Ilyen volt a 2022-es Eurovízió
Legnagyobb bánatomra Magyarország utoljára 2018-ban indított versenyzőt az Eurovízión. Elzárkózásunk valódi oka ismeretlen, de valószínűleg a kormány nem tud azonosulni a verseny szellemiségével. Ennek ellenére én évről évre figyelemmel követem a dalfesztivált, és örömmel tölt el, hogy most egy szubjektív összefoglalót írhatok a 2022-es eseményről.
Idén Olaszországban, Torinóban került megrendezésre a fesztivál, hiszen 2021-ben a Maneskin dala nyerte el Európa szívét. A formáció azóta világszerte koncertezik, nem jellemző, hogy egy Eurovíziós győztes világhírnévre tenne szert. A bandának azóta két új dala jelent meg, ami szerintem csak árnyéka a korábbi szerzeményeiknek. „They ask me why I’m so hot, cause I’m Italiano”. A Maneskin látszólag olasz származásukkal haknizza végig a fél világot, és hogy saját döntésből-e? Nem tudni.
Az idén kialakult orosz-ukrán konfliktusból az Eurovízió sem maradt ki. Oroszországot szinte azonnal kizárták a versenyből, Ukrajnának pedig szép eredményeket jósoltak a fogadóirodák. Aki eddig kételkedett a Dalfesztivál politikai töltetéről, ne tegye tovább.
Az ukrán dal a TikTok-on is felkapott lett, ami még plusz okot adott arra, hogy Ukrajna nagy reményekkel vágjon bele a versenybe.
A 2022-es Eurovízió szlogene a „Sound of Beauty” volt, illetve megkérték a versenyzőket, hogy olyan produkcióval rukkoljanak elő, ami valamit elárul országukról.
Idén a látványvilágot eléggé minimalizálták a színpadkép tekintetében, a produkciók előtti „intró” pedig egyenesen low-budget hatású volt. Kicsit olyan hatást keltett, mint mikor a szépkorúak facebook-on mindenféle óriásplakátokra szerkesztik a képüket, de inkább mindenki döntse el maga:
Laura Pausini és Alessandro Cattelan oldalán az ismert énekes, Mika vezette az eseményt. Nos, a műsorvezetők pojácáskodását már megszokhattuk, de engem ez a trió különösen irritált. Rettentő kellemetlen volt, ahogyan az olaszok erős gesztikulációjával „poénkodtak”, a ripacs-mérő teljesen kiakadt a szünetekben előadott, megírt viccelődéseknél.
És most jöjjenek a versenyzők.
Az egyik legnagyobb meglepetést számomra mindjárt az elején Románia okozta. Az előadó torreádornak öltözve adta elő a produkcióját, ami teljesen érelmezhetetlen, főleg mert semmi kapcsolatot nem találni Románia és a bikaviadalok között. A green room-ban még Mika is összekeverte a román delegációt a spanyollal.
Nos, ezzel ellentétben Finnország egyáltalán nem hazudtolta meg önmagát, senki nem lepődött meg a Lordi (Hard rock hallelujah) után egy újabb rock együttesen.
Norvégia a sárga, öltönyös farkas jelmezekkel nagyon groteszknek akart hatni, ehelyett csak simán indokolatlan és kellemetlen lett a végeredmény.
Olaszország másodjára indította Mahmood-ot, aki idén BLANCO-val kiegészülve lépett a színpadra, a két férfi mindenféle táncosokat, vokalistákat vagy vizuált nélkülözve csordultig töltötte a színpadot.
Románia után végre megérkeztek az igazi bikaviadalok szervezői, a spanyol dal tökéletesen megállná a helyét a nemzetközi latin toplistákon Becky G, Anitta vagy Maluma mellett. Főleg mert hiteles volt, az énekesnő pedig káprázatos.
Ukrajna 12-es rajtszámmal állt a színpadra, valószínűleg mindenki fokozott kíváncsisággal várta az ukrán dalt. És nem hiába. Az este folyamán itt volt először igazi Eurovízió érzésem, gyönyörű volt a látványvilág, izgalmas volt mind a dal, mind a csapat. Az eseményen egyébként többen is szolidaritásukat fejezték ki az ország felé, igazán lélekmelengető érzés volt, ahogyan a green room-ban a versenyzők a saját országuk zászlaja mellett egy sárga-kék lobogót is szorongatnak.
Ha valakinek igazán lenne indoka hátrányos megkülönböztetés miatt visszalépni a versenytől, az Németország. Úgy néz ki, Európa nem képes elfelejteni a világháborút, és a német versenyző rendre az utolsó helyek valamelyikén végez, sokszor 0 ponttal. Bár Hitlert Ausztria adta a világnak, úgy gondolom ők Conchita Wurst-al lerótták a büntetésüket és joggal élvezik a kontinens kegyelmét.
„Take my heart and rip it out” énekelte a görög énekesnő olyan lágy hangon, mintha egy csecsemőt altatna, engem pedig nem vett meg, annál inkább a bájos izlandi nővér-trió. A sajátos izlandi atmoszféra miatt teljesen lenyűgöztek, és bevallom már a döntő előtt rongyosra hallgattam a dalt.
Aztán megjöttek Mr. Balkánék, Moldovának sikerült teljesen visszaadnia a balkán életérzést, és emellett az Eurovízió hangulat is meg volt.
A svéd induló dalában az egy sorra jutó klisék száma kettő volt. „…right one at the wrong time”, „I have to let it go”, „until the sunrise (…) hold me tight”.
Az Egyesült Királyságnál kell megemlítenem, hogy mennyire elavultnak gondolom, hogy az „5 nagy ország” automatikusan kvalifikál a döntőben minden évben, csupán a nagyhatalmi létük miatt. Az idei Elton John inspirálta angol dal, bár nem volt rossz, mégsem érzem jogosnak ezt az egyenes ági bejutást.
Ha valakinek pedig sikerült idén igazán egyedit alkotnia, aminek ráadásul fontos üzenete is van, akkor az Szerbia. Az énekesnő az „In corpore sano” című dalában arról énekelt, hogy néha a tökéletes és ép testben bizony bűzlő lélek lakozik, dalában még Meghan Markle, Harry herceg felesége neve is szerepelt, ennek ellenére az Egyesült Királyságtól bezsebeltek 1 pontot.
A 40 induló ország pontozása közben szinte felváltva kapta az Egyesült Királyság és Spanyolország a 12 pontokat. Természetesen Ukrajna is bezsebelt párat, de kijutott Görögországnak is belőlük. A szavazás után az angol dal vezette a mezőnyt, azon pedig senki nem lepődött meg, hogy a német induló egyetlen pontot sem szerzett. A közönség sem segített Németország helyzetén, de Svájccal sem voltak túl bőkezűek, hiszen ez utóbbi 0 pontot kapott a nézői szavazáson.
A végső eredmény pedig így nézett ki:
Ukrajna behozhatatlan, több mint 400 pontot zsebelt be, rögtön az élre tört, ahonnan a másik nagy esélyesnek, Angliának sem sikerült elmozdítania, Európa 2022-ben a Stefania-t választotta kedvenc dalának.
Képek: eurovisiontv, nme.com
Sziasztok!
Engem Pamlényi Laurának hívnak. Érdekel az irodalom, az emberi viselkedés, a kultúra, a közélet, de ígérem, nem fogok (annyit) politizálni, hisz bulizni jöttünk, vagy nem? Nagyon remélem, hogy tudok pár ember fejében gondolatot ébreszteni az írásaimmal, amibe rendre szívem-lelkem beleteszem.