Ha nyitott vagy a világra, akkor az egyetem megadja a lehetőséget, hogy kipróbáld magad” – Interjú Schrancz Natália Évával, végzett pszichológia hallgatóval

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Nati a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán végzett Pszichológia szakon alapképzésen 2018-ban, valamint mesterképzésen 2020-ban. Jelenleg 25 éves és Budapesten dolgozik, de kicsit visszarepítettem őt az időben, és az egyetemi éveiről kérdeztem.

Miért és mi alapján választottad a PTE-t?

Schrancz Natália: Az én történetem nem egy tündérmese volt kezdetben. Legkisebb húgként szerettem volna az akkor éppen Budapesten tanuló kettő nővéremet és a gimis barátaimat követni a fővárosba. Akkoriban nagy trend és presztízs volt, ha valaki egy budapesti egyetemre nyert felvételt. Három egyetem pszichológia szakát jelöltem meg a felvételi jelentkezésnél, az első két helyen budapesti egyetemek voltak, és a szüleim tanácsára a harmadik helyen jelöltem meg a PTE-t. Amikor kiderültek a felvételi pontszámok, éppen a gimis barátaimmal egy balatoni nyaralóban voltunk. Mélypont volt számomra, hogy „csak” a PTE-re vettek fel. Sokáig gondolkodtam, hogy esetleg kihagyjak egy évet, újra érettségizzek, feltornázzam a pontjaimat, és menjek inkább Budapestre. Azért is féltem a pécsi egyetemtől, mivel sohasem jártam előtte Pécsett, de kevesebb mint fél év elteltével, amikor már ott voltam, teljesen le is mondtam a budapesti kész tervemről. Megszerettem a várost, az embereket, a szaktársaimat, a közeget, az egyetem családias hangulatát. A tavaszi félévemtől már úgy éreztem, hogy én oda való vagyok, nekem ott kell lennem, ott van a helyem, és én ott lelhetek önmagamra. A PTE sok lehetőséget, új szemléletmódokat, továbbá sokszínűséget kínált már akkor is, így nehéz volt számomra nem részt venni benne, és nem hozzáadni az értékeihez. Bár az elején nem én választottam a vidéki várost, de örökké hálás leszek az ott eltöltött 5 évemért. 

Szükséged volt valamilyen előzetes tudásra? 

Schrancz Natália: Elismerően tekintek a jelenlegi generációra, akik most készülnek az érettségire, mert az a tapasztalatom, hogy ők már az érettségi, felvételi előtt pontosabban tudják, hogy mik akarnak lenni, és tudatosabban készülnek az általuk kiválasztott pályára. Én egyáltalán nem így készültem a pszichológia szakra, azon kívül, hogy teljesítettem az érettségi követelményt, akkor még egy emelt szintű érettségi volt szükséges, és ezt angol nyelvből tettem le. Így látható, hogy biológia érettségi nélkül is megszereztem a diplomámat, a BA-t és az MA-t is, csúszás nélkül. Az érettségin kívül fontos volt az a megrázó élmény, hogy nem az első megjelölt helyekre vettek fel. Ennek ellenére kitartottam a célom mellet, és bár előzetes (extra) tudásra nem, de a családom és barátaim támogatására szükségem volt. 

Milyen érzés volt “pécsibölcsésznek” lenni? 

Schrancz Natália: Csodálatos, kihívásokkal teli, meghatározó és tökéletes is. Hogy ha visszamehetnék az időben az első egyetemi tanítási napomhoz, mindent ugyanúgy csinálnék. Így visszatekintve semmit sem bántam meg, mivel nagyon sokat adott nekem a PTE. Sok területen kipróbálhattam magamat, mint például a Karrier Iroda beiskolázási kampányának tagjaként, a gólyatáborok során kétszer voltam senior, a HÖOK Mentorprogramnak a mentoráltjaként voltam először jelen, aztán mentorként is ott voltam. Ösztöndíjakat is ellenőriztem EHÖK tagként, Pszieszta szervező is voltam, és a BTK-nak a közösségi médiájáért is felelős voltam HÖK tagként. Nagyban hozzájárult a pécsibölcsész létemhez, hogy az egyik oktatóm által megfogalmazódott bennem komolyabban az önkénteskedésnek a gondolata, és így már 2017 óta aktív önkéntese vagyok a Bátor Tábor Alapítványnak. Ilyen a PTE-re járni: ha nyitott vagy a világra, akkor az egyetem megadja a lehetőséget, hogy kipróbáld magad.

Mit gondolsz az oktatók és a diákok közötti együttműködésről a pszichológia tanszéken?

Schrancz Natália: Tapasztalataim szerint az oktatók közvetlenek a tanszékén. Elsőévesként nehéz volt megszokni, hogy a gimnázium után az oktatók egy része felajánlotta, hogy kölcsönösen tegezzük egymást. Ez a fajta hozzáállás is egyszerűsítette az oktatókkal való kommunikációt és a munkát – az együttműködés még rugalmasabb és kollegiális szintű volt a mesterképzésen. 

Mi volt a legjobb élményed az egyetemi éveid során? 

Schrancz Natália: Sok-sok emlék jut eszembe, mint például a DiákCentrumba felbaktató reggelek, vagy az órák előtti cardio edzések a koliból a tanterembe. A PTE-n megismert barátaimmal való közös emlékek, például közös reggeli készülődések a kollégiumban, az esti beszélgetések, átbulizott éjszakák, hajnali gyrosozások. Ha már vizsgaidőszakban voltunk, közös készülések a vizsgákra a koli tanulószobájában. A közösen átélt stressz a vizsgák előtt és után, majd a győzelem, amikor együtt ünnepeltük a vizsgaidőszak végét. Továbbá a közös kávézások a Blockban vagy a Rokuschban. Legfrissebb emlékként a szerencsésen megtartott 2020-as sikondai gólyatábort emelném ki. A zsűrinek az egyik tagjaként vehettem részt, és ez nagy megtiszteltetés volt számomra, hálás vagyok azért, hogy részese lehettem a #pbgt2020-nak. Erre az eseményre volt szüksége a lelkemnek, hogy lezárhassam a PTE-s korszakomat. Idén Sikondán eszembe jutott, hogy mennyire szerencsésnek tudhatom magamat, hogy 5 évig ennek a közösségnek lehettem a részese. Most a gólyatáborban használt egyik skandálásunk jut eszembe: “PTE – CSALÁD!”. És hogy mennyi csodálatos, aranyszívű embert és igaz barátot ismerhettem meg. Utólag belegondolva, ha másként alakult volna az életem, és Budapesten kezdem el az egyetemet, nem biztos, hogy ilyen „rövid idő alatt” ennyi lehetőség tárulkozott volna elém, nem biztos, hogy a megszerzett szakmai tudásomon kívül megismerhettem volna azokat az embereket, akiknek hálás vagyok. Hiszen ők azok, akik nagyban hozzátettek ahhoz, aki most vagyok és ahhoz, miként látom a világot, miként gondolkozom és miként hozom meg a döntéseimet. 

El tudtál a diplomáddal helyezkedni? Mik a jövőbeli terveid?

Schrancz Natália: A járvány a több éves munkatapasztalattal rendelkező embereket is kihívás elé állította, és nem kímélte a friss diplomásokat sem. Jelenleg a szakmámon kívül dolgozom egy IT cégnél mint informatikai problémákat lengyel, illetve angol nyelven elemző és megoldó ügyfélszolgálatos. Nagyon tetszik a cégnek a szervezeti kultúrája, multi környezete és az, hogy nagyon sok soft és hard skillt tudok fejleszteni, amik nem feltétlenül kötődnek a társadalom és szervezetpszichológiai végzettségemhez. A jövőben majd szeretnék visszatérni a pszichológiához, és mellette már több különböző szakképzéssel szemezek. 

Lenne valamilyen jó tanácsod annak, aki ezen a szakon gondolkodik? 

Schrancz Natália: Szerintem nem csak azt fontos megkérdeznie magától egy felvételizőnek, hogy mi szeretne lenni és milyen szakmát szeretne tanulni, hanem arra is érdemes keresni a választ, hogy hogyan szeretné ezt elérni. A célhoz vezető út is meghatározó mindannyiunk életében, és a pszichológiát oktató egyetemek és oktatóik, továbbá szakmaiságuk országosan és nemzetközileg is elismertek, viszont mind különbözik aprónak tűnő dolgokban, és ezek megválaszolásában talán sokat segíthet, ha megkérdezzük az adott egyetemnek a hallgatóit, hogy nekik milyen az adott városban és azon az egyetemen tanulniuk. 

Azt tanácsolom a felvételizőknek, hogy merjetek álmodni, és legyetek elhivatottak az álmaitokat illetően. Amennyiben arra kerül a sor, hogy nem úgy értiek el a kitűzött célt, vagy netalántán más lesz a végeredmény, mint amit vártatok, akkor se csüggedjetek, hanem hozzátok ki az adott helyzetből a legjobbat. Én is így tettem végzős gimisként, és örökké hálás leszek, hogy úgy alakult az elmúlt öt évem, hogy pécsibölcsész lehettem.   

A pécsibölcsész létet nem szabad kihagyni, így akár pszichológiára, akár más szakra adjátok be a jelentkezéseteket, a PTE tárt karokkal és jobbnál jobb lehetőségekkel vár titeket. 

 

1 thought on “Ha nyitott vagy a világra, akkor az egyetem megadja a lehetőséget, hogy kipróbáld magad” – Interjú Schrancz Natália Évával, végzett pszichológia hallgatóval

Comments are closed.