A gyógyítás az idő előrehaladtával egyre komplexebb lett – interjú prof. dr. Botz Lajossal

+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

Javában zajlik a felvételi időszak, sokan már leadták a jelentkezésüket, viszont számos gimnazista fejében még nem teljesen rajzolódtak ki a megjelölni kívánt intézmények. Sajnos a jelenlegi helyzetben megnehezíti a dolgot, hogy a szokásos nyílt napokat sem lehet megtartani. Ugyan minden egyetem minden kara rendez online eseményeket, azonban ezek nem hasonlíthatóak a klasszikus verzióhoz, hiszen egy egyetemi látogatás során sokat vet a latba az egyetem hangulata, a személyes jelenlét és találkozás a már ott tanulókkal, oktatókkal. 

Ha már egy irány kirajzolódott egy középiskolás fejében előrelépés, viszont sok esetben azon az irányon belül is rengeteg szak van, amik közül nehéz kiválasztani azokat, amik valóban a legmegfelelőbbnek bizonyulhatnak majd. Klasszikus példa az egészségügyi területek. Itt rengeteg lehetőség közül választhatnak a leendő hallgatók, kezdve az Egészségtudományi Kar képzéseitől, az orvos -és fogorvosképzésen- át, egészen a Gyógyszerésztudományi Karig. Nekem személy szerint könnyű dolgom volt, kicsi korom óta tudtam, hogy gyógyszerész szeretnék lenni, ezért már középiskola elejétől tudatosan, nagy gondot fordítva készültem a biológia és kémia emelt szintű érettségire. Számomra a családi példa volt meghatározó, illetve az, hogy már csecsemőkoromtól szívtam magamba a gyógyszertár illatát, hangulatát. De mi a helyzet azokkal, akiknek ez nem ilyen egyszerű? Esetleg nem tudnak dönteni az orvosi és a gyógyszerész tanulmányok között? Ezeknek a leendő gólyáknak szeretnék segíteni, ez okból készítettem interjút a Gyógyszerésztudományi Kar dékánjával, prof. dr. Botz Lajossal, aki a képzés mellett a gyógyszerészi hivatásról, diploma megszerzése utáni lehetőségekről is mesélt. 

Először is szeretném megköszönni Professzor Úrnak, hogy elfogadta a megkeresést. Kezdjük talán magával a képzéssel. Sok helyen olvashatják/hallhatják a középiskolások, hogy a gyógyszerészképzés egy osztatlan képzés. Mit jelent ez pontosan? Mi a különbség, illetve az előny az osztott képzésekkel szemben?

prof. dr. Botz Lajos: Az osztott képzés a bolognai folyamat eredménye, amikor is úgy gondolták, hogy gyorsabban elvégezhető felsőfokú képzések is vannak, vagy gyorsabban be tudnak állni munkahelyekre. Az alapképzést követően dönthetnek, hogy folytatják-e a tanulmányaikat a mesterképzéssel. Célja az volt, hogy három év alatt a diákok elméleti alapot, illetve valami kis gyakorlatot kapjanak, de igazából a munkaerőpiacra kikerülve válnak teljes értékű munkaerővé. Az osztatlan képzés nagy előnye ezzel szemben, hogy egy nagyon erős alapokkal induló elméleti képzésbe bejön egyre több gyakorlati jellegű ismeretanyag, és három év után nincsenek elvágva a tanulmányok, illetve ezeknél a szakoknál az ismeretanyag folyamatos bővülése is megkívánja a hosszabb képzést, mely ezáltal sokkal stabilabb értéket képvisel.

Sok középiskolástól, köztük ismerőseimtől is hallom, hogy azért ódzkodnak attól, hogy a Gyógyszerésztudományi Karra felvételizzenek, mert szerintük az egész képzés a kémiáról szól. Valóban végigkísér minket ez a tárgy különböző formákban, viszont a képzés ennél jóval sokrétűbb. Milyen tudományterületeket fog tanulni az, aki ezt a kart választja? Milyen esélyekkel indulnak azok, akik fizikával felvételiztek? 

prof. dr. Botz Lajos: A fejlett országokban mindenhol visszaesett a természettudományos képzettség, ezáltal pedig a természettudományos tárgyaknak a kedveltsége is. Ennek ellenére nagyon felértékelődnek a természettudományok. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy pályakezdő, pályaválasztó úgy gondolkodjon, mint egy befektető, mibe fekteti az elkövetkezendő éveit. Illik olyanba, aminek jó a hozama és jól is érezzük magunkat benne. Nos, én úgy gondolom a természettudományok megértésébe abszolút érdemes, hisz ez kell ahhoz, hogy megértse a gyógyszereket, a hatásmechanizmusukat, a technológiában is eligazodjon, aztán majd ennek révén jobban kommunikáljon, jobban adjon a betegnek tanácsot, jobban tudjon befolyásolni egy gyógyszerterápiát. Alapvetően a természettudományos tárgyak az alapok, de igazából már a gyógyszerészet részét képezik a különböző egészségtudományok, egészséggazdaságtan, tehát nagyon komplex. A képzés a kommunikációtól a technológiai értékelésen át, az egész gyógyszerpiac működéséig, a gyógyszerfejlesztések megértéséig nagyon széles spektrumra kiterjed. Ha röviden kéne összefoglalni akkor azt mondanám, hogy hogy válik egy beteg gyógyszerelése gyógyszerészeti szempontból minőségbiztosítottá és a jelenkor szintjén vállalható színvonalúvá, ami odavisz, azokat a tárgyakat és azt a szemléletet kell oktatni. Zárásul, akik aggódnak, mert fizikával felvételiznek, nekik üzenem, hogy ne tegyék, hiszen én is fizikával felvételiztem. Emellett úgy gondolom az, hogy fizika vagy kémia majdnem mindegy az egyetemen, hiszen egyik a másiknak szerves részét képezi már. A legfontosabb a természettudományos gondolkodásnak igénye, ez lehet matematika, fizika is. Ma már a fizika és a kémia között nem olyan határvonal van, mint volt egykor. A legnagyobb bűn, amit elkövethetünk, hogy nem érezzük meg a természettudományos tárgyak kapcsán, hogy ez rólunk, az életünkről szól.

Milyen lehetőségek állnak egy végzett gyógyszerész előtt? Milyen területeken helyezkedhet el, milyen társadalmi megbecsülésre számíthat, illetve milyen környezeti és anyagi biztonság várhat rá?

prof. dr. Botz Lajos: A gyógyszerészképzés elvégzése után nagyon szerteágazó lehetőségei vannak a végzett hallgatóknak. Klinikai gyógyszerészettől kezdve, a közforgalmú gyógyszertárakon át, egészen a gyógyszeriparig és a gyógyszerengedélyezésig, számos területen elhelyezkedhetnek.  Akár jogi vagy közgazdász képzést is végezhetnek, mely gyógyszerészi képzésükre épülhet. Anyagi biztonság egyértelműen várhat a gyógyszerészekre, illetve magas társadalmi megbecsülés is. Társadalmi megbecsülés szempontjából a mérések, kutatások alapján minden évben az elsők között szerepelnek a gyógyszerészek.

Az általános dolgok után picit térjünk át magára a pécsi Gyógyszerésztudományi Karra. Miben látja a pécsi képzés specialitását, mit nevezne a pécsi képzés erősségének?

prof. dr. Botz Lajos: A pécsi gyógyszerészképzés húsz éve indult, ez még gyerekkornak mondható egy képzés tekintetében. 2000-ben volt az első beiskolázási év, addigra sok változást már látni lehetett. Könnyebb volt egy induló képzés tekintetében reformokat megtenni, mint egy beállt, több évtizede működő képzés esetében. Akkor elég sok változást tudtunk bevinni, ez nyilván egy részről annak is köszönhető, hogy az Általános Orvostudományi Karon belül született meg a gyógyszerész szak, sok farmakológus segített az elindulásban, többek között Szolcsányi János Professzor Úr is, aki szorosan mellettünk állt, velünk együtt dolgozott. Bátrabban el tudtunk lépni afelé, hogy betegség orientáltabb legyen a képzés (klinikai ismeretek, klinikai labor, toxikológia, etc.), ez a mai világban nagyon fontos, hiszen a gyógyítás az idő előrehaladtával egyre komplexebb lett és lesz is folyamatosan, ehhez többek között nagyobb mértékű betegségismeret, farmakológiai ismeret, gyógyszeripari ismeret, gyógyszerfejlesztési ismeret szükséges, mi ezeken a területeken jóval nagyobb óraszámot tudtunk megvalósítani. Ez az egyik fontos dolog, a másik pedig az, hogy a képzés kis létszámmal zajlik. Kisebb környezetben, emberibb környezetben lenni, kisebb létszámú gyakorlati csoportokban tanulni véleményem szerint szintén előny. Ezekkel is a minőségi képzésre törekszünk, ezt az irányt igyekszünk folytatni is, erre egy jó példa közgáz felé való nyitás is, mely együttműködés során a hallgatóink szélesebb körű gazdasági ismeretekre is szert tehetnek. 

A graduális képzés után a végzett gyógyszerészeknek az egyetemen posztgraduális képzésre is lehetőségük van. Milyen szakképzések közül választhatnak azok, akik folytatni kívánják a tanulást?

prof. dr. Botz Lajos: Az egyetem után két területen lehet a tanulmányokat folytatni. Az egyik a doktori képzés, ami nem feltétlenül egy teljes idős doktori képzést jelent, hanem munka mellett folytatható PhD-képzést is. A másik a szakképzés, mely során számos területen tudnak tovább szakosodni a kollégák. Kórházi-klinikai gyógyszerészet, gyógyszertár vezetés és üzemeltetés, ipari gyógyszerészeti szakirány, stb. Sok helyen szükséges az, hogy valaki szakgyógyszerész legyen, például egy klinikai-kórházi szakiránynál a vezetői pozícióba kerüléshez, vagy akár egy gyógyszertár vezetéséhez is elengedhetetlen. Ez a képzés többnyire önköltséges, de ennek ellenére sokan iratkoznak be, ezt nagyon pozitív dolognak gondolom. 

Mit üzenne azoknak a gimnazistáknak, akik idén májusban fogják letenni az érettségi vizsgájukat?

prof. dr. Botz Lajos: Az eddigiekben tulajdonképpen a fő üzenet el volt rejtve, de amit kiemelnék, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni a divatok által, próbálják meg tudatosabban átgondolni a pályaválasztásukat. Csíkszentmihályi Mihály, híres pszichológus könyvében olvastam erről nagyon jó gondolatokat. Olyan hivatást kell választani, amivel egzisztenciális biztonságot, társadalmi elismertséget szereznek, és aminek gyakorlásával a közösség számára hasznosnak érzik  majd magukat. Egy ilyen hivatás megtalálása jó érzést fog adni az illető számára, „jó üzletet” fog kötni magával és a társadalommal. Ha ilyen értékrend mellett gondolják át a pályaválasztásukat, akkor elmondhatják majd, hogy jó üzletet kötöttek.