November 25-e egy szokványos napként zajlott a PTE BTK–TTK Campusán, azonban alighogy a téli sötétedést követően kiürült az épület, este hatkor egy különleges detektív nyomozás vette kezdetét az Aulában. Az Élőszereplős Cluedo nevű esemény a TTK Mentorklub és a TTK HÖK szervezésében jött létre, ahol egy előzetes jelentkezést és regisztrációt követően kezdetét vette egy nem mindennapi gyilkosság utáni nyomozás az erre kialakított szabadulószobákban.
De mi is volt pontosan ez az esemény, hogyan zajlott, kik nyerték, és hogyan érezték magukat a résztvevők? Jelen cikkünkben ezekről fogunk részletesebben beszámolni.
Mi is az a cluedo?
A Cluedo eredetileg egy logikai társasjáték, ahol egy bűntényt kell detektív módon kinyomozni, rájönni arra, hogy ki lehet az elkövető. A játék neve eredetileg az angol clue szóból származik, ami kulcsot jelent, míg a ludo pedig a latin játszani igéből származik – ennek a két szónak az összevonásából jött létre a Cluedo, aminek mára már számos változata ismert.
A csütörtöki eseményen is nagy szerep jutott a kulcsoknak, hiszen azok megismerésével lehetett megoldani a rejtélyt, amiket a csapatok a szabadulószobák teljesítésével vihettek véghez. A 4-6 fős csapatok a szabadulószobákban közösen megoldva a feladatokat tudtak rálelni a helyes megoldásokra – a tét hatalmas volt, hiszen azon kívül, hogy rá kellett jönniük a gyilkosság okára, a gyorsan és eredményesen végző csapatot nyereményben is részesítették.
Minden csapatnak összesen négy nyomra kellett fényt derítenie, amik a különböző szobákban voltak elrejtve, amiknek a kialakítása a biológia, a kémia, a fizika, a matek-informatika, valamint a földrajz intézetek támogatásával és aktív részvételével zajlott.
A történet
A krimiolvasmányba illő kerettörténet szerint az idei évben alapított Innovációs Természettudományi díjat az I. ITD konferencia keretén belül adták át a TTK–BTK Aulában, ahol a nyertes egy bizonyos Dr. Juliette Clairet lett, aki a párizsi egyetem professzora volt. A professzort a köszönetnyilvánító beszéde közben életét vesztette. Ezt követően vette kezdetét a nyomozás, aholis a résztvevő csapatok feladata volt, hogy a szabadulószobákban elrejtett nyomok és utalások alapján tisztázzák a gyilkos kilétét, a gyilkos eszközét, illetve magát az indítékot is.
A nyomozás
Az elegáns öltözetben jelenlévő résztvevőkből előzetesen kerültek kialakításra a csapatok, akik feladata volt, hogy a négy szabadulószoba feladványait közösen oldják meg, és apró mozaikdarabkákból felvázolhassák a gyilkosság teljes történetét. 19:00-kor vette kezdetét a csapatok versenye a különböző szabadulószobákban, ahol nem volt elég pontosság, gyorsnak és jól szervezettnek is kellett lenni.
Egy szabadulószoba megfejtésére maximum 30 perc állt rendelkezésre a játékosoknak, két szabadulószoba között pedig 15 perces szünetek voltak, ahol ki tudták fújni magukat egy rövid ideig a csapatok, valamint a szervezők a jó hangulat érdekében különböző meglepetésekkel készültek a hosszabbra nyúló szünetek esetére is.
A szervezők munkáját dicséri, hogy semmilyen csúszás nem következett be a program során, így a meghirdetett eseményben írt időkeretet maximálisan betartva végül 23:15-kor ért véget az utolsó szabadulószoba is. Ezt követően vette kezdetét a győztes csapat kihirdetése és a nyeremények átadása. A résztvevő 12 csapat közül végül az NCIS: TTK csapata lett az első helyzet. Ezúttal is gratulálunk nekik!
Végezetül pedig a szervezőket kérdeztem, hogy mit gondolnak az eseményről, milyen tapasztalatokat szereztek a program létrejötte és szervezése során, valamint hogy mégis honnan jött az ötlet a nem mindennapi háttértörténetre vonatkozóan.
Béres András: Nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítani a rendezvényt. Az elején még kicsit idegennek hatott, de amint láttam, hogy sorra készülnek el a dolgok, megkaptuk az engedélyt, egyre jobban magával vitt az egész. Az estét megelőző pár napon nagyon sok dolog derült ki, amin változtatni kellett, így eléggé elfáradtunk, de amikor már ott voltunk a hallgatótársainkkal, minden kétségem elmúlt. Az este folyamán én és Vivi feleltünk azért, hogy minden a megálmodott módon menjen, közben beszélgettünk mindenkivel. és nagyon jó volt, hogy mindenki élvezte, amit kitaláltunk.
Lukács Panna: Valami olyasmi eseményen gondolkodtunk, ami egyszerre szórakoztató és oktató jelleggel is bír – ehhez pedig a szabadulószoba tűnt a legjobb ötletnek. A történet csomó kiforratlan koncepció, ötletelés közben jött, hogy egy tudományos konferencia díjátadójának világát alkossuk majd meg, főleg, hogy a TTK-n ezt minden szak hallgatója a magáénak érezhesse, egyformán illeszthető legyen mindenkihez, illetve a karakterek is úgy lettek kitalálva, hogy minden szakhoz legyen vonatkoztatva.
Az eseménynek szerintem különösen adott egy sajátos világot, hogy valóban eljátszottuk a konferencia szituációját, dékán úr is mondott egy rövid beszédet, illetve a halálesetről és a bizottsági tagok őrizetbe vételéről is nagyon jó visszajelzéseket kaptunk – volt, akit sikeresen össze is zavartunk, hogy jó rendezvényre érkezett-e, mert nagyon valóságosnak tűnt a konferencia díjátadó.
Rengeteg segítséget és támogatást kaptunk mind egymástól, mind a HÖK-től és oktatói részről is többen hozzájárultak, hogy minden megfelelően működjön, szóval abszolút csapatmunka volt, és biztos nem az utolsó mentor klubos rendezvényünk. Tőlem rengetegen kérdezték, mikor lesz a következő ilyen alkalom, és ez a lelkesedés és öröm rengeteg energiával tölt el minket. Sőt, a történet folytatásának alapötlete is már megszületett…
Illetve egy, a szervezőktől független résztvevő is kifejtette számomra a véleményét az eseményről:
Tornay Bánk Ádám: Izgatott voltam, milyen lesz a program, és nagyon jól éreztem magam az első perctől kezdve. Nagyon jó élményeim voltak eddig is a szabadulószobák világából, és az estével ezek csak tovább gyarapodtak. A legjobban tetszett, hogy meg volt teremtve hozzá az alap légkör, ami nagyban segítette az átélést, kezdve azzal, hogy esti program az egyetem berkein belül elegáns öltözetben, folytatva a ráhangoló nyitójelenettel, egészen az akár jelmezbe is öltözött szereplőkig. Nehéz összerakni jó szabadulószobát, épp ezért le a kalappal a szervezők előtt. Nagyon nagy hiba lenne, ha a jövőben nem szerveződne több ilyen est. Elképesztően jó, hogy a mi egyetemünkön is elindult ez a kezdeményezés, és nagyon várom már most a következő ilyen lehetőséget.
A pozitív visszajelzések tükrében a TTK Mentorklub és az esemény szervezői úgy látják, hogy mindenképpen szeretnének a közeljövőben ehhez hasonló programokat szervezni az érdeklődők számára.
Vlasics Bálint vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi karának, valamint a Bölcsészet- és Társadalomtudományi kar földrajz–történelem osztatlan szakos hallgatója. Pécshez már gyerekkorom óta kötődők – régóta lenyűgöz ez a város, és a benne rejlő lehetőségek. Elsősorban pécsi érdekességeket szeretnék bemutatni, másfelől viszont igyekszem kihangsúlyozni a mindennapjainkban rejlő meglepő tényeket, motívumokat, és különlegességeket Számotokra.