Generációs konyha – vasárnapi ebéd

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

A minap főzés közben elgondolkodtam azon, milyen érdekes a gasztronómia, annak története és változása. Egy adott ételt annyiféleképpen el lehet készíteni, és ez nem csak évtizedekben változik, hanem családon belül is. Vannak olyan fogások, melyeket másképp készít el a nagymamám, másképp az anyukám és másképp én is. 

Nyilván, ahogy sokan mások, én is Édesanyámtól tanultam meg sütni-főzni, kis praktikákat, kimondatlan, de mégis közismert arányokat, elkészítési trükköket, ebből is adódna az, hogy mi ketten közel hasonlóan állunk neki egy-egy étel elkészítésének. Azonban, mivel én nem eszem húst, van, amit mással pótlok vagy nem is teszek bele, vagy teljesen újragondolom magát az alapreceptet. Ennek bemutatásaképp szeretnék bemutatni egy menüt, elkészítésben apró eltérésekkel.

Előételnek hagyományos húsleves

Nagymamám elég sokáig úgy csinálta a leveseket, hogy mindent beletett a lábasba és főzte hosszan, majd a végén rántással elkeverte, azonban már hasonlóan készíti, mint édesanyám, aki külön megpárolja a zöldségeket. Mamám nagyobb darabokban párolja a zöldségeket, ahogy szerintem nagyon sok nagymama, és a husi is külön edényben kerül az asztalra, amiből kell csipegetni a tálunkba. Habár vannak közös részei a kettejük készítési módjának, azért több különbséget is találunk.


Édesanyám először felteszi a húst kuktába főni egész hagymával és fokhagyma gerezdekkel, és egy leveskockával. Eközben vajon párol zöldségeket majdnem készre, és szór rájuk pici lisztet. Amikor puha a hús, elzárja a kuktát és kiveszi a húst egy edénybe. A hús levéből kicsit kiszed, ad hozzá vizet, és ebben főzi meg a tésztát (már amikor rak bele azt is). A hús maradék levével felönti a majdnem kész zöldségeket, amik karikákra vagy kisebb darabokra vágva vannak a levesben. Azzal, hogy megpárolja külön a zöldségeket, és nem egyben tesz fel mindent főni éri el azt, hogy minden egyes leveszöldségnek olyan igazi finom íze legyen, és ne vegye át az összes zöldség ugyanazt az ízt. Ezzel elkerülhető, hogy a sárgarépának, a krumplinak, a hagymának, zellernek is ugyanolyan íze legyen.


Az én levesem inkább a Pho levesre hajaz. Hagymákat, fokhagymát pirítok lábasban, amihez adok gyömbért is. Ha megpirultak, akkor felöntöm vízzel és adok hozzá leveskockát, kevés szójaszószt és fahéjat. Eközben egy serpenyőben vajon párolok répát, zellert, újhagymát, gombát, karfiolt, és mikor kész vannak, felöntöm az eddigre már elkészült alaplével. Főzök hozzá tésztát, amit később szintén a lábasba rakok a többi összetevővel együtt, és kész is van a levesem.

napi

Rakott krumpli, mint főétel

Nagymamám azzal kezdi, hogy felteszi főni a krumplit, amíg az kissé puha nem lesz, illetve a tojást is, ezt azonban keményre, könnyen szelhetőre főzi. Ezután mindent karikára vág és elkezdi építeni a rétegeket. Alulra kerül a krumpli, amire minden rétegben kis kacsa zsírt tesz, amitől jó szaftos lesz az egész étel. A krumpli rétegét követi a tojás, majd ezt a házi füstölt kolbász. Amint az alapanyagok mind beépítésre kerültek, jöhet rá a tejföl, és indulhat útjára a sütőbe.


Édesanyám nem főzi meg előre a krumplit, csak a tojást. Miután ez utóbbi szilárdabbra főtt, karikára vágja őket és a kolbászt (a krumplit vékonyra, mert ettől olyan ropogós, pirult lesz), és elkezdi rétegezni a tepsibe. A sorrend ugyanaz, azonban anyukám kihagyja a kacsa zsírt a krumpli karikákról, és az egész tepsi tetejére fektet bacon csíkokat meg tejfölt persze. Miután kivettük a sütőből, a krumplik olyan szép aranybarnára sülnek és ropogósak lesznek, ami nekem sose sikerül pont olyanra, mint anyukámé.
Én is a tojások megfőzésével kezdem, azonban a krumplit én sem főzöm puhára. Mivel nem eszem húst, így a kolbász és a bacon kiesik, azonban a jól beízesített szója vagy tofu tökéletesen illik a többi hozzávalóhoz. Ha szóját teszek bele, akkor azt beáztatom meleg fűszeres vízbe, hogy megpuhuljon és megszívja magát. Ebbe általában garam masalát, sült krumpli fűszersót és oregánót, néha curry-t szoktam beletenni. Ha tofut szeretnék beletenni, akkor vékonyabb szeletekre vágom, befűszerezem garam masalával és fűszersóval, és kérgesre pirítom minden oldalát icipici olajon, serpenyőben. Ezután karikára vágom a krumplit, a tojást, a cukkinit és a gombát, és rétegezni kezdek. Tofu esetén teszek egy kevés vajat a tofu szeletekre, hogy ne száradjon ki, szójánál nem teszek semmit, mert pont úgy fog tökéletesre sülni. Pici tejfölt kenek az egész tetejére és meghintem oregánóval, ezután mehet a sütőbe.

Úgy gondolom, hatalmas különbségek nincsenek az elkészítési módjaink között, de érdekes, hogy hogyan változtak az apró kis finomságok benne, mamámtól hozzám.

Desszertnek egy igazi vasárnapi ebédzáró palacsinta

Nagymamám a palacsinta tésztába reszel bele almát, emiatt kicsit vastagabb lesz a tésztája, és ezt igazából bármivel lehet enni, de mama fahéjas cukorral javasolta.
Édesanyám a palacsinta tésztába mákot szokott rakni, amitől önmagában meg tudnám enni az összeset, azonban vanília pudinggal szokta megkenni vagy áfonya lekvárral, és mondanom sem kell, hogy tökéletesen finom.


Én általában banánpalacsintát szoktam csinálni, ami annyiból áll, hogy egy banánt összenyomkodok villával és hozzáütök egy tojást meg egy kicsi teljes kiőrlésű lisztet, és ezeket elkeverem. Sokáig kísérleteztem liszt nélkül, azonban, ha egy kicsit adok hozzá, amiatt nem fog leégni és szétesni. Nyilván, ha többet szeretnénk csinálni, akkor arányaiban adunk hozzá több banánt, tojást és lisztet. Mivel nem olyan egységes a tésztája így, mint mamáénak vagy anyukáménak, így ebből csak kisebb, amerikai palacsinta méretűeket célszerű sütni, amit ezekben a manapság egyre népszerűbb kicsi serpenyőkben tökéletesre lehet sütni. Én nem megkenni szoktam valamivel és feltekerni, hanem egymásra rakni 2-3 darabot, és erre csurgatni kevés mézet, tenni rá aszalt áfonyát és olajos magvakat vagy alma darabokat.

Végiggondolva mindezt, továbbra is érdekesnek tartom, hogy hogyan változnak receptek az idővel, akár tapasztalatokkal vagy más behatások következtében. Megváltozik az ízlésünk, megununk alapanyagokat, esetleg allergiánk alakul ki, vagy csak szimplán kísérletezni szeretnénk a konyhában. Ami biztos, sütni-főzni hatalmas móka és persze érték is, amit tovább lehet adni.
Süssetek-főzzetek és próbáljatok ki új dolgokat!

forrás: kiemelt kép, kép1, kép2, kép3