A munka fontos szerepet játszik az életünkben gyakorlatilag a születésünktől fogva, hiszen a szüleink szakmája, anyagi helyzete és szabadideje nagy mértékben meghatározza, hogy milyen lehetőségek várnak ránk. Már gyermekkorunkban gyakran felteszik nekünk a kérdést, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”. Sokan merész álmokkal és komoly célokkal vágnak neki a nagy betűs életnek, de olykor rájövünk, hogy az általunk választott szakma teljesen más, mint amire számítottunk. Ha éreztétek már úgy, hogy haszontalan, értéktelen, felesleges vagy akár a közjóra ártalmas munkát végeztek, akkor lehetséges, hogy egy bullshit munkáról van szó.
Ez nem egy trendi, légből kapott Z generációs kifejezés, ugyanis David Graeber antropológus egy teljes könyvet és hosszas kutatómunkát szentelt a jelenség alapos feltérképezésére.
David Graeber, a bullshit munkák koncepció alkotója
Az amerikai antropológus és anarchista David Graeber hipotézisét először eredetileg 2013-ban osztotta meg esszé formájában, a Strike! radikális magazinban. A munka világáról alkotott elképzelése nagy érdeklődést váltott ki, majd 2018-ban megszületett a Bullshit Jobs: A Theory című könyv. Két évvel később pedig magyar nyelven is elérhetővé vált a kötet Bullshit munkák címmel, a Typotex Kiadó gondozásában. Bár ez egy társadalomtudományi könyv, bárki nyugodtan elolvashatja, ugyanis a szerző könnyed, ismeretterjesztő stílusban járja körül a témát, amelyet sokszínű példákkal illusztrál.
Mivel a különféle munkák hasznosságát nem tudjuk objektíven megítélni, ezért Graeber a kutatása során brit és holland munkavállalókhoz fordult, akik körében 20% és 40% között volt a saját munkájukat értelmetlennek és feleslegesnek érzők aránya.
A bullshit munkák típusai és ismérvei
David Graeber koncepciójában a bullshit munka olyan felesleges és értelmetlen, ún. „kamu” munkaköröket jelöl, amelyek haszontalanságának és gyakran kártékony jellegének maguk a munkát végző egyének is tudatában vannak. A jelenség elnevezése pedig szándékosan ilyen provokatív és vulgáris, hogy minél nagyobb figyelmet kapjon ez a társadalmi-gazdasági probléma. A bullshit munka egyik legfőbb ismérve az, hogy még az adott munkakört betöltő személyek sem tudják megindokolni a létezését. Továbbá igencsak értelmetlen tevékenységre vall az is, hogy ha a munkavégző eltűnne, azt valószínűleg senki sem venné észre.
Az amerikai antropológus a bullshit munkáknak öt fő típusát különbözteti meg: biodíszletek, hiénák, kármentők, alibimunkások és hajcsárok. A biodíszletek csupán azt a cél szolgálják, hogy a feletteseik vagy a vendégeik fontosnak érezzék magukat, ennek tipikus példái az adminisztratív asszisztensek, a lakájok vagy éppen a recepciósok. A hiénák már sokkal láthatóbbak, hiszen a munkáltatóik nevében megtévesztenek vagy megkárosítanak másokat, ide sorolja Graeber például a vállalati jogászokat, a telemarketingeseket és a lobbistákat.
A kármentők szerepe kimerül abban, hogy ideiglenesen megoldanak egy véglegesen megszüntethető problémát, ilyen tevékenységet végeznek például a rossz kódot kijavító programozók vagy a légitársaság pultja mögött álló dolgozók, akik megnyugtatják a hiányzó poggyász miatt idegeskedő utasokat. Az alibimunkások feladata az, hogy azt a látszatot keltsék, hogy valami hasznos dolog történik, ezt teszik például a felmérés adminisztrátorok vagy a vállalati megfelelőségi tisztségviselők. A hajcsárok – például középvezetők – irányítják az alkalmazottakat, vagy további olyan munkát találnak ki nekik, amire abszolút nincs szükségük.
Egyáltalán miért létezhetnek a bullshit munkák?
Valószínűleg most már bennetek is felmerült a kérdés, hogy egyáltalán miért létezhetnek bullshit munkák, ha semmilyen értéket nem teremtenek. Először is fontos kiemelni, hogy a példaként említett szakmák és munkakörök nem feltétlenül értelmetlenek, mert előfordulhat, hogy te mint dolgozó úgy érzed, hogy igenis hasznos tevékenységet végzel, és szereted a munkádat. Nem minden vállalati jogász, hivatalnok, marketinges vagy akár asszisztens illik a bullshit munkavégző kategóriájába.
David Graeber elsősorban azzal magyarázza a felesleges munkák létezését, hogy ezek a munkahelyek nagyrészt a magánszektorban találhatók annak ellenére is, hogy elméletileg a piaci versenynek ki kellene szorítania az értelmetlen tevékenységeket. Emellett a fogyasztói társadalomban egyre növekednek az igények, így a szolgáltatói szektor is folyamatosan bővül.
Továbbá felmerül az a probléma is, hogy a vezető pozíciót betöltő munkáltatóknak alárendelt alkalmazottakra van szükségük ahhoz, hogy fenntartsák hatalmukat. A munkáról pedig hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mintha a karrier, az anyagi javak halmozása vagy a szamárlétra megmászása határozná meg, hogy mennyit is érünk az életben. A társadalom, a gazdaság, sőt még az oktatási rendszerünk is ezt az elképzelést erősíti bennünk, hogy tegyünk meg mindent a sikerért, és legyünk hasznos tagjai – adófizetői polgárai – a rendszernek.
Remélem, érdekes volt számotokra ez a cikk. Ha felkeltette az érdeklődéseteket a téma, és szeretnétek alaposabban megismerni a bullshit munkák jelenségét, akkor nagyon ajánlom nektek David Graeber könyvét, valamint a Nem azért, de… podcast munkáról szóló epizódját.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok!
Csányi Beatrix vagyok, a PTE-BTK kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatója. Az írás és a művészet régóta része az életemnek, így nagyon örülök neki, hogy a PEM szerkesztője lehetek. Szabadidőmet szívesen töltöm olvasással, rajzolással és nyelvtanulással. Ha nem vagyok elérhető, vagy a macskám alszik a telefonomon, vagy éppen a legújabb szuperhősfilm vetítésén ülök. Remélem, a cikkeim között találtok érdekes olvasnivalót.