A karácsony közeledtével egyre több ember számára válik fontossá az adományozás. Azonban az már nehezebb kérdéskör szokott lenni, hogy kinek is ajánljuk fel a segítségünknek. Vajon tárgyi adományról legyen szó, vagy anyagilag támogassuk az általunk kiválasztott szervezetet vagy rászorulót?
Talán minden Pécsi Egyetemista találkozott már a MancsRanch nevével, és lehet, hogy ismeri a lakóit is. Fejes Rózsával, a MancsRanch alapítójával beszéltem az állatokról, és arról is szót ejtettünk, hogy mivel tudnánk segíteni a szervezet működését.
Kedves Rózsa! Hálásan köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! A MancsRanch-et sokan az állatairól ismerik, azonban ennél sokkal sokrétűbb az alapítvány működése! Miket képvisel a szervezet?
Fejes Rózsa: Alapítványunk névadója Mancs kutyusunk, akinek nagyon fontos feladata van: KRESZ-t oktat gyerekeknek. A Mancs Programot anno óvodás és kisiskolás gyerekek számára találtam és fejlesztettem ki. A tanulás velünk teljesen más módon történik egy hagyományos tanórához képest. Könnyed, játékos, interaktív módon tanítunk. Tevékenységünk szerencsére egyre nagyobb ismertségnek örvend. Az elmúlt években az ország számos pontján megfordultunk már, sőt külföldre is hívnak minket.
A foglalkozás keretében a kicsik szinte észrevétlenül sajátíthatják el az őket érintő közlekedési szabályokat és ismerhetik meg a mindennapos közlekedésben fontos KRESZ táblákat. Egy gyorsan megtanulható, fülbemászó dalunk is van, amely magában foglalja azokat a közlekedési szabályokat, amelyeket aztán együtt elsajátítunk. Az egész mozgatórugója pedig Mancs kutyusunk, egy nagyon okos és kedves Jack Russell terrier, aki állati komolyan veszi a feladatát. Az óra során a gyerekekre játék-KRESZ táblákkal történő frizbizés is vár – természetesen Mancsival -, valamint KRESZ fogócska is!
Alapítványunkkal emellett sérült gyermekek és felnőttek számára terápiás célú foglalkoztatásokat is tartunk. Több szívmelengető sikerélményünk volt már nehezen barátkozó, zárkózott fiatalokkal, felnőttekkel. Állataink közelségének, kedvességének varázsa van.
Tarajos sül, pihe-puha plüssök, borz, mókusok, és még sorolhatnám a csipet-csapat seregletét. Tudnál mesélni róluk? Hogyan kerültek hozzád a mentett, elárvult kis jószágok?
Fejes Rózsa: A MancsRanch-en több mentett állat is él. Mellettük vannak olyan lakóink is, akiket támogatóktól kaptunk azért, hogy itt békében élhessenek, és a többieket pedig alapos utánajárással, a lehető legjobb tenyésztőktől szereztük be.
Mentett lakóinkra visszatérve, törpe csacsink, Kókusz, lefogyva, betegen, szörnyű állapotban került hozzánk. Idővel egy hófehér, kedves és ragaszkodó csacsivá vált, aki imád a többiekkel bandázni. Törpe lovaink, Fülöp, Mimóza, Mia és Táltos is mind a négyen mentettek. Nekik is olyan sanyarú sors jutott korábban, amikről nehéz beszélni. Fülöpöt – aki egy meseszép póni és a gyerekek kedvence – a vágóhídról hoztuk el. Mimózát súlyosan bántalmazták. Cuki Muki, a borzocskánk elárvult, miután a családját levadászták. Hatósági engedéllyel végül nálunk maradhatott, és nagyon a szívünkhöz nőtt. Neki az egyik legjobb barátja Morpheus, a hatalmas cane corso kutyánk lett.
Állataink mindannyian harmóniában élnek egymás mellett, és ez nem túlzás. Itt tényleg együtt játszik borz és kutya. Közösen kergetőzik alpaka és nandu. Békében együtt eszegetnek és élnek kenguruk, nyuszik, mókusok vagy kecskék és pacik. Számunkra ők egyébként mind gyerekek. Minden róluk szól és körülöttük forog.
A MancsRanch-en a látogatás is teljes mértékben az állatokról szól, ugyanis naponta legfeljebb három családot, baráti társaságot, látogatót fogadunk, hogy az állatok ne legyenek leterhelve. Fontos, hogy hozzánk kizárólag előzetes telefonos időpontfoglalással lehet jönni. Látogatóink testközelből ismerkedhetnek meg állatainkkal és a legfontosabb tudnivalókkal, érdekességekkel.
Hogyan tudjuk segíteni a MancsRanch működését?
Fejes Rózsa: Mindenfajta segítségnek nagyon örülünk. Önkéntes munkára is szívesen várunk bárkit, aki úgy érzi, nem riad vissza az állatok és környezetük tisztán tartásával járó fizikai munkától és egyéb feladatoktól. Tárgyi vagy élelem felajánlásokat előzetes telefonos egyeztetést követően tudunk fogadni. Ehhez weboldalunkon összeírtuk, melyikük milyen zöldséget, tápot, egyéb eleséget eszik.
Nagyon hálásak vagyunk azoknak is, akik a december 23-ig tartó közösségi adománygyűjtésünket támogatva segítenek. Az Adjuk Össze felületén minimálisan 1000 Ft adható. Nekünk a tervezhetőség miatt – az önkéntesség mellett – jelenleg a pénzbeli adományok jelentik a legnagyobb segítséget, mivel a kapott felajánlásokkal egész télen tudunk gazdálkodni.
2020-tól alapítványunk adó 1% felajánlásokat is fogadhat. Január elsejétől május 20-ig ilyen módon is egyre többen támogatják szervezetünket – közöttük dolgozó fiatalok is – amiért szintén nagyon hálásak vagyunk!
A jövőre nézve milyen terveitek vannak? Ebben a kérdésben arra is kíváncsi vagyok, hogy a koronavírus-járvány milyen hatással volt a működésetekre? Mit tanított Nektek ez az időszak?
Fejes Rózsa: 2021-ben a járvány minket is utolért. A családomat, engem és a korlátozások által a szervezetet is, szóval mi már egy olyan évnek is örülnénk, amiben végre lezárások nélkül, szabadon dolgozhatunk. Tavaly novembertől az állatokkal hosszú hónapokat töltöttünk nulla bevétel mellett. Tartalékainkat felélve, kizárólag támogatóinknak hála bírtuk ki nyitásig. Így bizony nem könnyű sem civil szervezetet, sem állatotthont vezetni. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, hiszen nagyon sokan szeretnek és támogattak, támogatnak minket.
A bezárások egyébként az egész civil szektorban rávilágítottak a hibákra, hiányosságokra. Vegyük például a pénzügyi tartalékot és a forrásteremtést, amik nélkül lehetetlen átvészelni egy komolyabb válságot. Tudomásunk szerint nem készült kimutatás arról, hány civil szervezet tűnt el működésképtelenség miatt a járvány kezdete óta, de valószínűleg nem csak egy vagy kettő. Mi igyekeztünk idén is fejlődni, de mivel a járványhelyzet újra és újra közbeszól, sajnos 2021-ben sem az ötleteink, terveink megvalósításán volt a hangsúly. Majd talán jövőre. Most állataink a legfontosabbak!
A segítség minden szinten megtalálja a helyét, és a pihe-puha közösségnek is hatalmas szüksége lehet rá. Lehet, hogy nem tudnak emberi nyelven beszélni hozzánk, de a szeretetnyelvük emberfeletti lesz!
Nehezen veszed rá magad az adományozásra? Kattints ide!
Goszpodinov Emese vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Kaposvári Képzési Központ másodéves Radiográfia hallgatója. Az InfoZió magazin szerkesztője, és a Pécsi Egyetemisták Magazinjának cikk írója vagyok. Ezenkívül kettő éve munkálkodok a Képzési központunk Küldöttgyűlési Tagjaként. Sosem okozott gondot, hogy utána kérdezzek dolgoknak, és az sem, ha egy interjúalanyt kellett felkeresnem, és interjút készítenem vele. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a PEM tagja lehetek, és kíváncsian várom, mit hoz a jövő!