Az öt legjobb munkahelyi szitkom – Ahol te is szívesen dolgoznál

Tombol a nyár, pihenés, buli, szórakozás, vagy éppen nyári munka, és néha persze azért belefér egy-egy rész sorozat is.

Akárhogy is legyen, hogy ha megjött a kedved a kellemes munkahelyi légkörhöz 20-25 perces epizódok formájában, de szeretnél közben jókat nevetni, akkor ez a lista neked szól.

Office (The Office) (US)

Sokaknak az Office amerikai változata az első, ami beugrik, ha munkahelyi komédiáról van szó. A kilencévados sorozat elsősorban a tengerentúlon vált népszerűvé, ahol majdnem tíz évvel a finálé után is töretlen népszerűségnek örvend. Jellegzetessége a mockumentary (ál-dokumentumfilmes) stílus és az ikonikus, már-már karikatúraszerű szereplők (Minden bizonnyal te is találkoztál már Michael Scott-mémekkel, még akkor is, ha nem is tudtál róla).

A sorozat készítői közt kiváló komikusok egész gárdája található meg, gondoljunk csak az eredeti, brit változatot jegyző Ricky Gervais-re, az Office mellett a The Good Place-t és a Városfejlesztési osztályt is jegyző Michael Schurre, a szereplők közül pedig Steve Carellre vagy Mindy Kalingra. Az Office tehát kétségkívül maradandót alkotott és a mai napig etalon az irodai vígjátékok körében.

Dokik (Scrubs)

A Dokik egy különleges és vígjátékokra nem jellemző környezetben játszódik: J. D. és legjobb barátja, Turk medikusokként kerülnek a Sacred Heart Kórházba, ahol új és ismeretlen kihívásokkal kell szembenézniük. A Scrubsra joggal tekintenek a klasszikus „kórházas sorozatok” paródiájaként, a jellemkomikum ebben az esetben is a csúcsra van járatva, és a megszokottól eltérően a betegek szerepe szinte jelentéktelen.

A kórház dolgozóin és az köztük lévő interakciókon van a hangsúly, akik közt találunk fiatal, csinos, ambiciózus medikát, életrevaló, eszes, de néha okoskodó nővért, arrogáns főorvost és furcsa mindenest is. A sorozatot igazán színessé a J. D. képzeletében lezajló jelenetek teszik, ahol a készítők egyáltalán nem riadtak vissza az abszurditástól, a Dokik igazi erőssége azonban az, hogy mindig pont jól egyensúlyozik a komikus és drámai jelenetekkel.

Mythic Quest

A lista legfrissebb sorozatának cselekménye a címben szereplő videójáték körül forog. A pilotban épp egy nagy mérföldkőhöz ér a videójáték-stúdió, hiszen egy új bővítést készülnek piacra dobni az akkor már nagy népszerűségnek örvendő játékhoz. A különleges témaválasztásban éppen az a szép, hogy lehetünk akár laikusok, akár jártasabbak a videójáték-világban, a Mythic Quest mindenki számára egyformán élvezetes.

Charlie Day és Rob McElhenney neve ismerősen csenghet, hiszen a Mythic Quest mellett nekik köszönhetjük a Felhőtlen Philadelphia című sorozatot is, aminek a stílusa ugyan csak nyomokban, de itt is felfedezhető, főleg mivel a sorozat egyszerre tud „PC” lenni és gúnyolódni rajta.

Az eddigi két évad mindegyikében van egy-egy külön epizód is, ami egy a fő cselekményhez lazán kapcsolódó, de független történetet mesél el, ezeket a kritikusok különösen dicsérték. Emellett a Mythic Quest alkotóinak sikerült összehozni a COVID-19 járvány egyik legemlékezetesebb karanténepizódját is.

Superstore – Az agyament műszak (Superstore)

A Dokik mellett a másik kakukktojás, mivel a Superstore sem irodában játszódik, hanem egy klasszikus amerikai áruházról és dolgozóiról szól, ami elsőre ugyan nem tűnhet valami izgalmasnak, de Justin Spitzer (aki egyébként korábban dolgozott a The Office-on és a Dokikon is) egy igazi mesevilágot teremt a Cloud 9-ban, ahol a humor forrása gyakran tényleg annyi, hogy egy ilyen helyen bármi megtörténhet. Ha csak a pár másodperces átvezető bevágásokat nézzük, már azok is mosolyt csalnak az ember arcára, de a Cloud 9 dolgozói, ez az egyedülálló, kicsit különc, de abszolút szerethető társaság adja a sorozat lelkét.

A cselekményben végig jelenlévő szerelmi szál a két főszereplő között nem klisés és van benne valami különleges életközeliség. Emellett több komolyabb probléma is előkerül az évadok során, mint például a gyermekvállalás, bevándorlás, felnőtté válás, karrierépítés, érvényesülés egyedülálló anyaként, és ami igazán üdítő, hogy a készítők nem félnek viccelni ezekkel, és sohasem ízléstelenül teszik ezt.

Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation)

Az Amy Poehler főszereplésével készült sorozat egy képzeletbeli önkormányzat városfejlesztési osztályának mindennapjaiba enged betekintést. Végigkövethetjük, ahogy az ambiciózus Leslie Knope igyekszik teljesíteni az álmát és nőként próbál érvényesülni a közigazgatás világában. A sorozatot az elején sokan az Office-hoz hasonlították, főleg az itt is megjelenő „ál-dokumentumfilmes” stílus miatt, meg persze azért, mert a készítők közül sokan az Office-tól érkeztek, de a hét évad során a „Parks&Rec” kétségkívül megtalálta a hangját. Ez a csapat szerethető és sokkal élőbb figura igazán belopta magát a szívünkbe, és a sorozat sok tekintetben felül is múlta a sokkal „bezártabb” (helyszínt vagy a szereplők kidolgozottságát tekintve) elődjét.

Egyébként kevesen tudják, de ez a sorozat hozta meg az igazi áttörést a ma már igazi hollywoodi sztárnak számító Chris Prattnek, akit a sorozat készítői eredetileg csak epizódszereplőnek szántak, de annyira jól hozta az aranyosan esetlen Andy szerepét, hogy végül a sorozat egyik leginkább szerves részévé vált.

+1: Munkaügyek

A Munkaügyek egy lényeges dologban különbözik fent említettektől: magyar gyártású sorozatról van szó. Ez azonban ne riasszon el senkit! A forgatókönyvet író Litkai Gergely, Kovács András Péter, Hadházi László neve ismerősen csenghet, de a szereplők között találhatjuk Mogács Dánielt és Mucsi Zoltánt is. Utóbbi olyan emlékezetesen alakította a hipochonder Tóth Jánost, hogy később egy saját spin-offot is kapott.

A fiktív munkaügyi hivatalban játszódó széria ugyan nem éri utol az amerikai nagy költségvetésű sorozatok szintjét, mégis kifejezetten szórakoztató alkotásról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a sorozat hat évadot élt meg.