November 16-án ünnepeljük a tolerancia nemzetközi napját. A kezdeményezés az UNESCO által jött létre, 1995-ben, ami a tolerancia éve volt. Célja hogy felhívja a figyelmet a tolerancia fontosságára olyan területeken, mint az oktatás, politika, vagy más színtereken. Úgy gondolom, hogy nagyobb reklámot kéne csinálni ennek a napnak, hisz olyan globális problémákat vet fel a tolerancia hiánya, amit a szőnyeg alá ugyan söpörhetünk, de attól még nem oldódik meg.
Mi is a tolerancia?
Habár a toleranciának több megfogalmazása létezik, egy valamiben szinte mindegyik egyezik: A türelmességet hangsúlyozza az egyén felé, illetve az elfogadását. A definíciók különösen a vallást hangsúlyozzák. Nem mindenki érthet például egyet a katolikus kereszténységgel, sem a buddhizmussal, de azt megteheti, hogy ha mondjuk a legjobb barátnője buddhista, azt elfogadja, és tiszteletben tartja. Nem csinál viccet a vallásából, mert tudja, hogy érzékenyen érinti, tehát ezt nevezzük vallási toleranciának. Viszont lehetünk toleránsak például egy fogyatékkal élő, vagy mondjuk egy diszlexiás egyénnel szemben is, tehát elfogadjuk a másságát, és nem teszünk újabb terhet a vállára. Összességében a tolerancia valamilyen eltérő tulajdonság elfogadását jelenti.
Nyelv és tolerancia
Érdekes kérdésnek tartom azt, hogy az emberek mennyire toleránsak az emberek más nyelvekkel, nyelvjárásokkal kapcsolatban, valamint azt is ide venném, hogy mennyire toleránsak az emberek a beszédhibákkal kapcsolatban. Valamennyi fejlődés tapasztalható ezzel kapcsolatban az évek során. Trianon után mikor odacsatolták egyáltalán nem voltak toleránsak azokkal, akik a magyar nyelvet használták. Ez valamennyire változott, viszont mai napig nem nézik jó szemmel, ha mondjuk valaki egy adott román területen magyarul beszél, viszont kétség kívül javult a helyzet a 2. világháború, vagy az 1. utáni állapothoz képest.
Internacionális nyelvi tolerancia
Sokan hallhattátok a következő mondatot: „Ahány nyelv annyi ember”. Modern világunkban kitárul a lehetőség azok számára, akik több nyelven tudnak. A munkáltatók számos lehetőséget kínálnak a több nyelven beszélő egyéneknek, legyen szinte bármilyen szféráról szó, de persze különösen turisztikában. Már csak az Erasmus, illetve más külföldi tanulási lehetőségekért érdemes. Tehát már nem csak tolerálja a társadalom a több nyelven való tudást, hanem egyenesen támogatja.
Fogyatékosság, tanulásban akadályozottság és a tolerancia
Én gyógypedagógus hallgatóként úgy látom, hogy nagyon keveset fejlődtünk ezen a területen. Még teljesen rendben van sok ember szerint utcán torok szakadtából haverjának a következőt ordítani: „Te értelmi fogyatékos”. Teljesen érthetőek a baráti viccek, viszont megkérdezném az ilyen emberektől, hogy mi van, ha pont egy enyhe értelmi fogyatékos megy szembe veled az utcán? Ő még felfoghatja. Sőt, ha nem is érti, érzi a szavad súlyát. Nem tudhatod, hogy az az ember mit élt át értelmi fogyatékossága miatt.
Tartottam felnőtt értelmi fogyatékosoknak már foglalkozást, és minden tiszteletem az övék, hogy még így is a maximumot tudják kihozni az életükből. Ezért gondolom, hogy az ilyen vicceket nemhogy népszerűsíteni, tolerálni sem kéne, valamint azzal hogy az értelmi fogyatékosokhoz való hozzáállás nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Szerencsére vakokkal, illetve süketekkel, sokkal toleránsabb a társadalom, valamint a mozgássérülteknél is.
A tanulásban akadályozott gyermekeknél viszont teljesen más a helyzet. A figyelemzavarosokat úgy bélyegzik lustának, hogy fogalmuk sincs, mi az, és még a tanárok sem veszik komolyan, valamint ő többségi tanár, hagyják békén a gyógypedagógiai marhaságokkal. A díszesekkel is ugyanez a helyzet. Nem értik, nem akarják megérteni de nem is tolerálják. Zaklatás áldozatai, mert betűt tévesztenek, nem írnak helyesen, vagy a matematikai készségük enyhén szólva nincs a toppon. De azt senki sem veszi tudomásul , hogy medicinális problémákról beszélünk.
BTMN-és a tolerancia
A gond az, hogy beilleszkedési, magatartási nehézségekkel küzdőket is könnyebb cikizni, mint tolerálni. Minek is utána nézni a problémának , ha az ember a saját sikertelenségét vetíti rá az ilyen emberekre. Pedig nekik inkább elfogadásra, szakmai segítségre lenne szükségük. Helyette viszont sok esetben mindent kapnak, csak azt nem .
Tolerancia a segítőkkel szemben
Ha valaki a segítő szakmában helyezkedik el, vagy ilyen pályán szeretne továbbmenni alap, hogy toleráns. De vajon az emberek is toleránsak velük? Sok szülő azt várja el, teszem azt a gyógypedagógustól, hogy varázsolják „normálissá” a gyermeküket, néhány tanár azt, hogy foglalkozzon csak a gyógypedagógus a gyerekkel, őt pedig hagyja békén, így nem is akarnak együttműködni velük.
Összességében az a véleményem, hogy a tolerancia még mindig sok helyzetben egy üres szó csupán. Szeretjük használni, de nem jelent semmi fontosat. Hangoztatjuk, de nem vagyunk toleránsak. Ezért is gondolom úgy, hogy több olyan kezdeményezésnek kéne lenni, ahol a toleranciára hívjuk fel a figyelmet. Nem lenne szebb egy olyan világ, ahol elfogadjuk a másik hibáját, és nem gúnyt űzünk belőle?
Képek: Kiemelt, Kép 1, Kép 2 ,
1 thought on “A tolerancia nemzetközi napja”
Comments are closed.