Élménybeszámoló – Jókai Emlékház és Kenyérlelke fesztivál

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Született balatoniként már annyi strandon és sétányon és kismilliomodik bor- és sörfesztiválon voltam, hogy ha jön hozzám messzebbről barát vagy barátnő, akkor próbálok már olyan helyeket mutatni, ami picit kívül esik ezeken. Igaz, a barátnőm, akivel a mostani helyekre ellátogattunk se nagy strandoló (nekem már elveszett a varázsa), így nem bánta, hogy inkább várost néztünk. A balatonfüredi Jókai villába már tavaly is el szerettünk volna jutni, a veszprémi Kenyérlelke fesztivál pedig kihagyhatatlannak tűnt, mert mindketten szeretjük a finom péksüteményeket. 

Irány Füred

Amilyen szerencsénk van, sikerült a nyár eddigi legmelegebb napját kiválasztanunk az utazásra, de már eldöntöttük a programot, nem tántorítottunk. Bekentük minden ruhából kilátszó testrészünket naptejje,l és reméltük a legjobbakat. Három megállóval még a vonatozás is zökkenőmentesen ment, a Jókai Emlékház tíz órási nyitása előtt egy órával megérkeztünk, így gondoltuk, sétálunk egyet a Tagore-sétányon, és veszünk egy fagyit. A fehér járókő már ekkor vakított, és ontotta a meleget, amit még a víz közelsége sem enyhített, ezért a nagy lombos fák alatti padok életmentőnek bizonyultak. Ami meglepetésként ért engem is, hogy nem nagyon volt hely – vagy lehet, mi nem találtunk csak –, ami ilyenkor reggel tíz előtt nyitva lett volna fagyira vagy jégkására, de sebaj, bepótoltuk később. 

Ahol Az arany ember is íródott

A Jókai Emlékház csak pár száz méterre helyezkedik el a sétánytól, szerintem mindenképpen megéri benézni az erre nyaralóknak. Gondolkoztunk, hogy  a mellette lévő Vaszary Galériába is bemenjünk-e megnézni a mostani Rippl Rónai kiállítást, de úgy döntöttünk, elég mára egy múzeum, és jövő év januárjáig lesz még alkalmunk megnézni.  A melegből belépve a villába kellemes hűvös fogad, majdnem minden helyiségben helyeztek el álló ventilátort, ami nagy segítség, hiszen álló levegőben az ismeretterjesztő feliratok olvasására se lehetne koncentrálni. 

A falakon részleteket lehet olvasni Az arany emberből és Jókai más könyveiből vagy naplóbejegyzésekből. Az író olyan személyes tárgyait lehet megnézni, mint a pipája, pecsétnyomója, elefántcsont notesze vagy zsebmikroszkópja. Megtudhatjuk, hogy felesége, Laborfalvi Róza a színházból visszavonulva is szerette itt tölteni a nyarakat, a társasági élethez mindig valami új ínycsiklandozó falatokon dolgozott, míg Jókai munka mellett a kertészkedésben élte ki szabadidejét. 

fesztivál

Szerintem ár-érték arányban jól van belőve a belépő ára, idegenvezetést is lehet kérni, de ha bármi kérdés felmerülne, akkor az emlékházban dolgozók szívesen válaszolnak rájuk. Miközben a villa másik végében lévő, bejárattal szembeni üvegházféle szobában üldögéltünk a barátnőmmel, szóba elegyedett velünk egy ott dolgozó hölgy, és elmesélte, hogy azt a részt Jókai soha nem használta, csak később épült. Egy-két család nézelődött még benn rajtunk kívül, kellemes, közvetlen hangulat volt. 

Kiváló kovászos kenyerek 

Július másodikán, szombaton került megrendezésre a Kenyérlelke fesztivál Veszprémben, immár második alkalommal. A tavalyi fesztiválra nem sikerült eljutnom – őszintén, nem is nagyon hallottam róla –, de most itt volt a tökéletes alkalom, hogy bepótoljam. A nálam vendégeskedő barátnőm még szokott kenyeret sütni is, nálam csak egy átmeneti fellángolás volt ez az első covid lezárásos időszakban, azóta csak fogyasztom, a készítést rábízom másra. 

A fesztivál a megszokott helyen, az Óváros téren zajlott, ahol olyan helyi pékségek is árultak, mint a Makmoiselle vagy a Derce Pékbisztró. De többek között Budapestről a Bake My Day, a Panelpék és a Freyja is elhozta pékáruit. Ha valaki a kenyerek mellett másra is megéhezett volna, akkor a Káli Gourmet-nél falatozhatott egy jót, szomjoltásról pedig a Dér Juice, az Ugar Brewery és a Roastopus gondoskodott. 

Mindenhol nagyon hívogató portékák voltak, és szerencsére kóstoló is jutott bőven. Mivel Budapesten sose sikerült még eljutnom a Freyjába, ezért kipróbáltam a kakaós csigájukat, aminek tényleg isteni mély csokis íze volt. Bár nem vagyok nagy sörkedvelő, bátorkodtam megkóstolni az Ugar Brewery Grey Matter névre hallgató sörét, és azt kell mondjam, nem kellett csalódnom, jól esett meginni – és nálam, ha sörről van szó, akkor ez nagy szó. 

Az egyetlen szomorú pont az volt, hogy nem igazán találtam a barátnőm számára semmilyen olyan kisebb péksüteményt vagy sós finomságot, ami vegán lett volna. Ismerve őt, tudom, hogy nagyon kis változtatásokkal lehet igazán jókat is sütni. Végül a számunkra már jól ismert Makmoiselle-ből vettünk pár zsemlét, és elhoztuk az egyetlen aszalt paradicsomos kenyeret, amit, mint megtudtuk, csak véletlen raktak el, nem terveztek hozni belőle, de úgy tűnik, a sors is úgy akarta, hogy az a miénk legyen. 

kenyér

Bár nem a fesztiválhoz tartozik, de meg kell említenem a Kossuth utcán található I Love Tócsi Falatozót, ahol aznap ebédeltünk, mert úgy érzem, aki arra jár, annak mindenképpen meg kell állnia ott enni. Ugyanis nemcsak tócsi kapható, hanem mákosgubától elkezdve a velős pirítóson át a salátákig minden van, amit el lehet képzelni. A táblára kirakott tócsi feltétek inkább csak ajánlások, úgy lehet az összetevőket kombinálni, ahogyan csak szeretnénk. Hűsítőnek pedig házi szörpökből is lehet válogatni. 

A hőség ellenére is nagyon jól telt mindkét program. Remélem, hogy a fesztivál jövőre is hasonló felhozatallal kerül megrendezésre, hogy eljuthasson az is, aki ezúttal lemaradt róla.

Képek forrása: Kiemelt, 1, 2, 3

1 thought on “Élménybeszámoló – Jókai Emlékház és Kenyérlelke fesztivál

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.