anyagilag is biztos lábakon állhatok. 

Mi a legfurcsább dolog az egyetemben így a középiskola után?

Fábián Csilla: Az önállóság. Talán ez az, ami a legfurcsábbnak mondható egy középiskola után. Itt már nem fogja a kezünket egy osztályfőnök, hanem saját magunk intézzük a saját ügyeinket. A hivatalos ügyeket is, ami bevallom nekem például nem ment olyan egyszerűen, de megbirkóztam vele. Önmagunkért felelünk most már, és mi döntjük el hogyan cselekszünk egy-egy helyzetben. Nem fogja senki azt mondani, hogy gyere be órára, hanem majd eldöntöd, hogy megéri- e neked ez a hiányzás még vagy nem. 

Mi eddig a legpozitívabb így az egyetemi létben?

Fábián Csilla: Az előbb említett önállóság szerintem. Van neheze is ennek ugyebár, de azért, mint mindennek, ennek is van jó oldala is. Mondhatni egy kicsit olyan szabadság érzésem van ebben az egyetemi létben. Ezt úgy értem, hogy például, amikor gimibe jártam, akkor is kollégista voltam, és ott ugyebár egy sokkal nagyobb szabályrendszer szerint kellett élni. Na az egyetemi kollégiumban lenni ezzel szemben olyan, mintha egy albérletben laknék igazából. 

Aztán nézzük az órarendet. Mint már mondtam, olyan jól kialakítható, hogy képes vagyok munkát vállalni a tanulmányaim mellett. Gimnáziumi éveim alatt volt rá példa, hogy volt egy nagyon szuper munkám, amit elkezdtem a nyáron, de már ugye az iskolakezdés elején egyre kevesebbet tudtam dolgozni, mert az iskola nem engedélyezte azt a sok hiányzást, ami lett volna. Így ott kellett hagynom azt a munkát.

Tényleg pozitív nekem az, hogy magamra vagyok utalva és a saját döntéseimmel élek, ha hibázok (mert nyilván fogok, talán nem is keveset) akkor pedig tanulok és építkezek belőle. Így lesz az ember igazán tapasztalt, és fejlődőképes.

Mi tetszik a legjobban Pécsben?

Fábián Csilla: Számomra Pécs nem ismeretlen helyszín. Én 5 éve már itt tartózkodom, hol kollégiumban, hol albérletekben. Ide jártam gimnáziumba, és OKJ-s képzésre is. Pécs nagyon belopta magát a szívembe amióta itt vagyok. A legjobban az tetszik, hogy ez egy egyetemi város. Tele van minden fiatalokkal, egyetemistákkal. Bárhova mész, lehetőséged van barátkozni, ismerkedni, programokat szervezni. Soha nem unatkozol!

Vannak gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyek, túrázási lehetőségekkel gazdag (meg kocsmákkal), minden van itt amire egy fiatalnak szüksége lehet. És személy szerint az egyik legkedvesebb helyem, az a Pécsi Nemzeti Színház. Nagyon szeretek színházba járni, és nem kell hozzá messzire mennem. Nekem ez a város mindent biztosít, amire szükségem van ahhoz, hogy jól érezzem magam. 

Köszönöm az interjút Csillának, és kívánom neki, hogy érezze nagyon jól magát az egyetemen, és használja ki az itt elé táruló lehetőségeket. 

1 thought on “Interjú Fábián Csilla elsőéves hallgatóval az egyetem első pár hetéről

Comments are closed.