Interjú egy igazán ETK-s mumus tárgyas oktatóval

+1
0
+1
0
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
1

Minden embernek megvolt vagy megvan a maga mumus tárgya a középiskolában. Nos, ez az egészségtudományi karon sincs másképp. Első évben mindkét szemeszterben az alkalmazott élettan és kórélettan tantárgy az, ami tizedeli évek óta a hallgatóság létszámát. Vajon mi lehet ennek az oka? Száraz, esetleg sok az anyagmennyiség? Talán velünk, hallgatósággal van a baj? 

Dr. Tollár József, Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett, majd doktori PhD fokozatot szerzett a neurológiai betegek modern rehabilitációjából. Jelenleg a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Neurorehabilitációs egység vezetője. A virtuális valóság terápia egészségügybe történő integrálása a nevéhez kötődik, amit hazánkban először Kaposváron alkalmaztak, emellett hazai és nemzetközi tudományos folyóiratokban prezentál. Az általa fejlesztett terápiás eljárás lenyűgöző sikereket ért el az idegrendszeri betegségben szenvedők kezelésében.2019. óta pedig a Kaposvári Képzési központ mumus tárgyas oktatója. Minden előadására felkészülten érkezett, igyekezett videó anyagokkal és egyéb látványos, vizuális elemekkel segíteni a tárgy megértését, viszont ezek mellet is sajnos a statisztika szerint sokan nem tudják teljesíteni a követelményeket. Tanár úrral beszélgettem, és kerestük a megoldást a probléma forrására.

Ön szerint miért találják nehéznek a tantárgyat a hallgatók?

Dr. Tollár József: Nem gondolom, hogy a tantárggyal lenne probléma. Ez egy alapozó tárgy, ezek általában nehezek szoktak lenni. Én abban látom a problémát, hogy a frissen kikerült diákok egy általános rendszerhez szoktak, amit a középiskolákban jól tudtak alkalmazni, de sajnos itt az egyetemen más a követelményszint. Mivel a követelmény magasabb, mint a nekik megszokott, nem tudnak úgy felkészülni, és próbálják könnyebben venni a tárgy elsajátítását. Egy középiskolai követelmény nem egyenlő egy egyetemi követelménnyel. Egy alapozó tantárgy kollokviumi vizsgára való felkészülés annyi időt vesz igénybe, vagy akár többet is, mint összesen az érettségi. Egyes diákok jól tudják kezelni ezt a változást, van, aki viszont nem, emiatt hatalmas a szórás az eredményekben. Ez pedig magával vonja a bukott vizsgákat, esetleg a nem teljesített aláírást, így a tantárgy sem lesz meg sok embernek. 

Ahogy említettem, ez egy nehéz tantárgy, főleg az első pár alkalomnál vett előadás anyagai, ahol a sejtek biológiai és biokémiai alapjait tanulják. Az anyagmennyiség terjedelme miatt sokkal komolyabb felkészülési időt vesz igénybe. Amennyiben nem készül az ember hétről-hétre, nem szán rá kellő időt, akkor ott lyukadunk ki, hogy felgyülemlik az anyag. Az élettan és a kórélettan pedig nem arról híres, hogy a zárthelyi dolgozat előtti nap el lehet sajátítani a tananyagot. A vizsgakérdések is úgy vannak összeállítva, hogy a tanulótól az ok-okozati összefüggéseket kéri számon. Sokszor mondtam, és szeretem is azt a mondást, hogy az anatómia topográfia tudást ad, viszont az élettan tanítja a test működési elvét.  

Ön változtatna valamit az anyagban? Mivel lehetne érdekesebbé tenni?

Dr. Tollár József: Az élettan oktatása során szeretem alkalmazni az oktatást segítő videó anyagokkal való prezentációt, a nehezebb témaköröknél kifejezetten hasznosnak is találom, mint például a véralvadás, egy transzmitter útja, szinapszisok összefonódása, vagy az izmok összehúzódása. A vizuális anyagok, videók nagyon sokban segítik a megértés folyamatát a diákságnál. Nem tartom megoldásnak azt, ha rövidebb a diasor, mivel egy borzasztó részletes tudást kell átadnunk nekünk, oktatóknak. Nemcsak a hallgatókra, hanem az emberekre is jellemző az, hogy a vizualitás előre viszi az elsajátítás folyamatát, akár egy kemény anyagrésznél is. Ezáltal közelebb érezhetik az előadáson elhangzottakat, megértik azt, amit tanulnak. Nem gondolnám, hogy az bármiben is segítene, ha csak szárazon elmondanám a folyamatot lépésről-lépésre, és nem próbálnám meg kiegészíteni. Ezt a tárgyat érdekessé, figyelemfelkeltővé és szerethetővé kell tenni a diákságnak. Szó szerint meg kell szerettetni a hallgatókkal, ami sajnos nagyon nehéz.  Ha ez nem sikerül, és a hallgató érdeklődését nem kelti fel a tananyag, akkor következik a sablon tanulás, vagyis a diák bemagolja az anyagot. A tananyagot tudja, de nem érti. Szóbeli vizsgán pedig sajnos elég gyorsan kiderül, hogy saját szavaival el tudja-e magyarázni, mi miért történik a szervezetben. 

Azt sem tartom megoldásnak, ha rövidebbé tennénk az anyagot, hiszen egy elég részletes tudást kell birtokolniuk. Bármilyen jellegű bővítés az anyag terjedelmével kapcsolatban kizárólag az anyag könnyebbé tétele miatt történik. Sokkal célirányosabbá teszi a tananyagot, ha alaposabb kifejtést kap az adott leírás. Azon vagyunk mi, oktatók, hogy minél érthetőbb, letisztultabb jegyzetet és átláthatóbb diasort kapjanak a diákok. 

A hallgatók a kórélettant nehezebbnek találják, mint az élettant. Ön szerint ez mivel magyarázható?

Dr. Tollár József: Magam sem értem, de valóban, a kórélettan valamiért nehezebben emészthető a diákság körében. Pedig szerintem a legszebb mese a világon. Amikor ezt tanítom, mindig a saját tapasztalataimat is szeretem elmesélni, amit láttam, ahogyan reagáltak a betegek egy adott kezelésre, és elmondani a fontosabb, érdekesebb történések, amik emlékezetesek. Ahány beteg és betegség, annyi féle terápia, gyógymód, kivizsgálás. A kórélettan számomra olyan, mint egy nyomozói munka, keressük az elváltozást, ami befolyásolja a szerv normális működését, gyógyítani és része lenni annak, hogy egy beteg jobban van. Ennél izgalmasabbat nehezen tudok elképzelni. Hallgatók azt hihetik, hogy elég az órán elhangzott dolgokra koncentrálni, otthoni tanulást nem igényel, ámbár igenis fontos mélyíteni a tudást. Egyszerűen utánaolvasás és idő kérdése, hiszen sokkal kisebb, viszont izgalmasabb anyagrész. Megtanulják a betegségeket és megértik a szervi károsodásokat, ami gátolja a helyes élettani működésüket. Megértjük, hogy az adott kóros működés milyen hatással van magára a szervre, szervezetre, hogyan alakul ki egy immunbetegség, vagy miért veszélyes egy minimális elváltozás. Valóban tanácsos lenne, ha több időt fordítanánk a kórtanra, esetlegesen kiválna az élettanból, így nagyobb hangsúlyt kapna a tantárgy. Mindenki, aki az egészségügyben dolgozik, fontos, hogy megfelelő alaptudást kapjon, amire építeni fog a karrierje során. Betegekkel fognak dolgozni, vizsgálni és gyógyítani, ezért ezek a kurzusok meghatározzák a későbbi tanulmányaikat is.  

Mi lehet velünk, hallgatósággal a baj, amiért nem tudjuk olyan sokan megszerezni az aláírást sem? 

Dr. Tollár József: Tapasztaltabb oktatók szokták mondani, hogy évről-évre romlik a hallgatóság teljesítménye. Én nem így fogalmaznék. Minden évfolyamban vannak olyan diákok, akiknek egyszerűen könnyebben megy a tanulás, vannak olyanok is, akiknek több idő kell, illetve olyan is előfordul, hogy akármennyire szeretné, nem tudja bizonyítani a teszteken, szóbeli vizsgákon a tudását. Az viszont igaz, hogy változnak az idők, így az évfolyam tanulóinak minősége is. Az a dolgunk, hogy ehhez alkalmazkodjunk, ezáltal is színesebbé téve a tantárgyat. Ahogy említettem korábban, több vizuális segédanyag szükséges. Továbbá fontosnak tartom azt is, hogy a diákok kiselőadást tartsanak egy adott betegségről, ezzel is kényszerítve őket, hogy érthetően bemutassák egymásnak, és még az előadói képességük is fejlődhet. Nálam ez alapkövetelmény, és minden hallgató elkészíti a prezentációját, amit utána közösen értékelünk. Nehéz az anyag, de barátságosabb formában kell leoktatnunk az én meglátásom szerint.  Egy zárthelyi eredménye szerintem nem a diák, hanem az oktató teljesítményét prezentálja. 

Mit tanácsolna a jövőbeli elsőéves élettant hallgatóknak?

Dr. Tollár József: Egészségügyben szeretnének elhelyezkedni, ezért fontos a megfelelő alaptudás. Kiváló és neves kollégáktól tanulhatnak, ami önmagában előnyt jelent. A tanácsom az lenne, hogy próbálják úgy értelmezni és szeretni ezt a tantárgyat, hogy a ráépülő specifikációkban ez a tudás fog segíteni.  Kellő alázattal és koncentrációval sikeresen fogják venni az akadályokat. A folyamatos tanulás elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó eredménnyel zárjon. Lesz kudarc, lesz olyan, hogy nem megy, vagy nehezebben megy, de ez bárkinél előfordulhat. A kulcsszó az, hogy értsék meg, mi miért történik, és akkor sikeres vizsga és megfelelő tudás a jutalom. 

Az egészségügyben dolgozó szakembereknek óriási kihívásokkal kell megküzdeni, és a munkájuk a hivatásuk. Egy olyan életcél, ami tartalmaz rengeteg tanulást, örömöt és néha bánatot is. Ez nemcsak egy szakma, ahol beteg emberekkel kell foglalkozniuk, hanem egy hivatás is, ahol kiszolgáltatott embereknek kell segíteni. Sok álmatlan éjszaka és rengeteg tanulás várja a hallgatókat, első évben pedig a fent említett okok miatt nehezebb. Egy életen át tartó tanulás az orvosi- egészségtudományi terület, ami az alapozó tantárgyakkal kezdődik, mint például az anatómia és az élettan. Tisztességes felkészülés mellett a jó eredmény garantált, sokkal könnyebb lesz a többi tantárgy teljesítése a jól begyakorolt tanulás metodika alapján. 

Önnek volt mumus tárgya az egyetemen, és ha igen, miért?

Dr. Tollár József: Őszinte leszek, az élettan. Pontosan azért, mert háttérbe szorítottam az aktív tanulást. Egyszerre akartam nekiugrani az anyagnak, de hamar szembesültem vele, hogy ez egy nem járható út. Nem könnyű, nagyobb anyagrészekre nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnem, sokkal több időt rászánnom, ami igencsak feszegette a határaimat. Szeretném kiemelni, hogy a tárgyra sosem tekintettem mumusként, hanem a tanulási módszerem nem volt a legmegfelelőbb az élettan terjedelme miatt. Ahogy mondják, mindenki a hibáiból tanul, valaki a sajátjából, valaki a magáéból. Mint látja, nekem ezek után is nagyon közel áll a szívemhez. és ezért szeretném legjobb tudásom szerint megtanítani az élettant is. A folyamatosság és a rendszeresség a jó érdemjegy megalapozója.

Amit én tapasztaltam, hogy a nemszeretem dolgokhoz is kellő alázattal kell hozzáállni. Sokszor szoktam mondani, hogy minden vizsgán, zárthelyi dolgozaton egyszer kell nagyon jól teljesíteni. Az igaz, hogy valóban olyan tárgyról beszélünk, ami rengeteg időt és energiát vesz el a hallgatóktól, de higgyétek el, abszolút nem lehetetlen, sőt, érdekes is tud lenni. Egy segítőkész és reprezentatív oktatóval pedig csak nyert ügyetek lehet. 

Lionel Messi szavaival zárom a cikkemet, egyfajta útravalóul: „Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.”

Főkép: fauxels fotója a Pexels oldaláról