Tudom, Finnország hivatalosan nem tartozik a skandináv országok közé, de a legtöbb film, amiket szeretek mind finn, szóval szerettem volna ezeket is belevenni.
Az első filmet nemrég mutatták be itthon a mozikban és hazájában nagy sikert aratott. Meg kell hogy mondjam, eléggé szkeptikus voltam az elején, de a végére teljesen letaglózott és átértékelődött a véleményem róla, és a film hátteréről.
Sisu
Igazából maga a film egy végtelenül könnyed alapon nyugszik, kivéve, hogy brutális akciójelenetekkel van megtámogatva.
A főszereplő karaktere egy finn mesterlövészről, Simo Häyhä-ról lett mintázva. Simo Häyhä egyébként arról lett leginkább ismert országában, hogy a második világháború során az akkori Szovjetunió elleni harcokban több, mint 500 katonával végzett egyes egyedül.
A tartalom röviden:
A sisu finn szó. Azt jelenti, hogy nem az a lényeg, ki milyen erős, hanem az, hogy nem szabad feladni. Aki nagyon akar valamit, az nem hal meg. Nem azért, mert halhatatlan, hanem mert nem hajlandó rá.
Aati a kutyájával és a lovával él a végtelen pusztaságban, aranyásó. Amikor végre óriási aranyrögöket talál, az is csak azt bizonyítja, hogy nincs szerencséje. Hiszen a felperzselt Lappföldön van, az idő 1944, a környéken mindenütt aknák várják áldozataikat, és a visszavonuló barbár náci hordák már csak rabolni és gyilkolni akarnak. Ő mégis elindul a város felé. Viszi magával az aranyát. És akárhányan vadásznak rá, akárhányféleképpen próbálják lelőni, felrobbantani, agyonverni, vízbe fojtani, felakasztani vagy széttépni, nem hajlandó meghalni. Akár egy hadsereggel is szembeszáll.
A második világháború utolsó, kétségbeesett napjaiban a magányos aranyásó, Aatami Korpi és a nácik útjai keresztezik egymást. Amikor a nácik ellopják Aatami aranyát, gyorsan rájönnek, hogy nem egy közönséges bányásszal van dolguk.
Bár a finn sisu szónak nincs közvetlen fordítása, ez a legendás exkommandós megtestesíti azt, amit a sisu jelent: a bátorság és az elképzelhetetlen elszántság egy formáját a leküzdhetetlen akadályokkal szemben. És nem számít, hogy a nácik mit vágnak a fejéhez, az egyszemélyes halálosztag mindent megtesz, hogy visszaszerezze az aranyat – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy minden egyes nácit meg kell ölnie, aki az útjába kerül.
Felemelő látvány, amikor az ellenség felrobban és a pozitív karakter minden alkalommal megmenekül, még ha ezt nem is tudja olyan könnyen kivitelezni.
Végezetül pedig szerintem méltó emléket állít Finnország egyik nemzeti hősének.
A második egy tavalyi alkotás, ami részben meglepetés volt számomra.
Toszkána:
A cím kissé félrevezető, mert igazából egy dán alkotásról van szó. Egy Michelin-csillagos séf megörökli apja vállalkozását, illetve birtokát Toszkánában.
Összességében egy könnyed szórakozás egy hangulatos estéhez.
A harmadik egy felettébb szórakoztató norvég sorozat, ami mérhetetlenül valósághű volt számomra.
Új barát karácsonyra
Éreztétek már azt, hogy a családotok a szokások rabja, amiktől egyszerűen nem akarnak elszakadni és igyekeznek ezeket minél inkább rátok tukmálni, még akkor is, ha épp úgy tökéletes az élet, ahogy van?!
Hát ez a sorozat pontosan egy ehhez hasonló témát dolgoz fel. A főszereplőt lényegében kiközösítik mert a 30-as éveiben jár, és még nincs saját családja, férje, gyerekei.
A szülei és a rokonai szinte idegenként kezeli, a munkahelyén minden ünnepnap az övé, azzal az ürüggyel, hogy őt úgysem várja otthon senki. Ezután úgy dönt, hogy talál valakit, aki a következő alkalommal bemutathat a családjának. És hát ebből adódnak elég humoros, illetve szomorú helyzetek.
A sorozatnak 2 évada elérhető a Netflixen.
A soron következő film az egyik legnagyobb kedvencem Finnországból.
Heavy túra
Egyszerűen felemelő volt végre egy olyan alkotást nézni, amiben a rock, illetve metal imádata dominál. Egy film, ami egyszerre élteti a finn metal kultúrát és felettébb humoros is. Bár az eleje nem épp a humorról híres, de már az is lélekmelengető, hogy rögtön az elején ütős dallal indítunk.
Igazából ott győzött meg a sztori, amikor annak ellenére, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenük – szó szerint – de még is eljutnak a svéd metal fesztiválra tűzön-vízen át, a halott barátjukat is a színpadra cipelve végül a nagyszínpad fő bandájaként, életükben először közönség előtt játszhattak, ráadásul telt ház előtt.
A humor igazából nem mindig jött át, de a nagy része kétségkívül nagyon vicces volt.
Ami a színészeket illeti, nagyon jól eltalálták, mind tökéletes alakítás volt, és hozzá kell tennem még, ha humorként is kezeljük, akkor is vérbeli rockerek!! Szóval kiemelten nagyra értékeltem a zenét, mert még egy hasonló filmhez sem volt eddig szerencsém, ami ennyire éltette volna a metált és ennyire együtt éreztem volna a szereplőkkel, mint ennél.
Az összetartás, a rock/metal iránti rajongás és az álmok valóra váltása, legyen az bárhol, bármikor, bármilyen akadályon át. Igen, nyilván nem tökéletes film, mert aki nagyon akar, talál benne hibákat bőven, de én inkább a pozitívumokra koncentráltam, mert nagyon elnyerte a tetszésem és ezen egy két felesleges észrevétel szerintem nem változtat!
A most következő film életem egyik legjobb választása volt.
Bűnös:
Annyira lekötött, hogy úgy éreztem, egyetlen percéről sem akarok lemaradni. Igazából maga az alap nem egy nagy dolog, a cselekmény végig ugyanabban az egy szobában játszódik.
De az előadásmód szinte fenomenális!! Lebilincsel és a székhez szegez.
Nem történik úgy különösebben semmi, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy látni nem látunk semmit, mert minden cselekmény egy telefonbeszélgetésen keresztül történik a rendőrségi vészhívón keresztül, amit valószínűleg a főszereplő Asger nevű rendőr élete legfontosabb hívásaként könyvelt el.
A film alapja egy Youtube videó, amely egy valóban megtörtént hasonló hívást dolgoz fel. Dán film, svéd rendezővel és főszereplővel.
Ami igazán meggyőzött az érzelmek hangsúlya és a főszereplő színész alakítása – olyan szintű az érzelmi dopping, hogy a film vége felé szinte már szívet tépő. És a csavar a vége felé, amikor rájön Asgar, hogy végig rossz nyomon járt és rossz embernek segített, az a jelenet egyszerűen sokkolóan fenomenális.
Ezenfelül ugyanilyen hatást váltott ki belőlem, amikor a legvégén kiderül a történet lényege, hogy miért is Bűnös a film címe. A film alapján készült egy hasonló amerikai változat azonos címmel, de azt kérek mindenkit ne nézze meg, vagy csak az eredeti után.
Remélem, hogy ti is kedvet kaptatok ebben a nagy melegben egy kis hűsítő szórakozáshoz.
További ajánlóinkat ide kattintva olvashatod!
Képek:1.kép2.kép, 3.kép, 4.-5.kép, 6.kép, kiemelt
