A panaszkodás kultúrája olyannyira beépült a hétköznapjainkba, hogy szinte minden beszélgetésben elhangzik néhány panasz akár mindkét fél részéről is. Észre sem vesszük, hogy olykor az interakcióink valódi panaszáradattá változnak, és oda sem figyelünk a másik mondandójára, csak szeretnénk kipanaszkodni magunkat egy rossz nap után. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miért panaszkodunk, valamint milyen előnye és hátránya lehet ennek, akkor tartsatok velem ebben a cikkben!
A panaszkodás mint kommunikációs rítus
A panaszkodás egy olyan interperszonális kommunikációs rítus, amely során megosztjuk a beszélgetőpartnerünkkel a különféle negatív élményeinket és gondolatainkat. Ez a cselekvés alkalmas arra, hogy kifejezzük az elégedetlenségünket, és felhívjuk a figyelmet a problémánkra, viszont nem vezet valódi megoldáshoz. A panaszkodás leggyakoribb témái közé tartozik az aktuális időjárás, a politika és a gazdasági helyzet, valamint az egyén egészségügyi állapota, emberi kapcsolatai, munkahelyi vagy iskolai nehézségei. Emellett előszeretettel megosztjuk egymással az apró bosszúságainkat is, mint például azt, hogy késett a busz, vagy barátságtalan volt velünk egy ügyintéző.
Miért panaszkodunk?
A kutatások alapján percenként legalább egy panasz elhangzik egy beszélgetésben, így érdemes megnéznünk azt, hogy milyen okai vannak a panaszkodásnak. Egyrészt a panaszkodás rítusa evolúciósan beágyazott, hiszen a negatív tapasztalatok és információk megosztása növelheti az egyén és a közösség túlélését. Az emberek valószínűleg már az őskorban is használták ezt a kommunikációs lehetőséget arra, hogy felhívják a figyelmet a veszélyre. Másrészt ha olyan szociális környezetben élünk, ahol megszokott, sőt akár elvárás is a panaszkodás, akkor öntudatlanul is beépül a mindennapjainkba. A szülői minták alapvetően meghatározzák, hogy milyen kommunikációs eszköztárral rendelkezünk.
Lehet a panaszkodás hasznos?
A panaszkodásról leginkább kellemetlen érzelmek és rossz élmények jutnak eszünkbe, azonban ez a cselekvés hasznos is lehet, ha nem visszük túlzásba. Általában jól esik, ha ki tudjuk beszélni a problémáinkat, így a panaszkodás segíthet a stressz és a feszültség csökkentésében. Viszont ez a hatás nem tart sokáig, mert a negatív tapasztalatok megosztása csak átmenetileg okoz megkönnyebbülést. A panaszkodás egy társadalmilag elfogadott kommunikációs rítus, hiszen a felhőtlen boldogsággal nem illik dicsekedni, de a közös problémáink és nehézségeink kapcsolódási pontot teremthetnek. Emellett az elégedetlenségünk kifejezésekor felhívhatjuk magunkra a figyelmet, és kiválthatjuk mások együttérzését is. Sajnos ezutóbbi könnyen átfordulhat áldozatszerepbe, ha folyton csak panaszkodunk.
A túlzásba vitt panaszkodás negatív hatásai
A panaszkodás alapvetően egy egészséges emberi cselekvés, azonban számos negatív következménye lehet annak, ha túlzásba visszük. Először is egy idő akár a manipuláció és a játszmák eszközévé válhat, mert magunkat előnyökhöz juttathatjuk, ha másokat rosszabb színben tüntetünk fel. A saját közvetített szenvedésünkkkel és elégedetlenségünkkel befolyásolhatjuk embertársaink viselkedését is. Továbbá a panaszkodás alkalmas a bújtatott dicsekvésre, amellyel könnyen kiválthatjuk a környezetünkben élők ellenszenvét. A gyakori panaszkodás megbélyegzéshez is vezethet, hiszen hamar ránk akaszthatja a közösség például az energiavámpír címkét. Emellett, ahogy a korábbi bekezdésekben olvashattátok, a negatív élményeink megosztása nem kínál valós megoldást, csak felhívja a figyelmet a probléma létezésére. A panaszkodást tekinthetjük egyfajta pótcselekvésnek is, amellyel a megoldáskeresést és a cselekvést halogatjuk.
Ha túlzásba visszük a panaszkodást, az hosszú távon frusztrálttá tehet minket, és negatívan hathat az önértékelésünkre. Hamar felhalmozódhatnak a megoldatlan problémák, amelyek rontják a teljesítményünket, növelik a stresszt, és állandó elégedetlenséget okozhatnak. A folyamatos panaszkodás a kritikus gondolkodás hanyatlásához, magányossághoz és egy sötét világkép kialakulásához is vezethet.
Hogyan panaszkodjunk kevesebbet?
A panaszkodás szerves része a kultúránknak, hiszen egy társadalmilag elfogadott kommunikációs rítus. Teljesen nem tudjuk száműzni az életünkből, bármennyire is szeretnénk, de a csökkentésére találhatunk módszereket. Egyrészt érdemes átgondolnunk, hogy miért panaszkodunk, milyen problémáink vannak, és azokat meg tudjuk-e oldani. Ha nincs ráhatásunk a panasz tárgyára, akkor csak a szemléletmódunkon tudunk változtatni, amiben sokat segíthet az önismeret és az öntudatosság fejlesztése. Másrészt elsajátíthatunk pozitív kommunikációs stratégiákat, amelyek helyettesíthetik a panaszkodást. A mindennapokban nem könnyű derűsen látni a világot, de például fókuszálhatunk arra a nap végén, hogy miért vagyunk hálásak, milyen apró örömök értek minket.
Bízom benne, hogy nemcsak érdekes, hanem hasznos információkkal is gazdagodtatok a cikk olvasásakor. A panaszkodás egy összetett társadalmi jelenség, a kommunikációs szokásainkon és a viselkedésünkön pedig nem lehet egyik napról a másikra változtatni. Éppen ezért fontos, hogy legyetek türelmesek önmagatokkal és másokkal is.
Ha szeretnétek hasonló témákról olvasni, akkor ide kattintva megtaláljátok a versengésről szóló cikkünket!
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5
Sziasztok!
Csányi Beatrix vagyok, a PTE-BTK kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatója. Az írás és a művészet régóta része az életemnek, így nagyon örülök neki, hogy a PEM szerkesztője lehetek. Szabadidőmet szívesen töltöm olvasással, rajzolással és nyelvtanulással. Ha nem vagyok elérhető, vagy a macskám alszik a telefonomon, vagy éppen a legújabb szuperhősfilm vetítésén ülök. Remélem, a cikkeim között találtok érdekes olvasnivalót.