Egy könyv nem csak borítók és lapok összessége. Van benne valami varázslatos, amikor az ember kinyitja. Amikor olvastam, mindig úgy éreztem, egy új világba lépek be, és egy könyv meg tud védeni minden problémától. Tudjuk, hogy a könyveknek Mátyás király idején is óriási értéke volt. Nemcsak a gyönyörű arany borítók miatt, hanem sokkal jobban becsülték a szellemi értéket, mint manapság. Egyre jobban a közösségi médiára hagyatkozunk, inkább valóságshowkra van igény, mint érdekes könyvekre. Pedig úgy gondolom egy Örkény Egyperces novella után ugyanolyan vicces-ha nem viccesebb-tud lenni, mint egy Való Világ Házasodik a gazda, vagy mint a tehetségkutatók, amiket az Faktorból kiindulva inkább a mentorok balhéjai miatt néznek, nem a tehetséges énekesekért.
Könyvek nélkül a világ
Attól félek, hogy el fogunk jutni arra a szintre, hogy a szakirodalmakon kívül nem is lesz nyomtatott könyv és a múzeumokban fogják mutogatni őket. Az emberek el fogják veszíteni a kritikai gondolkodásra való igényüket és nem fogják tudni, mennyire fontos az olvasás. Az a könyv, amit be fogok mutatni azért is rendkívüli, mert véleményem szerint mindenkit gondolkodásra sarkall.
Mielőtt nekiálltam a könyvnek
Magyar emelt érettségire készültem. Már 11.-ben tudtam, hogy magyar emeltet szeretnék. Nagyon sokan féltettek tőle, az én iskolámban előttem nem tettek sikeres magyar emeltet. Viszont én úgy voltam vele, hogy ebben a sok bizonytalanságban is egy valami biztos: végig fogom csinálni, bárki bármit mond. Borbély Szilárd Nincstelenek című könyve az egyik legnehezebb történet volt, amit végig kellett olvasnom, de a mai napig úgy gondolom, teljes mértékben megérte.
Az alapsztori
Egy fiúról szól, az ő perspektívájából láthatjuk a mélyszegénységet, a kommunizmust és a hozzá való viszonyulást a faluban. Bemutatja az akkori gondolkodást, és azt, hogy Magyarország mégsem volt mindenki számára a legvidámabb barakk, és az egyenlőség egyenlőtlenséget szült.
Állatkínzás
Ez a regény rendkívül megedzi az ember lelkét. A valóságot írja le nyersen, nem köntörfalazva. Az állat és ember viszonnyal sincs másképp. Az állatokat nem szerették, csak hasznuk volt belőlük. Nemcsak arra gondolok, hogy a tyúkot a tojása, a libát a tolla miatt kihasználták. Érzelmileg is használták őket manipulálásra. Nem szerették, ha a gyermekeknek álmaik voltak, azt meg főleg nem, ha beszéltek róla. Így szó szerint a macskán csattant, ha a gyermek álmodozni mert.
Visszahúz a falu
A kisfiú családja zsidó, ráadásul az apja politikai nézete miatt nem talál munkát, és az anyja is alig tud pénzhez jutni. Hiába van édesapjának becsületes szakmája, el kell menniük a faluból, pontosabban menekülniük kell, hogy esélyük legyen megélni. Viszont a többi falusi ezt nem akarja hagyni. Nem azért, mert annyira hiányoznának. Szó sincs róla! Egyszerűen nem akarják, hogy jobb legyen nekik. A “ha nekem is rossz, másnak se legyen lehetősége a kitörésre” hozzáállásra láthatunk kitűnő példát. Vajon sikerül-e kitörni a faluból? Ha elolvassátok a regényt, megtudjátok.
A messiás
A regény remekül megmutatja azt, hogy mennyire kiveszett a faluban a hit. Görbe tükröt mutat a kereszténységnek. Mintha csak azt akarná üzenni: minek a remény a reménytelenség földjén. Bár itt is van egy Messiás. Folyton gúnyt űznek belőle, de próbál ő is megélni, ahogy tud, kisebb alkalmi munkákból.
Zsidókhoz való viszonyulás
A zsidókhoz a kommunizmus után is rosszul viszonyultak a faluban, teljesen elfogadható volt a többi szülő számára az, hogy a zsidó kisfiút mindenféle szitokszóval illették. Ezt a részt nagyon aktuálisnak tartom, mai napig hódítanak a zsidó viccek például.
Bántalmazás
A gyermek bántalmazása teljesen elfogadható volt a faluban. Kilátástalan volt a helyzet, a gyermek hibát vétett, a szülőknek rossz hangulatuk volt, már ennyi is elég volt hozzá. Ami pedig még ennél is feltűnőbb volt, az nem más, mint a kisfiú édesanyjának hangulatváltozása. Az egyik pillanatban a düh sugárzik belőle, majd megkérdi gyermekét, hogy nem akar-e egy kis cukrot enni. A bűntudatot viszont még édesség és egyéb lekenyerezési stratégia sem tudta eltüntetni.
Kinek is ajánlom a könyvet? Aki szeretné a szókincsét fejleszteni, illetve magyar emeltre készül, annak mindenképp. Ilyen esetben az írásbelin és szóbelin is szerepelhet: például betelhetik Borbély Szilárd regényét a műveltségi feladatsorba, ha pedig szóbeli tétel lesz, figyeljetek a megadott szempontokra a könyv olvasásánál! Azoknak is ideális könyv lehet, akiket érdekel a kommunizmus, valamint a második világháború utáni korszak, illetve akik szeretnek több társadalmi problémáról olvasni. Viszont én olyan egyéneknek ajánlanám leginkább a könyvet, akik lelkileg elég erősek hozzá. Azoknak pedig még jobban, akik meg szeretnék ismerni, milyen hatással lehet egy emberre, ha visszahúzzák.
PEM