A cikk megírása előtt nagyon sokat gondolkodtam, hogy melyek azok az abszolút idegesítő tulajdonságok, amiket az emberek a leginkább utálnak egymásban. Így született meg az alábbi írás, amit most ti is olvashattok.
Mániás viselkedés:
Lehet többféle típusa, például van, aki az egyes szokások rabja. Ez azt jelenti, hogy ha felteszem, valaki más rajta kívül elmozdítja a helyéről a könyvespolcon az egyik könyvet, akkor mihelyt rájön az illető, hogy nincs a helyén a könyv, ragaszkodik hozzá, hogy a másik azonnal tegye vissza pontosan a megszokott állapotába.
Amit még én magam is tapasztaltam, az a napi vagy heti rutin megrögzött betartása. Vannak azok a megszokott dolgok, amiket egyszerűen hiába próbálkozunk, nem tudunk elhagyni, még akkor sem, ha nem egészséges.
Illetve egy idő után kifejezetten kellemetlen tud lenni, hogy ha valakinél még inni sem lehet, mert mihelyt lekerül a pohár az asztalra, az illető azonnal viszi és már mossa is el, mert egyszerűen nem tud túllépni azon, hogy akár egy koszos pohár is van a lakásban.
Önzőség:
Az önzőség második legutáltabb viselkedés az internetes találatok szerint. Az önző emberek csak magukra gondolnak, az önös érdekeik foglalkoztatják, nem törődnek mások dolgaival és problémáival. Mindig önmagukról beszélnek, és szeretnek a középpontban lenni. Számukra az az elsődleges, hogy nekik jó legyen, mindig minden körülmények között, bármi áron. Abban a hitben élnek, hogy bármit megtehetnek, mert nincs semmilyen következménye. Soha nem veszik figyelembe a másik elvárásait, legyen szó bármilyen szituációról.
Kéretlen véleménynyilvánítás:
Az egyik legkellemetlenebb emberi tulajdonság a nemkívánatos tanácsok osztogatása. Elképzelhető, hogy először nem tűnik rossznak, ha valaki elmondja a véleményét, főleg, ha az előrelendíti a másik személy munkáját. De az állandó kritika egy idő után idegesítővé vagy akár kiábrándítóvá is válhat.
Ezt tapasztalatból írom, mert például a közeli rokonaim között is tapasztalható, hogy nem ismerik a dolgok előzményeit, és akkor is elmondják az eszmefuttatásaikat, ha egyébként senki sem kíváncsi rá. És az is előfordul, hogy a hosszú távú kritizálással annyira tönkreteszik a másikat érzelmileg és idegileg is, hogy úgy fogja érezni, hogy ő semmit sem csinál jól, és semmire sem jó.
Dicsekvés:
Az ember, akinek mindig minden jobban megy, mint neked – legyen az munka, sport vagy akármi. Sőt, még a nyilvánvaló kudarcból is képes erényt kovácsolni: addig csűri-csavarja a dolgot, amíg te érzed magad hülyének.
Érzéketlenség:
A másik élőlény – legyen az ember, állat vagy növény – iránti érzelemmentesség. Ami a leginkább felháborít ezzel kapcsolatban, amikor úgymond belerúgnak a földön fekvőbe. Tehát tegyük fel, hogy valaki rosszul lesz a boltban, és sürgős segítség kellene, de elsétálnak mellette mintha észre sem vették volna. Vagy egy sérült állat fekszik az út mellett, de úgy tesznek az emberek, mintha nem is látták volna.
Beképzeltség:
Túlértékeli önmagát, az elképzeléseit, illetve cselekedeteit. Magát mások fölé helyezi, és azt hiszi, ő jobb mindenki másnál. Az ilyen ember egy hosszú távú beszélgetés folyamán meglehetősen kiábrándító tud lenni. Csak a saját dolgaival kérkedik, és igazából csak úgy tesz, mintha figyelne mások véleményére is, de leginkább csak a magáéval törődik.
Az alapvető emberi hülyeség:
Lényegében elég sok mindent meg lehetne fogalmazni erről a tulajdonságról, de utánanéztem egy kicsit és elég sok érdekességet találtam. Egy olasz kutató, Carlo Cipolla pontosan ezzel a témával foglalkozott és írt rövid esszét “Az emberi hülyeség alaptörvényei” címmel. Igazából írását szimpla viccnek szánta, de akkora sikert aratott, hogy végül nem csak hogy kiadták, de több nyelvre is lefordították. Ezt az 5 alaptörvényt foglalom most röviden össze:
#1 Mindig mindenki alábecsüli a környezetében élő hülyék számát:
Cipolla szerint nagy eséllyel durván alábecsüljük a hülye emberek számát, illetve a társadalomra gyakorolt hatásukat. Ha csak arra gondolunk, hány ember tűnik első látásra intelligensnek, és a beszélgetés során kiderül, hogy teljesen ostobán viselkedik.
#2 Annak a valószínűsége, hogy egy bizonyos ember hülye, teljesen független az adott ember bármely más tulajdonságától:
“Cipolla a hülyeséget emberi tulajdonságnak tekintette, hasonlóan ahhoz, hogy valakinek szőke a haja vagy barna a szeme. Következésképpen minden kategória, ami alapján fel lehet osztani a társadalmat, köztük a munka és végzettség mellett például a nemi és etnikai hovatartozás is tartalmaz egy fix százaléknyi hülyét. Ahogy vannak például hülye pékek és postások, ugyanúgy vannak hülye orvosok és politikusok is. Hogy mekkora a százalékuk a társadalomban, azt nehéz megsaccolni, de szerinte nincs biztonságos hely, vagy megoldás az elkerülésükre. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy ezt elfogadjuk, és megtanulunk vele együtt élni.,, – olvasható a divany.hu oldalon.
#3 Ostobának nevezhető az az ember, aki veszteséget okoz másnak vagy másoknak, annak ellenére, hogy ebből ő nem profitál semmit, sőt maga is veszít.
Az író ezt tartotta a legfontosabbnak törvénynek, amiről soha nem érdemes megfeledkezni. Úgy ítélte meg, hogy az emberek hülyesége nem IQ-ban, hanem leginkább a szociális készségek hiányában mérhető. Úgy vélte, hogy az emberek a viselkedésük alapján osztályozhatóak, a hülyék pedig azok, akik viselkedésükkel másoknak és gyakran maguknak is ártanak. Cipolla szerint vannak emberek, akik logikátlan tetteikkel másoknak és maguknak is ártanak, az ilyeneket pedig a szuper hülye kategóriába sorolta.
#4 Az intelligens emberek mindig alábecsülik a hülyék romboló erejét, és hajlamosak megfeledkezni arról, hogy nem kell az ostobákat megmenteni.
Az alkotó szerint, a hülyék azért is veszélyesek mert irracionális viselkedésük miatt az intelligens emberekre nézve kiszámíthatatlanok.
“Ennek eredményeképpen, ha alábecsüljük a hülyék erejét kiszolgáltatottá válunk.,,
#5 A hülye ember a legveszélyesebb ember.
Ez lényegében az előző törvény következménye. Az elmélet szerint “egy társadalom csak akkor tud fejlődni, ha a hülyék visszatartó ereje ellenére van annyi nem hülye, aki ellenszélben is képes hasznot hajtani magának és a társadalomnak. Viszont, ahol már csak egálban vannak az intelligens emberek a hülyékkel, a társadalom hanyatlani kezd.,,
És az utolsó: Az ember aki mindig másokat vesz alapul:
Alapvetően az ilyen egyén magával is elégedetlen és ezt másokon vezeti le. Rokonait és ismerőseit kritizálja és ha valami nem tetszik neki, amit a környezetében élők csinálnak, akkor rögtön egy szerinte jobban teljesítő emberhez hasonlítja őket. Pusztán azért, mert nincs megelégedve önmagával. Viselkedésével, beszólásaival megkeseríti a saját illetve mások életét is.
Ezek lennének azok a tulajdonságok, amiket én a leginkább utálok az körülöttem lévőkben, illetve úgy általában az emberekben. Kérem, aki ezt a cikket olvassa, csak akkor vegye magára, ha tényleg jellemző rá az adott tulajdonság.
Forrás: Az alapvető emberi hülyeség
