A karácsony egy meghitt ünnep, ami a családról szó, az együttlétről, a szentestei vacsorákról, és persze Jézus születéséről, hisz a karácsony a legmeghittebb keresztény ünnep. Legalább is annak kéne lennie. Inkább a fogyasztásról és a töménytelen ajándékvásárlásról szól már, mint a hitről és a szeretetről. Az ajándékozásnál is inkább az a fontos, hogy minél drágább legyen, nem pedig az, hogy az adott illetőnek egyénisége és tetszése alapján válasszunk ajándékot. Ez viszont nem volt így mindig. Hogy választ nyerjünk arra a kérdésre, hogy akkor mégis hogy volt, fel kell tárnunk a régi idők karácsonyát.
Karácsony az ókorban
A Római Birodalomban Mitrász, a Napisten napján tartották a karácsonyt, hisz időszámításunk után a 3. században egyre erősödött maga a kereszténység, a Napisten ünnepét pedig össze tudták kapcsolni a kereszténységgel, hisz Jézus a sötétség fölött diadalmaskodó fényességet szimbolizálta.
Saturnalia, a pogány ünnep a karácsony előtt
A kereszténység előtt, még az ókori rómaiak december 17-én ünnepelték, viszont később eltarthatott akár december 25-ig is. Ekkor volt a téli napforduló, valamint az őszi vetés is. Ez az időszak a naptári év vége, tehát az új év kezdetét jelentette. Sok olyan dolgot megtehettek ilyenkor az emberek, ami egyébként tiltott volt. Teljes munkaszünet volt, az urak megajándékozták szolgáikat, legálissá vált az év közben tiltott kockavetés és szerencsejáték – étkezéseknél pedig kötelezővé. A házakat borostyánnal díszítették.
A keresztény karácsonyba sok elem bekerült ebből az ünnepből: az emberek ugyanúgy örökzöld növényekkel szépítik otthonukat, megajándékozzák egymást, az elnyomottakkal, segítséget igénylőkkel is foglalkozunk – az egy másik kérdés, hogy miért csak a karácsony ideéjig. A finom ételek és italok is szerepet kapnak mindkét ünnepnél. Mezopotámiában és az ókori Görögországban is tartottak a Saturnaliahoz hasonló ünnepet.
Karácsony a középkorban
Amikor a középkorra gondolunk, a szenvedés és az önsanyargatás, kínzás jut eszünkbe. Nem hiába illették ezt a korszakot a “sötét” jelzővel. A karácsony viszont a középkorban is egy vidám ünnepnek számított. A szegény asszonyok adományokat remélhettek, adventi babáikkal házról házra jártak. Akinek tellett rá, ezen időszakban nagy lakomát csapott, melyhez a hozzávalókat jó előre beszerezték. A középkori lakoma sztárjai voltak a húsok, különösen a vaddisznó, marha, szarvas, liba, és persze a fogoly madár.
A víz közelében élők fogyasztottak karácsonykor lazacot, illetve angolnát is. Hiába a finomabbnál finomabb húsételek, az ünnepi asztalról a sajt és a kenyér sem maradhatott el. A lakomán persze az emberek nemcsak ettek, hanem ittak is, mégpedig sört és bort. Díszítésként színes terítőt és méhviasz gyertyákat is használtak. A bibliai jeleneteket ábrázoló faliszőnyegek is emelték az ünnep hangulatát. Az ajándékozás a középkori karácsonynál is megjelenik. Míg a közemberek süteményeket, és ételeket ajándékoztak egymásnak, a nemesek díszes faliszőnyeget, rózsafüzért, ékszereket.
Karácsony Magyarországon az 1800-as években
Podmaniczky Frigyes Báró emlékiratai szerint az első karácsonyfát Magyarországon, a mai Budapesten állították, amit akkoriban, 1820-ban Pest Budának neveztek. Persze ezt nem tudhatjuk biztosan, hogy valóban így volt-e, viszont az tény, hogy a protestáns észak-német vidéki szokások utánzásával kezdődött a karácsonyfaállítás. Végül a karácsony egy másik értelmet is nyert. A középkorban nem a családé volt a főszerep, a templom játszott hangsúlyos szerepet a megünneplésében. Az Újkorban ez megváltozott. Ez az ünnep a családé lett, együtt ünnepelték a családok szűk körben, különösen a közép- és felső réteg.
Az ünnep zenei jelképe a “Csendes éj, szentséges éj…” kezdetű dal lett. A gyermekek ajándékozására nevelési eszközként tekintettek, tehát jó viselkedés esetében kaphattak olyan kis apróságokat, mint gyümölcs, vagy esetleg édesség. Az 1800-as évek vége fele az iparosodásnak hála játékokat is kaptak. Persze ez a család anyagi helyzetétől függött. Az 1. karácsonyi vásár inkább a gyerekeknek szólt, édességeket és játékokat kínáltak számukra. A könyv egy középosztálybeli számára elengedhetetlen ajándék volt.
Karácsony a modern korban
Ha visszamegyünk a 21. században e kis rövid időutazás során, akkor észrevehetjük, hogy sokszor nem arról szól az ünnep, amiről szólnia kéne. Rohanunk, észre sem vesszük, hogy fellökjük a másikat, konkrétan egy tárgy miatt. Az árcédula sokkal fontosabb, mint az adott tárgy jelentése. Viszont az adakozás egy pozitív dolog, az pedig remek, hogy a technikai eszközöknek hála az adakozást segítő programokról egyre több ember értesül. Továbbá a karácsonyi filmezések, zenék, közös fadíszítések, szentestei lakomázások összehozzák a családot.
Úgy gondolom, hogy a karácsony egy remek időszak, amikor lehetőségünk van adni. Az elmúlt korok megtaníthatnak minket arra, hogy nem az árcédula teszi még értékessebbé az ajándékot, hogy segíteni ajándék, és az együttlétnél becsesebb kincs nincsen.
A karácsonyi ünnepkörről bővebben ide kattintva is olvashatsz!
1 thought on “A karácsony története”