Welcome back to Hogwarts
A Harry Potter franchise szerelmeseinek régi vágya átélni, milyen lehet a Roxfort falai között elsajátítani a varázslólét alapjait. A múlt héten megjelenő Hogwarts Legacyval szemben az volt az előzetes elvárás, hogy a játék segítségével igencsak közel kerülhessünk ehhez az élményhez. Cikkünkből megtudhatjátok, sikerült-e az Avalanche Software projektje, megkaptuk-e az eddigi legjobb Harry Potter játékot.
Sokan játszottunk el a gondolattal, miután elolvastuk a Harry Potter és a Bölcsek Kövét, hogy mégis hol maradt a mi levelünk a Roxfortból, amikor 11 évesek voltunk. Történetünk főszereplője, az általunk létrehozott fiatal varázsló is hasonlóan érezhetett, azonban ő szinte egyedülálló módon csak 15-16 évesen kezdi meg a tanulmányait. Sokat nem tudunk meg róla, a játék teljesen ránk bízza, milyen nemű, hogyan néz ki, milyen a személyisége, de többek között a varázspálcáját is mi tervezhetjük meg. Van azonban egy nagyon fontos döntés a roxforti tanulók életében, amely nem csak az ő kezükben van.
Nevezetesen a házba való besorolás, melyről természetesen a játékban is a Teszlek Süveg gondoskodik. Egy rövid beszélgetés után fog majd ajánlani egy hozzánk illő házat, de ha nem értünk vele egyet, választhatunk másképpen is. Van jelentőssége annak, melyik házba kerülünk, hiszen nem csak a közösségi terek lesznek eltérők, de bizonyos küldetések is.
A játék története két fő szálon fut. Egyrészt karakterünkkel helyt kell állnunk, mint a Roxfort egy diákja, vagyis be kell járnunk a különböző tanórákra. Emellett azonban vár ránk a másik fő cselekményszál is, amely középpontjában a könyvekben már említett Ősi Mágia áll.
Főszereplőnk képes a varázslat ezen formáját érzékelni és használni, ezt pedig bizonyos sötét varázslók szeretnék majd kihasználni. A tanulói lét és az Ősi Mágia utáni kutatás nagyszerű egyensúlyban van, nem kerül egyik sem a háttérbe, így akármelyik szál is tűnik szimpatikusabbnak, nem fogunk benne hiányt szenvedni.
A tanórákra lesz lehetőségünk a fő sztori során, illetve mellékküldetéseket teljesítve is bejárni. Érdemes minél több ilyen jellegű mellékküldetést megcsinálni, hiszen az itt megtanult különböző varázslatok később hasznosak lehetnek, sőt, vannak olyanok is, amelyek ismerete nélkül nem tudunk majd elindítani fő küldetéseket. Érdekesség, hogy nem egy alkalommal a varázsigéket majd nem a tanárok, hanem diáktársaink tanítják meg.
Azok az órák kifejezetten izgalmasak, amelyek a központi cselekmény során jönnek majd velünk szembe, azonban a mellékküldetések során látogatható tanórákba nem öltek sok erőfeszítést. Általában egy átvezető jelenetből és a varázslat megtanulását jelentő minijátékból állnak ezek a küldetések.
A Roxfortban viszont nem csak a varázslatok elsajátítása lesz majd a feladatunk. Hasonló felépítésű küldetések során tanulhatjuk majd meg, miként kell gyógynövényeket termesztenünk, bájitalokat készítenünk, gondozhatunk és nevelhetünk különböző lényeket, de természetesen a repülés sem maradhat el.
Lehet majd például saját seprűnk, amelyet fejleszthetünk is. Sajnos azonban a játéknak van ezen a téren egy hiányossága, kviddicsezni nem lesz majd lehetőségünk, annak ellenére, hogy a kviddicspályát szabadon be lehet repülni.
A tanulói lét mellett azért jóval adrenalinnal telibbnek hat az Ősi Mágia rejtélyével foglalkozó történetszál. Itt természetesen az akció kerül majd előtérbe, meg kell majd küzdenünk egy gonosz szektát követő goblinokkal, sötét varázslókkal, de van, hogy “csak” a Roxfort környékén garázdálkodó pókokat, trollokat és mesebeli lényeket kell hatástalanítanunk. A harcrendszer szerencsére könnyen elsajátítható, de egyszerűsége ellenére hihetetlen szórakoztató különböző mágiákat vagy éppen átkokat szórni.
Legjobban ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a Batman Arkham szériában megismert szisztémában kicserélnénk a közelharcot a varázspálcák használatára.
Korábban is jelentek meg Harry Potter tematikájú játékok, amelyekben a Roxfort falain belül vagy a szűk körzetében mászkálhattunk szabadon, a Hogwarts Legacyban viszont nemcsak a legendás iskola és környéke bejárható.
A játék során ellátogatunk majd az ugyancsak szabadon felfedezhető Roxmorts-ba is, de emellett kapunk majd egy viszonylag nagy és bebarangolható erdős területet is. Óriási tehát a játszótér, melyet a fejlesztők igyekeztek is megtölteni mindenféle tartalommal. Azonban sajnos itt a játék bele esik abba a klasszikus hibába, hogy a nagy terület ellenére sokszor érződik üresnek.
Vannak ugyan izgalmas mellékküldetések, akár kifejezetten megható háttértörténettel, az opcionális feladatok jelentős része ugyanazokra a sémákra épül. Hozd el ezt a csomagot, vidd el azt a bájitalt, gyűjts össze ennyi-annyi növényt, lyukassz ki az iskola felett szálló lufikat. Ezek nemcsak hosszú-, de már rövidtávon is monoton hatást keltenek. A játékélményből nem von le, de kár, hogy ebből a részéből csak ennyit sikerült kihozni a játéknak.
Nagyon sok játék esik abba a hibába, hogy már az elején lelő minden meglepetést, majd emiatt az élmény hamar ellaposodik. A Hogwarts Legacy ebből a szempontból nagyon okosan építkezik, a történet előrehaladtával szépen fokozatosan kapunk majd egyre több mindent. Nem fogunk már rögtön az első tanóra után minden varázsigét ismerni, de például ahhoz is egy nagyjából nyolc-tíz óra játékidő is majd szükséges lesz, hogy előszőr repülhessünk seprűvel a Roxfort felett.
A Hogwarts Legacy ugyan egy szerepjáték, amely a műfaj bizonyos elemeiben kiemelkedően teljesít, azonban vannak olyan hiányosságai, amik igen nagy kihagyott ziccernek érződnek. Egyrészt, nincs “morality system” a játékban, vagyis semmi hatása nincs a történetre annak, hogy milyen döntéseket hozunk, miként folytatjuk a párbeszédeket.
Lehetünk végtelenül kedvesek vagy akár ellenszenves bunkók, a játék vége felé vezető út gyakorlatilag ugyanaz lesz. Egyedül a végkifejlet során állunk majd egy döntés elé, amely befolyásolja, miként végződik a cselekmény. Emellett teljesen figyelmen kívül van hagyva, hogy ha főbenjáró átkot használunk. A játék végefelé megtanult Avada Kedavrát szinte korlátlanul használhatjuk az ellenségeinken, nem fog kopogtatni senki a Mágiaügyi Minisztériumtól, hogy váltottunk egy jegyet az Azkabanba.
Ugyan maga a játék az 1800-as évek végén játszódik, nem maradunk híján a Harry Potter filmekből és könyvekből ismerős karaktereknek, helyszíneknek. Találkozhatunk majd többek között Félig Fej Nélküli Nickel vagy Peeves-szel is, de olyan ismert családok felmenői is fontos szereplők lesznek, mint a Black vagy a Weasley. A játék zenéje pedig még egy lapáttal igyekszik rátenni arra, hogy abszolút elkapjon minket a Potter-láz, sok helyen hallhatunk a legendás John Williams művei által inspirált dallamokat.
A játék egyelőre csak PC-n, illetve az újgenerációs konzolokon, vagyis PlayStation 5-ön, illetve Xbox Series X/S gépeken érhető el, de áprilisban a PS4 és Xbox One tulajdonosok is becsatlakozhatnak, míg a Switch gamereknek júliusig kell várniuk. Én Xbox Series S-en játszottam a játékkal, és összességében nem volt gondom a teljesítménnyel.
A program szépen néz ki, nincsenek zavaró hibák, egyedül akkor izzadt meg a konzol, amikor a nyílt világban repkedtem a seprűmön, ilyenkor volt visszaesés a képkockákban. Jelenleg tehát a hardveresen legkevésbé erős next-gen konzolon is jól fut a játék, bízzunk benne, hogy majd az előző generáción sem lesznek gondok.
Aki a Harry Potter univerzumot szereti – független attól, hogy szokott-e játszani – nem is kérdés, szinte kötelező, hogy kipróbálja ezt a kalandot. Gyaníthatóan sokan majd ez a program miatt fogják megkedvelni a gaming világát. A Hogwarts Legacy lehet, hogy nem kerül majd arra a polcra a fantasy játékok tekintetében, mint a Skyrim vagy a The Witcher 3, de a műfaj rajongói számára biztosan maradandó élményt fog okozni.
kiemelt kép forrása: denofgeek.com
Sziasztok, Fritz Ábel vagyok. 2021 októbere óta publikálok a PEMonline felületén. Cikkeimben elsősorban a labdarúgás, a videojátékok, és a filmek világát igyekszem szórakoztató módon bemutatni.