A legnépszerűbb karácsonyi édességek története

+1
0
+1
0
+1
1
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Hamarosan újra itt van a karácsony, így biztosan elgondolkodtatok már, hogy idén milyen finomságok kerüljenek az ünnepi asztalra. Én most nem jól bevált receptekkel készültem nektek, hanem összegyűjtöttem néhány karácsonyi édességet, amelyek nagyon népszerűek Magyarországon, illetve némelyik szinte egész Európát meghódította. Kedvenc sütireceptjeinket megtaláljátok egy korábbi cikkünkben, de ha kíváncsiak vagytok a legnépszerűbb édes finomságok történetére is, akkor tartsatok velem!

Szaloncukor – A hamis hungarikum

A szaloncukor elengedhetetlen része a magyar karácsonyi élménynek. Valószínűleg gyerekként sokan kilopakodtatok esténként a szobátokból, hogy titokban nassoljatok a karácsonyfán díszelgő finomságokból. De azt tudtátok, hogy a szaloncukor egy hamis hungarikum? Nem szerepel a hungarikumok hivatalos listáján, és a találmány magyarsága is erősen megkérdőjelezhető. A szaloncukor őse a francia fondant-cukor, amit túltelített cukoroldatból készítettek felfőzéssel, mígnem puha, kikristályosított masszát kaptak. A fondant-cukrot már a 14. században ismerték a franciák, majd a 18. század végén kezdték el egyenként becsomagolva árulni az édességet, amely a papillote nevet kapta. Ez a szaloncukorra emlékeztető, de inkább csokoládéalapú édesség még ma is népszerű Franciaországban.

A legnépszerűbb elmélet szerint a fondant-cukor német cukorműves mestereknek köszönhetően jutott el Magyarországra a 19. század elején, és hamarosan népszerű ünnepi finomsággá és karácsonyfadísszé vált. A szaloncukrokat először kézzel készítették, de a 19. század végén megjelentek a fondantkészítő gépek, amelyek megkönnyítették a munkát. Az új technológiát a hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes első magyar gőzüzemű csokoládégyárában alkalmazták legelőször, ahol a Gerbeaud cukrászda számára gyártottak szaloncukrokat. Az viszont, hogy az ünnepi édességet a karácsonyfára helyezzük egyfajta ehető díszként, egyértelműen sajátos magyar fejlemény. A képen pedig a 2022-es Év Szaloncukra verseny nyertesét, a gyulai Kézműves Cukrászda forralt boros szaloncukrát láthatjátok. 

Bejgli – Nem baj, ha szétrepedt, legalább magyar, vagy mégsem?

A bejglit a szaloncukorhoz hasonlóan nevezhetjük hamis hungarikumnak, hiszen ugyanaz a két probléma áll fenn a magyarságával kapcsolatban: nem szerepel a hivatalos listán, és külföldről ered. Remélem, ezzel nem törtem össze néhány lelkes bejgliimádó szívét. A bejgli egyes források szerint Szilézia vidékéről származik, és története egészen a 14. századik nyúlik vissza. A hagyományosan patkó alakú édesség neve a német beugen (meghajlít) szóból ered, amelyből később kialakult a Mohnbeugel (mákos kifli/bejgli) elnevezés.

A bejgli osztrák közvetítéssel érkezett Magyarországra még a Monarchia idején, és a 19. század második felében terjedt el. Kezdetben a családi ünnepek süteménye volt, majd hamarosan átvette a korábban népszerű karácsonyi kalács szerepét. Általában diós vagy mákos tölteléket készítettek, előbbi magát Jézus Krisztust testesíti meg, és ez által védelmet nyújt a balszerencsétől és az ártó szellemektől, míg utóbbi a bőséget, a termékenységet, a gazdagságot és a jó egészséget szimbolizálja. Ma már számos változat létezik, kóstolhatunk például Nutellával ízesített vagy marcipánnal bevont bejglit is.

Mézeskalács – Egy ókori görög finomság

A mézeskalácsról nekem általában Mézi jut eszembe a Shrek filmekből, aki kétségtelenül egy ikonikus meseszereplő. Legyen bármennyire aranyos egy mézeskalács-figura, legtöbbször jóízűen elfogyasztják még a gyerekek is. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy ez a sütemény az ókori görögöktől származik. Kissé morbidnak hangzik, hogy a halottak szájába is mézeskalácsot tettek, hogy ezzel kiengesztelhessék az alvilág mogorva őrét, a három fejű kutya Cerberust. Magyarországon pedig már az aquincumi ásatásoknál is találtak több olyan égetett cserépformát, amelyet feltehetően mézeskalács sütésre használtak.

A méz sokáig királyi eledelnek számított Európában, így sokáig csak ünnepek alkalmával készítettek belőle süteményt. Az első magyar mézeskalácsos-céh 1619-ben kezdte meg működését Pozsonyban. A 18. század elejére pedig Debrecen vált az egyik legjelentősebb központtá, ahol évszázadok óta kiváló minőségű mézeskalácsot készítenek. A méz volt az egyetlen olyan édesítőszer a nád- és a répacukor elterjedéséig, amelyből tartós és tápláló száraz süteményt tudtak készíteni, így a mézeskalács sokáig nagy népszerűségnek örvendett. Ma is fontos eleme az adventi időszaknak, hiszen viszonylag egyszerűen elkészíthető otthon, illetve a karácsonyi vásárokban valódi népművészeti alkotások formájában találkozhatunk vele.

Christstollen – A drezdai bejgli

Ne ijesszen meg senkit ez a német név, csak egy porcukorral megszórt gyümölcskenyérről van szó! A Christstollen szó szerinti fordításban Krisztuskalácsot jelent, és hasonló szerepet tölt be a németeknél, mint nálunk a bejgli. Az utóbbi években egyre népszerűbb a magyar piacon is, így valószínűleg megtaláljuk a boltok polcain karácsony közeledtével. A bejglihez hasonlóan nagy múltra tekint vissza, ugyanis először egy 1329-es forrás említi a süteményt.

A középkori olajos változatnak nem sok köze van a ma ismert Stollenhez, mert böjti ételként sem vajat, sem tojást, sőt még tejet sem tartalmazhatott. 1491-ben VIII. Ince pápa egy „vajlevél” (Butterbrief) néven elhíresült szövegben engedélyezte az olaj vajjal történő helyettesítését, de a vétkezőknek meg kellett fizetniük a bűnbocsánatért. Később egy szász udvari pék, a Torgauban élő Heinrich Drasdo kitalálta, hogy a szegényes kalácsot aszalt gyümölcsökkel gazdagítva készíti el karácsonyra. Így született meg a Stollen, amelynek ma már számtalan változata létezik. Érdekesség, hogy 1997-től csak a Drezdában készült stollent szabad drezdai stollen néven kereskedelmi forgalomba hozni, mert eredetvédettséget élvez ez a sütemény.

Remélem, érdekesnek találtátok a bemutatott karácsonyi édességek történetét. Ha szívesen alkotnátok valami finomat a konyhában, akkor böngésszetek ünnepi receptjeink között!

Kellemes adventi készülődést kívánunk mindannyiótoknak!

Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük