A magyar labdarúgó-válogatott sikeres szereplésének okai

+1
1
+1
0
+1
1
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Múlt héten véget ért a 2021/22-es futballszezon Európában. Az idény zárása ezúttal nem egy Világbajnokság vagy Európa-bajnokság volt, hanem megkezdődött a Nemzetek Ligája 2022/23-as kiírása. A magyar labdarúgó-válogatott az “A” Divízió hármas csoportjában szerepelt, nem is akárhogy. A nemzeti csapat négy meccs után 7 ponttal áll az első helyen, megelőzve három korábbi világbajnokot, Németországot, Olaszországot, illetve Angliát. Ebben a cikkben igyekszünk bemutatni azokat a kulcstényezőket, amelyek a magyar válogatott kiemelkedő teljesítményének hátterében állnak. 

Mi változott az Európa-bajnoksághoz képest?

A tavaly nyári EB-n hasonló kaliberű ellenfelek ellen kellett pályára lépnie a magyar válogatottnak, sőt, a németekkel már akkor is találkoztunk, illetve az angol csapat is szembejött időközben a VB selejtezők során. Lényeges különbség volt azonban a tavalyi és az idei mérkőzések között, hogy a magyar csapat mennyire tudta befolyásolni a mérkőzés képének alakulását. Korábban sokkal inkább érződött az, hogy a pontszerzésekhez a jó alapjáték mellett szükség volt egy kis szerencsére is, illetve az ellenfél akarata érvényesül. Idén (az olasz meccset leszámítva) viszont a 30-40%-os labdabirtoklás ellenére is a magyar válogatott elképzelései szerint alakult a játék. 

Tavaly az EB-n a franciák és a németek elleni döntetlen során is bőven alulmaradtunk az xG-modell számításai alapján, idén viszont mindhárom pontszerzésünk során jobban szerepeltünk aktuális ellenfelünknél ebben a mutatóban. A várható gólok számában most a három találkozót tekintve 1,35-ös pluszban vagyunk, tavaly a német és francia meccset számítva pedig 2,9-es mínuszban álltunk. Röviden: kevesebb és rosszabb minőségű helyzeteket engedtünk a rivális csapatoknak, miközben a támadójátékon is sikerült javítani. De mi áll ennek a hátterében?

Taktikai felkészültség

A magyar csapat alapvetően egy 3-4-2-1-es játékrendszert alkalmaz, amelyben a kulcs a stabil védekezés. Amikor az ellenfél birtokolja a labdát, Marco Rossi csapata ötvédős rendszerre vált, rákényszerítve az ellenfelét a szélen való játékra. Emberfogás tekintetében is bőven tudnak gondot okozni a magyar játékosok. A középpályán Nagy Ádám, Schäfer András vagy Callum Styles nagyszerűen tudtak olyan játékosokat semlegesíteni, mint Jude Bellingham, Declan Rice vagy éppen Joshua Kimmich.

De a védelem sem hagyott sok területet az ellenfelek támadóinak, olyan BL-győztes játékosok maradtak szinte láthatatlanok, mint Mason Mount vagy Kai Havertz, hála az Orbán, Szalai Attila, Lang hármasnak. A támadóink is kivették a részüket a védekezésből, elég arra gondolni, Szalai Ádám hány alkalommal szerelt a magyar 16-os környékén. Kiemelendő az is, hogy Szoboszlai és Sallai is úgy zárták elől a területeket a német és angol labdakihozatalok során, hogy az ellenfél sokszor inkább hosszú labdákkal próbálkozott, ami viszont csemege volt a jól fejelő magyar védőknek. 

Támadójáték szempontjából kiemelkedőt alakítottak a szelsővédőink, nevezetesen Nagy Zsolt a baloldalon, illetve Fiola Attila és Loïc Nego a jobbszélen. Nemcsak hátul nyújtottak hasznos teljesítményt, de ellentámadásoknál gyorsan indultak be az ellenfél szélsővédői mögötti területre. Egyrészt egy az egyben is okoztak gondokat, elég arra gondolni, Fiola miként csinált bolondot Raumból, másrészt azzal is tudtunk veszélyes helyzeteket kialakítani, hogy a támadók és a szélsővédők együtt képesek voltak létszámfölényes szituációkat kialakítani, így született például Nagy Zsolt gólja is a németek ellen. 

Nem mehetünk el szó nélkül Szalai Ádám zseniális teljesítménye mellett sem. 34 évesen is az egyik legjobbja a csapatnak, nem véletlen, hogy több mint 10 évig szerepelt a Bundesligában. A Premier League legjobb védői szinte csak úgy lepattantak róla, Stones és Coady is sokszor fogalmatlannak tűnt a magyar center mellett. A helyére beálló Ádám Martin is meggyőzően játszott, a németek és az angolok ellen is nagyszerűen szállt be a játékba, remélhetőleg nyáron összejön neki a nagyon vágyott nyugati szerződés. Ami pedig kifejezetten bizakodásra ad okot a jövőt illetően, hogy a Bundesligában szereplő Szoboszlai, Sallai duó még jó pár évig a magyar válogatott rendelkezésére fog állni, hiszen mindketten fiatalok még.  

Erőnlét

Négy meccset lejátszani tíz nap alatt egészen gyilkos tempó, amelyhez a világ legjobbjai sincsenek feltétlen hozzászokva. A riválisaink számára ez könnyebb feladatnak tűnt, hiszen minőségibb cserelehetőségekkel rendelkeznek. Az ellenfeleinknél olyan játékosok töltöttek a lehetséges játékpercek felénél is kevesebb időt a pályán, mint Phil Foden, Jack Grealish, Serge Gnabry vagy Leonardo Spinazzola. Mindhárom válogatott tehát úgy tudott rotálni, hogy minőségi játékosok kaptak szerepet mind a pályán, mind a padon. Ez viszont abból a szempontból visszaütött mindhárom együttesnél, hogy közel sem a legösszeszokottabb tizenegy kapott mindig lehetőséget. 

magyar

A magyar válogatottban mindössze 14 játékos szerepelt a kezdőcsapatokban, vagyis szinte ugyanaz a szűk mag játszotta végig a mérkőzéseket, mindössze pár frissítés érkezett a játékidő vége felé. A stáb előtt le a kalappal, hogy a regeneráció ilyen jól működött, az utolsó mérkőzésen, amikor simán nyertünk Angliában, sem tűntek kimerültnek a játékosok. Ebben az is szerepet játszott, hogy a magyar válogatott játékosai a klubcsapataikban is hétről hétre szerepelnek, senki sem érkezik úgy az edzőtáborba, hogy hetek óta nem lépett pályára. A Bundesligás játékosaink pedig szinte már hozzá is szoktak a szerda-szombat ritmushoz. 

Hogyan tovább? 

Vezetjük a csoportot, az általunk oda-vissza megvert Anglia pedig öt ponttal lemaradva tőlünk az utolsó helyen áll. A két szeptemberi meccsen igen jó eséllyel kiharcolhatja a magyar csapat a bentmaradást az elitligában, de hasonló bravúrokkal a csoportgyőzelem és vele együtt a Nemzetek Ligája négyesdöntője is elérhető. Három hónap alatt sok minden változhat, az ellenfeleink játékában bőven benne van a javulás. Viszont, ha Anglia nem nyeri meg mindkét hátralévő meccsét vagy esetleg mi már csak egy döntetlent is elérünk, biztossá válik, hogy a magyar válogatott a következő Nemzetek Ligája kiírásban is az “A” jelű, legmagasabb divízióban fog szerepelni. 

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy évtizedek óta nem volt ennyire jó a magyar labdarúgó-válogatott. A világ legjobb csapatai ellen is fel tudjuk venni a versenyt és most már a szerencsére sincs szükségünk a bravúreredmények eléréséhez. Reméljük ez a forma kitart az őszi találkozókig is, és akkor a bentmaradásnál tovább is tekinthetünk. 

képek forrása: Magyar Labdarúgó Szövetség

statisztikák forrása: infogol, markrstats

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.